Ukrajnában nincs korrupció!

Egyik ismerősöm a múlt héten Kárpátaljára indult. Ahogy a határsorompóhoz ért, az ukrán kiskatona egy nemzetiszínű papírcetli nyújtott át neki, melyen a következő felirat állt, szép nagy betűkkel: „Ukrajnában nincs korrupció, kérem, ehhez tartsa magát!”.

Szóval, végre egy ország, ahol harcolnak a korrupció ellen. Mit harcolnak? Már le is győzték!  És az ide érkező, velejéig korrupt külföldieket idejekorán figyelmeztetik: ne mérgezzék törvényellenes cselekedetekkel az ország légkörét.

Azt mondják, a legzseniálisabb találmányok mindig egyszerűek. Mint a pofon. Nem költöttek ám a korrupció elleni harcra milliárdokat, nem állítottak fel újabb bizottságokat és intézményeket! Nem. Egyszerűen kihirdették a győztest. Felírták egy papírra. Hogy ez nekünk nem jutott eszünkbe!

Az ismerősöm, persze, ezek után nem értette, hogy az ukrán útlevélkezelő mért tanulmányozza olyan hosszadalmasan az ő útlevelét, s a végén mért mormolja el a bajusza alatt: Tudsz adni valamit? Annyira meglepődött, hogy szóhoz sem jutott, csak a nemzetiszínű cetlit tudta felmutatni a hatóság derék emberének.

Weöres Sándor: A nő

A nő: tetőtől talpig élet.

A férfi: nagyképű kísértet.

A nőé: mind, mely élő és halott,

úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;

a férfié; minderről egy csomó

kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.

A férfi - akár bölcs, vagy csizmavarga -

a világot dolgokká széthabarja

s míg zúg körötte az egy-örök áram,

cimkék között jár, mint egy patikában.

Hiában száll be földet és eget,

mindég semmiségen át üget,

mert hol egység van, részeket teremt,

és névvel illeti a végtelent.

Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,

alkot s rombol, de igazán nem él

s csak akkor él - vagy tán csak élni látszik -

ha nők szeméből rá élet sugárzik.

A nő: mindennel pajtás, elven

csak az aprózó észnek idegen.

A tétlen vizsgálótól összefagy;

mozogj és mozgasd s már királya vagy:

ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,

oly férfit vár, kitől mozgásba jő.

Alakja, bőre hívást énekel,

minden hajlása életet lehel,

mint menny a záport, bőven osztogatva;

de hogyha bárki kétkedően fogadja,

tovább-libeg s a legény vérig-sértve

letottyan cimkéinek bűvkörébe.

Valóság, eszme, álom és mese

ugy fér hozzá, ha az ő köntöse;

mindent, mit párja bölcsességbe ránt,

ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.

A világot, mely észnek idegenség,

bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;

és végső, királynői díszruhája

a meztelenség.

Nőnapi köszöntő helyett