A végzet tenyerén

Csontig hasító fehérségben
ülünk a végzet tenyerén,
lábunk lelóg a semmiségbe,
szemünk gödrében pisla fény.

Régmúlt szerelmek bársonyából
rongyokat őrzünk, férceket,
a holt idő már nem varázsol,
árnyak fedik a fényeket.

Kiszáradt már a jövő kútja,
benne holt vágyak, egyebek,
csak unokáink tarka csokra
jelzi: itt voltunk veletek.

Minden viszonylagos

- Rabbi, adj tanácsot! - könyörög Schwarzné. - Heten élünk egy szobában. Ezt nem lehet kibírni. Belepusztulunk!
- Van háziállatotok?
- Három tyúk meg egy kecske.
- Na, akkor vidd be azokat este a szobába! - De rabbi! Ha mondom, hogy így is alig férünk el!
- Ne vitatkozz! Tanácsot kértél, adtam. Gyere el újra két hét múlva!
Két hét múlva újra beállít Schwarzné, és még nagyobb siránkozásba fog. Hadd kösse vissza az ólba a tyúkokat, hadd vigye ki a kecskét az udvarra, mert megtébolyodnak így.
- Helyes, vidd ki az állatokat a szobából és gyere el megint három nap múlva!
Három nap múlva beállít Schwarzné, ragyog az arca.
- Na, hogy vannak odahaza? - kérdi tőle a bölcs rabbi.
- Boldoggá tettél minket, rabbi! Hamarjában azt se tudjuk, mit kezdjünk a sok felszabadult hellyel.

Megnyugtató megoldás

Az üres folyosóra előbb csak egyre hangosabb moraj szűrődik ki az osztályból, majd valaki feltépi az ajtót, és szépen, kettesével felsorakozva felbukkan az ajtóban a 3. C. A rendezettség azonban csak pillanatokig tart, ugyanis néhány lépés után már mindenki a saját kénye-kedve szerint lépked, s beszél, méghozzá egyszerre, sőt, néhányan mekegnek is.

Ebben az sem zavarja őket, hogy a sor végén felbukkan a tanár néni, igaz, ő sem méltatja figyelemre a gyermekeket.

Már a folyosó közepén járnak, amikor egy pillanatra hátrasandít, s megpillantja a kisfiút, aki egykedvűen álldogál az osztályterem ajtajának támaszkodva, és semmilyen hajlandóságot sem mutat  arra, hogy kövesse osztálytársait.

-- Pistike, gyere már! – szól oda neki, de az a füle botját sem mozdítja.

-- Pistike, azonnal gyere ide! – vált egy fokkal keményebbre a tanár néni.

A fiúcska kaján vigyorral bámul rá.

-- Vedd tudomásul, hogy ha nem fogadsz szót, nem jöhetsz a kirándulásra!—visít fel a nő.

Pistike mélyen a szemébe néz, arcáról továbbra sem hervad le a vigyor, és csak ennyit mond: -- Leszarom!

Nyilvánvalóvá válik, hogy patthelyzet alakult ki. Az osztály már megszokhatta a hasonló konfliktusokat, ugyanis alig mutat érdeklődést a végkifejlet iránt. A legtöbben a falnak támaszkodnak, sőt, néhányan le is ülnek a kopott fal tövébe.

-- Ugyan, Pistike, légy már jó kisfiú! Ma még semmi rosszat nem csináltál, ne rontsd már el ezzel a viselkedéssel! Gyere már velünk, legalább az én kedvemért – fogja könyörgőre a tanár néni, teljesen eredménytelenül.

Ekkor bukkan fel a lépcsőn az igazgató néni, aki élénk érdeklődést mutat az itt kialakult nézeteltérés tárgya iránt.

-- Igazgatónő, drága! Nekem ki kell vinnem a gyerekeket az udvarra, de Pistike nem hajlandó velünk jönni. Egyedül pedig nem hagyhatom itt, viszont két helyen egyszerre nem lehetek. És amilyen trágár hangnemben beszél…

Az igazgatónő is tesz egy tétova kísérletet a fiú meggyőzésére, de hamar feladja.

-- Hédike, ezt az esetet feltétlenül meg kell beszélnünk a következő nevelési értekezleten, hogy fel tudjunk készülni az ilyen konfliktusokra – szólal meg rövid gondolkodás után, és ebben mindketten egyetértenek.

Ám ettől a probléma még nem oldódik meg, sőt, teljesen megmerevedtek a frontvonalak. Ott állnak, egymással szemben, mint egy ökölvívó ring két sarkában, egyfelől a két középkorú hölgy, másfelől Pistike. És hiába van egyik oldalon súlyban, korban és elvégzett iskolában sokszoros túlerő, ezzel most nem mennek semmire.

Hosszú percek telnek így el, amikor az igazgatónőnek támad egy mentőötlete.

-- Pistike, nincs kedved feljönni velem az igazgatói szobába? – kérdezi nyájasan a fiúcskától.

-- Használhatom a számítógépet? – kérdezi a legényke rövid gondolkodás után.

-- Hát persze. Még a székembe is beülhetsz, ha kedved tartja – hangzik a válasz.

Azzal elindulnak, mint ahogy, végre, az osztály is. Mindenki nagyon elégedett, hiszen a probléma megoldódott. Minden a legnagyobb rendben van.

A világ a szívünkben tükröződik

Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:

- Milyenek itt az emberek? – tudakolta.

- Hová való vagy? – kérdezett vissza az öreg bölcs.

- Athéni vagyok.

- És felétek milyen nép lakik? – kérdezett tovább az öreg.

- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.

- Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. – mondta az öreg.

A vándor búsan folytatta útját.

Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.

- Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! – válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.

- Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! – mondta az öreg bölcs.

A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.

A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:

- Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!

Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:

- Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.

Népszámlálási kérdőív -- másképp

1. Milyen a lakás jellege?

[ ] Sátor - zöldséges láda, koszlott kutya, sörös üvegek, szociológus

[ ] Vályog putri - korhadt deszkák, kitört üveg, műholdas TV

[ ] Lakótelep régi - padlószőnyeg, nejlonfüggöny, szekrényfal, beázás

[ ] Lakótelep felújított - IKEA bútor, boltív, fikusz, akvárium

[ ] Családi ház - 1-5 szoba, mellékhelyiségek, kert

[ ] Családi ház nagy - 6-15 szoba, fürdőszobák, szauna, úszómedence, konditerem, lift, teremgarázs, természetvédelmi terület

[ ] Családi ház nagyon nagy - timpanon, ... beverem a pofád, ha még egyszer idejössz szaglászni

2. Háziállat van-e a lakásban?

[ ] Van, de irtjuk

[ ] Nem tudom, de nagyon viszket

[ ] Megette a gyerek

[ ] Macska, kutya

[ ] Megette a gyereket

[ ] Macskacápa

[ ] Szafaripark

3. Jövedelme?

[ ] Templom egere

[ ] Minimálbér

[ ] Órabér + prémium

[ ] Sikerdíj

[ ] Osztalék

[ ] Közöd?

4. Családi állapota?

[ ] Még nem, de alig várom

[ ] Szerencsére

[ ] Sajnos

[ ] Már nem, alig vártam

[ ] Teknőseim vannak

5. Hol tölti a szabadságát?

[ ] Nincs munkahelyem

[ ] Ha szabira megyek, kirúgnak

[ ] A kiskertben

[ ] Görögbe megyünk busszal

[ ] Befizettem egy űrutazásra

[ ] Teknősökkel a medencében

6. Vallása?

[ ] Dömdödöm

[ ] Isten, haza, család

[ ] Hatalom, siker, pénz

[ ] Mindig attól függ, hol osztanak levest

[ ] Szabadelvű

[ ] Feng-shui

[ ] Fitness

[ ] Zámbó Jimmy

[ ] Fényevő

7. Szexuális preferenciája?

[ ] Ellenkező neművel

[ ] Azonos neművel

[ ] Mindegy

[ ] Melegvérűvel

[ ] Szerves anyaggal

[ ] Domina

[ ] Fétis

[ ] Teknősökkel

8. Gyermekei száma?

[ ] Hálistennek, tegnap megjött

[ ] 1-3

[ ] Annyit mozognak, sose tudom megszámolni

[ ] Itt is, ott is

[ ] Nem tudom, donor vagyok

[ ] Teknőseim vannak

9. Fogyatékosság?

[ ] Nem megfelelő mennyiségű végtag

[ ] Nem megfelelő mennyiségű ész

[ ] Egyedül nevelem

[ ] Nőiesen telt vagyok

[ ] Jóképű vagyok

[ ] Előzetesben vagyok

[ ] Nem tudom, most százalékoltak le, a haver intézte

10. Nemzetisége?

[ ] Magyar

[ ] Turbó magyar

[ ] Piréz

[ ] Szórvány

[ ] Nekem, kérem, az egész családomat elvitték

[ ] Diszkriminált

11. Anyanyelv

[ ] Ősmagyar - paszuly, keszkenő, rokolya, patakvér

[ ] Újmagyar - szoli, hambi, bocsika, király, telcsi

[ ] B-közép - ~!@#$%*

[ ] Technikai - GSM, HSDPA, G3, GPRS, GPS

Mindkét fél téved

Az alapvető hiba, amit a férfiak elkövetnek, hogy azt hiszik, a nők az évek folyamán nem fognak változni. Ez nagyon nagy baklövés. A nők a hormonok miatt minden 10 évben megváltoznak, és - mondhatni - valaki mássá válnak. A nők nagy hibája, hogy azt gondolják, majd ők meg tudják változtatni a szeretett férfit. Úgy vélik, a rossz tulajdonságok az évek folyamán elmúlnak majd, sikerül az illetőt formálniuk. Nos, a férfiak nem változnak. Idővel kövérebbek lesznek, megritkul a hajuk, de ennél több változást nemigen szabad elvárni tőlük. Így mindkét fél téved a másikról alkotott elképzelésében. (Allan Pease)

Szerelem a négyzeten

Drága, tanár úr! Én nem tehetek semmiről. Úgy nem lehet tanulni, figyelni, koncentrálni, hogy minden órán, minden tantárgyból csak őt emlegetik. Csak őt, és senki mást. Nyilván mindenki látja, milyen gyönyörű. Vallják meg, önöknek is tetszik!

Emlékszik, ön azt mondta a fizikaórán: „Minden vízbe mártott test, a súlyából annyit veszt, amennyi az általa kiszorított víz súlya.” Nos, megvallom, nekem akkor eszembe sem jutottak a tudomány egyszerűségükben is nagyszerű törvényei, inkább elképzeltem őt, amint gyönyörű teste megmártózik a vízben, légiesen és könnyedén, és a fürge cseppek boldogan futkároznak bejárhatatlan domborulatain.

Nem volt ez mindig így. Zavartalanul éltem a kis életemet, a tanulással sem volt semmi baj, amíg ő be nem lépett az iskolába. Ekkor minden a feje tetejére állt, de leginkább én magam. Előbb nem értettem, hogy mi történik, de aztán ön, igen éppen ön döbbentett rá: nem tehetek ellene semmit. Méghozzá akkor, amikor Newton törvényeiről magyarázott és ezt írta a táblára: „Minden test nyugalomban marad vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez mindaddig, míg ezt az állapotot egy másik test vagy mező meg nem változtatja.”

De hasonló a helyzet a többi órán is. Amikor mértanból azt tanultuk, hogy a párhuzamos egyenesek a végtelenben metszik egymást, nyomban az jutott eszembe: mégis van remény. Mert bár jelenleg még észre sem vesz, talán egyszer, a végtelenben még lehet a dologból valami. És hát az algebra, arról jobb nem is beszélni. Állandóan csak „á négyzet plusz bé négyzet”. Na, mire gondol ilyenkor az ember? Hát, hogy állunk ketten vele a pap előtt, és azt mondja neki a tiszteletes úr: „ Á négyzet, elfogadod e férjedül az előtted álló bé négyzetet?” És ő ott áll, legtöbbször gyönyörű menyasszonyi ruhában, néha csak egy szál bikiniben mellettem, már éppen nyitná a száját, hogy kimondja az igent, amikor a tanár felüvölt: „Mi is a megoldás, fiam?”

Még a testnevelés órán sem könnyebb a helyzet. Elkezdünk például futni. Az első ötven méter után én már elképzelem, hogy vele együtt futunk, kézen fogva egy gyönyörű parkban, a gyönyörű szőke haját fújja a szél, én elfordítom a fejem, hogy a szemébe nézzek, de csak a kövér Holacseket látom magam mellett, aki kapkodva szedi a levegőt, mert a többiek már rég a célba értek.

Ám ha ezt lehet fokozni, akkor a legeslegrosszabbak az irodalomórák. Ott meg szinte állandóan csak róla beszélnek, róla olvasunk. „Milyen volt szőkesége, nem tudom már.” „Add nekem a te szemeidet!” „Ahogy az utcán átment a kedves, madarak ültek a verebekhez…” És még hosszan sorolhatnám. Hát csoda, hogy nem tudok a tanulásra koncentrálni!

Drága, tanár úr! A fentiek alapján ön is láthatja, én nem tehetek semmiről. Nagyon kérem, intézze el, hogy csak olyan dolgokat tanítsanak, ami elvonja a figyelmemet róla. Gondolja meg, az érettségim múlhat ezen. Én hajlandó vagyok mindent elkövetni. A múlt vasárnap sikerült elérnem, hogy ne gondoljak rá.

Igaz, hétfőre belázasodtam. Elképzeltem, amint ott ül az ágyam mellett és hűs kezét a homlokomon pihenteti. Valószínűleg nagyon beteg lehettem, mert egész nap nem jutott eszembe az érettségi.

Értelmező szótár társkereső hirdetésekhez

 A nők által feladott hirdetésekben:

Negyvenes éveiben: 49 éves

Kalandvágyó: Több szeretője volt eddig, mint neked lesz egész életedben

Atletikus alkat: Lapos fenekű gebe

Átlagos kinézetű: Ronda, mint a bűn

Gyönyörű: Beteges hazudozó

Ragályos a mosolya: Ha meglátod, a térdedet vered a röhögéstől

Iskolázott: Kirúgták három főiskoláról

Érzelmileg stabil: Pszichiátriai gyógykezelésen átesett

Szabadlelkű: Gátlástalan pénzvadász

Házias: Már járt a konyhában

Vidám: Idegesítő

Jó hallgatóság: Már majdnem autista

Modern: Állandóan szőrös a lába

Régivágású: Villany le, kizárólag misszionárius póz

Nyitott: Mindenre elszánt

Társaságot kedvelő: Lármás

Szenvedélyes: Lármás

Költői: Anyagilag instabil, depressziós

Rubensi alkat: Dagadt

Romantikus: Csak gyertyafény mellett néz ki jól

Kéjsóvár: Nagyon dagadt

Arányos alkatú: Baromira dagadt

Özvegy: Halálra szekálta az első férjét

Szívében fiatal: Fogatlan vén szatyor

Férfi hirdetésekben:

Negyvenes éveiben: 52 éves és egy 22 éves nőt keres

Sportos: Ül a kanapén és meccset néz

Átlagos kinézetű: Undorító szőrök vannak a fülében, az orrában és a fenekén

Tanult: Mindig hülyének fog nézni

Szabadlelkű: Lefekteti a nővéredet is

Nyitott: Minden nővel kikezd

Jólöltözött: Hetente vált zoknit

Ragaszkodó: Még mindig csak az anyjára hallgat

Első a barátság: Amennyiben ez meztelenséggel is jár

Őszinte: Beteges hazudozó

Szeret összebújni: Beteges hazudozó

Mackós: Túlsúlyos, szőrösebb, mint egy medve

Vallásos: Egyszer elment a nagymamájával a templomba húsvétkor

Becsületes: Piti bűnöző, de még egyszer sem kapták el

Figyelmes1: Azt mondja, "Kérek", ha sört követel

Figyelmes 2: Mindig észreveszi, hogy mire költöd a pénzt

A mi kutyánk kölyke

Amikor híre jött, hogy lemondott a polgármester, és új választásokat fognak kiírni, épp a kocsmában ültek, közönyös arccal kortyolgatták a langyos sört, melyet Jenő, a kocsmáros oly nagylelkűen bontott meg hitelbe is. Az időzítésben nem volt semmi meglepő, hiszen minden délután (ebbe az este is belefoglaltatik), a kocsmában ültek, a sör mindig langyos volt, és Jenő mindig adott hitelt.

Maga a hír azonban megmozgatta az egész falut, azon nyomban lábra kaptak a találgatások, hogy vajon kik indulnak a polgármesteri székért, illetve ki is lenne a legalkalmasabb erre a feladatra.

-- Je…Jenőkém, te lennél… a le.. legjobb polgármester – szólalt meg az egyik ilyen esélylatolgatásnál nehezen forgó nyelvvel Sánta Jóska. – I… ilyen ember kell.. nekünk!

Jenő hevesen szabadkozott, de a megjegyzést hallotta az asszony is, és zárás után azonnal elkezdett duruzsolni a fülébe.

-- El kell indulni a választásokon! Mégiscsak biztos pénz! Na és, ha csak hat osztályod van? Aki a kocsmát el tudja igazgatni, az a falut is!

Az ember eleinte hallani sem akart a dologról, ám később egyre inkább beleélte magát. Álmában sorra elé járultak a falu lakói. Hol egy kis segélyt kértek, hol meg munkát. Drága, polgármester úr így, aranyos polgármester úr úgy. Ezt nagyon élvezte. Meg azt is elképzelte, amint bevonul a testületi ülésre a díszmagyarba. Mert varrat magának egy díszmagyart, az hétszentség! Amikor meg kellett volna nyitnia az ülést, akkor mindig felriadt, mert fogalma sem volt, hogy mit mondjon, de úgy gondolta, hogy ez majd kialakul.

Úgy gondolta, csak akkor fog majd bemenni a hivatalba, ha nagyon muszáj. Az a sok dohos papír nem is tenne jót az asztmájának. Meg aztán a kérelmezők megtalálják itt, a kocsmában is. Még a forgalomnak is jót tenne, mert a ki bejön, az már csak megiszik legalább egy felest.

Ám a döntő érv, ami miatt a politikai karrier mellett döntött, leginkább anyagi természetű. Az asszonynak ugyanis eszébe jutott, milyen könnyű lesz majd behajtani a kocsmai adósságot: egyszerűen levonják a segélyből.

Egy napon aztán híre ment a faluban, hogy Jenő ekkor és ekkor szívesen látja rendszeres vendégeit egy italra. Talán nem meglepő, hogy a kocsma zsúfolásig megtelt, elvégre a potya az potya.

Mégis halálos csönd lett, amikor bejelentette, hogy indul a választásokon. Maga Sánta Jóska is meglepődött, nem gondolta volna, hogy ilyen okosat mondott.

-- Aztán elvárom, hogy mind rám szavazzatok – szólt rájuk szigorúan a kocsmáros. – Ha nem választanak meg, vége a hitelnek!

Majd kinevezte a dadogós Pistát kampányfőnöknek. Másnap pedig a szépszámú rokonságot udvarolta körül, mondván, nekik is jobb lesz, ha a „mi kutyánk kölyke” a falu első embere.

A választás estéjén ismét megtelt a kocsma. Itt várták a végeredményt. Sokan azt hittek, lesz egy kis ingyenpia, de Jenő kijelentette, még nincs mit ünnepelni.

Késő estére járt már, amikor csörgött a telefon, s megjött a hír: Jenő polgármester lett. Igaz, csak tíz szavazattal győzött, de ez nem érdekelt senki.

-- Egy kört mindenkinek! – kiáltott fel az ünnepelt, s földöntúli boldogság öntötte el az arcokat, csillogtak a szemek. A győzelmi mámor és az olcsó pálinka szaga töltötte be az épületet. Folyt a bor, csorgott a pálinka, igaz, most már nem ingyen, a polgármesterné asszony szaporán húzta a strigulákat az adósok füzetébe, de ki törődik ezzel ily emelkedett pillanatban.

Hamarosan tetőfokára hágott a hangulat, még egy kis versike is született. Ezt skandálta mindenki:

„ Jenő a mi emberünk,

drága polgármesterünk,

értünk dobog a szíve,

vele jutunk messzire!”

Sánta Jóska hajnalban, bizonytalan léptekkel támolygott haza.

-- Győztünk! Győztünk! – lépett be nagy dérrel-dúrral az ajtón.

Az asszony felriadt, bamba ijedtséggel bámult rá az állára húzott takaró alól.

Jóska álldogált egy darabig a konyhában, aztán lemondóan legyintett. Ám a legyintés, jelenlegi helyzetében, túlságosan lendületesre sikerült: elvesztette az egyensúlyát, majd szépen eldőlt a konyhaszekrény előtt a kopott betonpadlón. Ahogy támaszt keresve a szekrényhez kapott, leverte a polcon tornyosuló kifizetetlen számlákat és fizetési felszólításokat, melyek kecsesen hullottak alá, mint sárga falevelek. Teljesen beborították a fejét, mint őszi temetőn a sírokat.

Böjte Csaba: Gondolatok az államcsődről!

(Az írást Szemán Mihály, munkácsi barátom juttatta el hozzám.) 

Tanárokkal, közéleti személyekkel beszéltem az elmúlt napokban politikáról, gazdasági kérdésekről. Ami meglepett, az a hatalmas feszültség, harag, elkeseredettség -- és ha nem lennék ferences szerzetes, akkor talán azt is kimondanám, hogy gyűlölet --, mely újból és újból felcsapott a beszélgetés során. Szidták a politikai csoportosulásokat, a bankokat, a gazdasági élet szereplőit, az iskolarendszert, az egyházat, mindenkit.

   A beszélgetés újból és újból ugyanabba a témába torkolt: "Kevés a pénz! Meg egyáltalán, mit gondol a kormány, ennyi fizetésből meg lehet élni?" Én próbáltam jópofa lenni, és viccel elütni élét a durva beszédnek. A székely ember régebb is kikacagta a feléje tornyosuló gondokat, és jókedvű, vidám szemmel nézve, legtöbbször kiderült, hogy nem is annyira megoldhatatlanul félelmetes az a fojtogató gond, mely elnyeléssel fenyeget. Meglepett, hogy mennyire nem vették a lapot; nagyon mélyen ül az emberekben a feszültség és a harag. Próbáltam mondani, hogy az állam csak azt oszthatja szét, amit mi termelünk. "Ha nincs elég pénz, kérjenek kölcsön!" -- jön kapásból a válasz. Ennél több kölcsön már könnyen Görögország nyomdokába viheti a mi országunkat is, itt is államcsőd lehet, -- próbáltam mondani. "Kit érdekel? Azért kapják a fizetést, -- mondja egy főiskolát végzett személy, -- hogy nekünk is fizetést adjanak!"

   Hazamentem, bekapcsoltam a számítógépet, és szinte minden internetes oldalon vitákról, tüntetésekről, fenyegetőzésekről olvashatok. Jön a fűtésszámla és vele az utóbbi húsz év legnagyobb sztrájkja, mondja egy elkeseredett ember. Nézem a híreket, az indulatokat, és látom, hogy sokan készek politikai érdekekből, egy kis fizetésemelésért szétverni akár saját hazájukat is. Nézem a megbolydult világot és nem értem, hogy okos szónokok miért nem magyarázzák el érthetően, hogy mit jelent, ha egy állam eladósodik, és mivel jár, ha már állampapírjait nem tudja a piacon értékesíteni és emiatt államcsődöt jelent be?

Tavasszal Argentínában voltam, és egy asztaltársaságot megkérdeztem, hogy az egy-szerű emberek számára mit is jelentett az államcsőd? Tudtam, hogy az argentin kormányok folyamatosan átgondolatlanul kölcsönöket vettek fel, végül 2000-ben már nem tudtak több hitelt felvenni, senki nem akart Argentin állampapírokat vásárolni. Az állam nem tudta kiadni a fizetéseket, nem tudták kiegyenlíteni a költségeket, törleszteni az adósságokat. Ezért elismerték, hogy az állam csődben van. Persze ettől az élet nem állt meg, a Nap másnap is felkelt. Addig egy USD egy argentin peso volt, de másnap már csak négy pesoért adtak egy dollárt. Így az emberek nem fizetésük 25%-át vesztették el, hanem egyik napról a másikra mindenüknek 75%-át. A bankokban lévő pénzeket az állam befagyasztotta, és most 10 év után talán kis részletekben kezdik kiadni az embereknek a megtakarításokat. Persze az emberek lázadoztak, hatalmas megmozdulások voltak. Megkérdeztem azt is, hogy a kormány mit tett? Az egyik férfi azt mondta, hogy: "a hatalom mindent megtett!" Mire a felesége csak annyit mondott, hogy: "elég durván tette azt, amit tett". Kíváncsian rákérdeztem, hogy mégis mit tett a hatalom durván? "Hát -- jött a kitérő válasz --, mikor mentem reggel a munkába, biza itt is, ott is le volt takarva 10-20 halott az út szélén". Az élet nem áll meg! Eltelt 10 év, és most minden 5-10 ház előtt egy őrbódé áll, az emberek fizetik az őrt, ki azonnal telefonál ha gyanús alakok jelennek meg az utcán, és akkor nem egy-két rendőr jön, hanem egy állig felfegyverzett különítmény.

   Az elszegényedett emberek mit csinálhatnak? Elmentünk a nyomornegyedbe is. Én azt hittem, hogy mindent tudok a szegénységről. Elvittek egy homokbányába, melyből a vizet leszívatták és ahol most is zakatolnak a szalézi szerzetesek által működtetett szivattyúk, mert másképp újból bányató lenne a kisvárosnyi ember otthonából. Ebben a nyomornegyedben most 45-50 ezer ember él, utcák, házszámok, papírok nélkül. Bementünk néhány bódéba. Igaz, hogy Buenos Airesben a higanyszál nem megy 0 fok alá télen sem, de szinte sehol nem láttam ajtót, ablakot, a földön raklapok voltak, és alatta folyt a nagyon zavaros kinézetű víz.

  Tizenévesek szopogatták a külföldre eladott finomított kábítószer után visszamaradó kokain malátát, mely nem csak elmezavart, de halált is hoz számukra. Néztem a parttalan nyomort és megkérdeztem a kedves nővérektől, hogy e nagyvárosban körülbelül hány ilyen nyomornegyed van? Velük volt egy jól informált, szociológiát tanító egyetemi tanárnő is, aki bennünket felvilágosított, hogy körülbelül még 200 ilyen negyed van a fővárosban és annak közvetlen környékén. Argentínának jelenleg olyan elnöke van, aki ezelőtt 15 évvel, az őserdőben fegyverrel a kezében gerillaharcot vívott a gazdagok ellen. Félve megkérdeztem, hogy milyen elképzeléseik vannak a kormánynak a nyomor felszámolására? "Sajnos -- jött a szomorú válasz, -- nincsenek tervek, elképzelések ilyen sok tönkrement család felemelésére." Egy szerzetes paptól hallottam -- bár nem jön, hogy elhiggyem --, mikor a nyomornegyedben az emberek elkezdenek hangoskodni, akkor fegyveres dzsipekkel behajtanak álarcos emberek, és akiket elől-hátul kapnak, azokat lelövik. Kegyetlen az élet!

   Ez történt, ez van Argentínában, a világ egyik leggazdagabb országában, mely négyzetkilométerben akkora, mint Európa. Persze lehet azt mondani, hogy mi a civilizált világ központjában, Európában élünk, és mindez nálunk nem történhet meg. Adná az Isten, hogy valóban így legyen. De sajnos, ha a világháborúkra gondolok, akkor azt kell mondanom, hogy a hatalomért, a pénzért ennél szörnyűbb dolgokat is követtek el már Európa földjén az emberek.

   Angol vendégekkel beszéltem a tegnap. Az elmúlt hetekben szinte megmagyarázhatatlan elementáris erővel tört fel Londonban és sok más angol nagyvárosban a gyűlölet, az erőszak. Tizenéves fiatalok, olyanok kiknek szülei nagy pénzeket fizetnek, hogy előkelő egyetemeken taníttassák őket, kimentek és bandákba verődve törtek, zúztak, raboltak, gyújtogattak. Senki sem érti, hogy honnan van ez a hatalmas feszültség a fiatalságban. A gyermek, a fiatal olyan a családban, mint a kiolvadó biztosíték a házban. Ha nő a feszültség, akkor egyszerűen, ahol a legvékonyabb a hálózatban a vezető a biztosítéktáblában, ott elolvad és megszakad az áramfolyás. Sajnos mi felnőttek játszunk a gyűlölettel, a haraggal, de gyermekeink, fiataljaink szívén is keresztülmegy ez a sok feszültség, mely betölti otthonainkat, intézményeinket, és ez szörnyű következményekkel jár, járhat.

Mi a megoldás? Ha tűz van, nem szabad olajat önteni a lángokra! Választottunk egy kormányt, hagyjuk, hogy dolgozzanak, bízzunk bennük! Kapcsoljuk ki a televíziót, és szépen menjünk el dolgozni.

   Nagydiákjainkat elvittük egy-egy napra napszámba krumplit szedni. Egynapi munkabérük egy nagy zsák szép krumpli volt, egy napi munkáért annyi krumplit kaptunk, amennyit egész télen egy fiatal elfogyaszt. A nyári vakációban elmentünk 20 diákkal erdőt tisztítani. Egy heti munkánk után annyi fát kaptunk, amellyel egy 20 fős otthont a télen ki lehet fűteni. Persze lehet veszekedni, háborogni, de tudnunk kell, hogy egy ingatag lélekvesztőben hánykódunk a tengeren, és ha egymásnak esve rúgkapálunk, akkor könnyen felborul a csónakunk, ingatag civilizációnk összedől, és sokunkat maga alá fog temetni.

   Meg kell nyugtatnunk magunkat és egymást, ha pánikolva, kapkodva vezetjük az autónkat, rángatva a kormányt, szinte borítékolni lehet a balesetet. Nincs olyan baj, mit ne lehetne nagyobbá tenni az ideges indulatokkal, de nincs olyan nagy gond, mit ne lehetne gyógyítani, mérsékelni békés, nyugodt döntésekkel.

   Rajtunk múlik, hogy az elmúlt húsz év felelőtlen költekezése milyen következményekkel jár. Én nagyon szeretném, ha el tudnánk kerülni a társadalmunk alapját jelentő gazdasági élet összeomlását, mert az anarchiánál rosszabb semmi sincsen!

Isten, adj békét az emberek szívébe, add, hogy a nehézségeket elviseljük, és csendes, szorgalmas munkánkkal kis világunk gondjait megoldjuk!

   Légy velünk az éjszakában Istenünk!

Szeretettel,

Csaba t.

Csíkszereda, 2011. szeptember 20.

Móricka a zuhany alatt

Móricka egy napon a szokásosnál hamarabb megy haza az iskolából, és hallja, hogy valaki van a fürdőszobában. Odasettenkedik az éppen csak behajtott ajtóhoz, majd bekukucskál. Csodálkozva látja, hogy a nővére áll a zuhany alatt, dörzsölgeti a hasát és azt mondogatja:
-- Férfit akarok, férfit akarok!
Másnap Móricka megint hamarabb ér haza, és gyanús zajokat hall a  hálószobából. Bekukucskál, és látja, hogy a nővére ott hentereg egy pasival az ágyban.
Azonnal beszalad a fürdőszobába, beáll a zuhany alá, dörzsölni kezdi a hasát, és azt mondja:
-- Biciklit akarok, biciklit akarok!

A magányos embert elhagyta az Úristen

"Mit tudok én arról, ha igazán magányos valaki. Az olyan, mintha egy üvegházban élnél, üvegbura alatt, hívod az embereket, később már csalogatod őket, jönnek is, aztán, kopp, neki az üvegnek, csodálkozva megállnak, hallod is a koppanást, majd látod, ahogy fortyogva távolodnak. Hiába integetsz. Egy idő után nem integetsz, dögöljenek meg. Olyan, mintha leprás lennél, apró gennyes fekélyek lepnék el a tested, szivárogna a sárga undormány, kénes, büdös kis felhők röppennének föl rólad, vagy mintha lenne egy tábla rajtad, vigyázat, fertőző! Vagy hogy másodosztályú. És ha találkozol egy másik táblással, úgy viselkedsz, mintha te nem volnál az, ő pedig úgy viselkedik, mint te. A magányos embert elhagyta az Úristen, fiam." (Eszterházy Péter)