Ülök a fogorvosnál, mellettem középkorú hölgy
gimnazista lányával. Hamarosan újabb asszonyság érkezik, s beszélgetésükből nem
csak az derül ki, hogy jól ismerik egymást, hanem, hogy mindketten pedagógusok.
Az újonnan érkező el is panaszolja,
nyolcadikos fia kitűnő tanuló, de ő, mármint az anyuka, tiszta ideg tőle, mert
a gyerek még mindig (!) nem tudja, hogy mi akar lenni, sőt egyelőre
nyelvvizsgázni sem akar! Pedig már nyolcadikos! Így aztán nehéz eldönteni, hogy
melyik elitgimnáziumba adják a gyereket.
Ki is használja a lehetőséget, tanácsot kér a
beszélgetőpartnerétől. Mert annak lánya épp a megyeszékhely egyik elitgimnáziumában
tanul. Sőt nem csupán elit, hanem igényes és roppant kényes a jó hírére is.
Mint az anyuka és lánya mesélik, az első
szülői értekezleten, legnagyobb megdöbbenésükre, az igazgató úr bejelentette,
hogy az első hónapban kiderül, ki való ide, aki nem éri el legalább a négyes
átlagot, annak a szüleit felkérik, vigye el innen a gyermeket, ne rontsa az
iskola eredményeit. Ezt egyébként később a hangosbemondón is kihirdették az
iskolában. Mert ők igényesek. Meg is van az eredménye, az osztály nagy része
kitűnő és mindenki rengeteget tanul.
Hirtelen az új eszembe, van-e értelme
valamennyi gimnazistától elvárni, hogy mindenből egyformán jó legyen. No meg,
az is, hány meg hány későbbi zseni bukdácsolt annak idején bizonyos
tantárgyakból az iskolában. Illetve, hogy többet számít-e a statisztika, mint a
gyermek. Az már csak hab a tortán, hogy az eljárás teljesen törvénytelen,
hiszen aki nem bukik meg, az teljesíti a követelményeket, tehát aligha lehet
csak úgy eltanácsolni.
Ám míg ezen morfondírozok, a beszélgetés
váratlan fordulatot vesz.
-- Azért itt is van egy pár tanár, aki
egyenlő a nullával – mondja az anyuka.
-- Az informatika-tanár tőlünk kérdezte meg,
hogy kell bezárni a képernyőn az ablakot, matekból meg sokszor a tanár nem
tudja a megoldást.
-- Akkor hogy lehetnek ilyen jók az
eredmények? – kérdezi a másik hölgy.
-- Hát arra vannak a különórák – mondja az
anyuka és név szerint sorolja, ki mindenki pallérozta már gyermeke tudását
iskolán kívül.
Elvégre, muszáj hozni az eredményeket, az
igazgató úr igényes. Kár, hogy csak a diákokkal szemben.
