2012. december 25., kedd

A karácsony a szeretet megszentelése



"A karácsony a szeretet, és ádvent a várakozás megszentelése. Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár." (Pilinszky János)

2012. december 13., csütörtök

Micsoda különbség!



A vezérigazgató aggódik egyik fiatal kollégája miatt, aki délben egy időre mindig eltűnik a munkahelyről. Elhatározza, hogy utánajár, és magánnyomozót fogad!
A nyomozó annak rendje-módja szerint követi a megfigyelendő személyt, mikor délben elhagyja az épületet. Másnap a vezérigazgató szobájába siet, hogy beszámoljon a tapasztaltakról:
- Kovács úr a szokásos módon délben elhagyta az épületet, majd elhajtott a kocsijával a házához. Megebédelt az otthonában, majd szeretkezett a feleségével. Ezután elszívott néhányat a kiváló minőségű szivarjai közül. Végül visszatért a munkába.
- Akkor semmi gond, végülis ezt az ebédidejében megteheti. Én meg már valami rossztól féltem...
- Öööö... uram, megengedi, hogy tegezzem?
- Hát... Persze, miért is ne?
- Akkor hadd mondjam el ismét. Kovács úr a szokásos módon délben elhagyta az épületet, majd elhajtott a kocsiddal a házadhoz. Megebédelt az otthonodban, majd szeretkezett a feleségeddel. Ezután elszívott néhányat a kiváló minőségű szivarjaid közül. Végül visszatért a munkába...

2012. december 7., péntek

A történelmi Munkács

Városháza (1936)


Magyar királyi rendőrség és járási hivatal ((1941)


A Scala mozi a főtéren (1941)



A Főtér, hátul a katolikus templom, balra a "Vasudvar" (1940)




A Katonakórház. A felvétel a várból készült (1941)

Forrás: Fortepan

2012. december 4., kedd

Meg kell tanulni szeretni



„A szerelmesnek meg kell tanulnia tudatosan szeretni; el kell határoznia, hogy megtanul szeretni; akarnia kell, hogy szeressen. Nem történik magától a szeretet, nem pottyan az ember ölébe. A szeretet - művészet. Gyakorolni kell, rá kell bíznunk magunkat. A szeretet - elhatározás. "Szeretni akarok, még akkor is, ha pillanatnyilag nem is hoz semmi megfoghatót." A szeretetnek konkréttá, sajátossá kell válnia, laknia kell valahol. Különben túl légies, elvont és metafizikai lesz. Ez a veszély fenyegeti azt, aki cölibátusban él. Az ember szereti az emberiséget, de konkrétan senkit sem szeret. A meredekebb út a házasság útja. Amikor beléptünk a rendbe, azt mondták nekünk, hogy mi a nehezebb úton járunk; de ma már nem hiszem ezt. A meredekebb út a házasságnak, a hűségnek, az otthonmaradásnak az útja.” (Richard Rohr amerikai ferences rendi szerzetes)

2012. november 30., péntek

A történelmi Ungvár

Nemzeti Bank (1939)
Magyar Királyi Postahivatal (1939)

Strandfürdő (1939)

Jobbra a volt királyi törvényszék, ügyészség és
 járásbíróság,
balra a csendőrparancsnokság,
középen a parlament. (1940)













Forrás: Fortepan egy on-line privátfotó gyűjtemény.

2012. november 28., szerda

Veszélyes számok




A szülészeten a váróteremben ülnek a férjek. Kijön a nővér és mondja az egyiknek:
- Gratulálok, ikrei születtek!
- Számítottam rá, ugyanis a "Két bivaly" fogadóban dolgozom.
Hamarosan újra jön a nővér, a következő férjhez:
- Gratulálok, hármas ikrei születtek.
- Gondoltam, hogy ez lesz, mivel én a 3M-nél dolgozom.
Mire a harmadik férj sápadtan:
- Úristen, én voltam a "101 kiskutya" operatőre...

2012. november 26., hétfő

Kisidő nevű urat keresek



Egy Kisidő nevű urat keresek. Vagy hölgyet. Vagy mit tudom én…
-- Már csak egy kis időt kell kibírni – mondta állítólag a nővérke, amikor édesanyám velem vajúdott a kórházban.
-- Már csak egy kis időt kell kibírni – mondat édesanyám, amikor himlős lettem és viszkető hólyagok borították a testemet, melyeket tilos volt vakargatnom.
-- Már csak ezt a kis időt kell kibírnod – mondta az óvó néni, amikor annak idején nyomatékosan az értésére adtam, hogy én nem ide, hanem iskolába szeretnék járni.
-- Már csak ezt a kis időt kell kibírni, és szülinapodra megkapod a focilabdát – mondták a szüleim.
-- Már csak ezt a kis időt kell kibírni és megszabadulunk a matektanártól – mondta a barátom.
-- Már csak ezt a kis időt kell kibírni, aztán a tiéd leszek – mondta a szerelmem.
-- Már csak ezt a kis időt kell kibírnom és teljesen az enyém leszel – mondta a következő szerelmem.
-- Már csak egy kis időt kell kibírni és meglesz a diplomád – mondta a tanár úr.
-- Már csak ezt a kis időt kell kibírni és lesz állásod – mondták a rokonaim.
-- Már csak ezt a kis időt, a következő ötéves tervet kell kibírni és minden lesz a boltokban – mondta a párttitkár elvtárs.
-- Már csak ezt a kis időt, két ötéves tervet, kell kibírni és mindenütt győz a szocializmus, így szabadon utazhatsz külföldre – mondta a főnököm.
-- Már csak ezt a kis időt kell kibírni, hogy felemeljék a fizetésedet – mondta a másik főnököm.
-- Már csak egy kis időt kell kibírni, míg Józsi bácsi nyugdíjba megy, aztán előléptetünk – mondta a következő főnököm.
-- Már csak egy kis időt kell kibírni és repül a jelenlegi főnököd – monda megnyugtatóan a vezér.
-- Már csak egy kis időt kell kibírnod és nem fogod kívánni a cigit – mondta a feleségem.
-- Már csak egy kis időt kell kibírni és kézbe veheti a gyermekét – mondták a szülészeten.
-- Már csak egy kis időt kell kibírni és hozzászokik a feleséged a rigolyáidhoz – monda anyósom.
-- Már csak egy kis időt kell kibírnod és hozzászoksz a feleséged rigolyáihoz – mondta egy barátom.
-- Már csak egy kis időt kell kibírni és leérettségizik a gyerek – mondogattam magamban.
-- Már csak egy kis időt kell kibírni és a gyerek kiheveri a szerelmi bánatát – mondogatta a feleségem.
-- Már csak egy kis időt kell kibírni és lediplomázik a gyerek – mondogattuk egymásnak.
-- Már csak egy kis időt kell kibírni és értesítjük a döntésünkre – mondták a gyereknek a harmincnyolcadik állásinterjú után.
-- Már csak egy kis időt kell kibírnod és meglesz a laborvizsgálat eredménye – mondta az orvosom.
-- Már csak egy kis időt kell kibírni és meggyógyul – mondta a nővérke.
-- Már csak egy kis időt kell kibírni és nem fog fájni – mondta a feleségem.
-- Már csak egy kis időt kell kibírni és beléphet – mondta egy szakállas öregúr a Mennyország kapujában.
-- Már csak egy kis időt kell kibírni és feltámadunk – mondta  Szent Péter.
Egy Kisidő nevű urat keresek. Vagy hölgyet. Akit nekem mindig ki kell bírnom, de nem is találom.