Rakéták, ha találkoznak

(Orosz vicc)

A Szovjetunió és az USA között annyira elmérgesedik a viszony, hogy mindkét ország kilő egy-egy rakétát a másikra, melyek hatalmas robbanófejet hordoznak. A két rakéta félúton találkozik.

-- Hát te hová mégy? – kérdezi a szovjet az amerikait.

-- Hová, hová? Hát hozzátok – válaszolja a másik. – És te, hová mégy?

-- Hát, ha te hozzánk jössz, akkor én meg hozzátok megyek.

-- Te figyelj!  -- mondja a szovjet. – Ha már így összetalálkoztunk és megismerkedtünk, igyunk egy nagy pohár vodkát!

-- Hát jó, igyunk – válaszolja az amerikai.

Megisszák a vodkát.

-- Te, cimbora – szólal meg a szovjet. – Ha én most elmegyek hozzátok, akkor megölök egy csomó ártatlan embert. Igyunk még egy vodkát arra, hogy ne szenvedjenek sokat!

-- Hát jó, igyunk – feleli az amerikai. – Elvégre, abból csak nem lehet baj.

Megisszák a következő vodkát, majd a szovjet megint megszólal:

-- De ha már ittunk az amerikai áldozatokra, akkor igyunk a szovjetekre is, hiszen te hozzánk készülsz és ennyi nekik is jár!

-- Milyen igazad van – így az amerikai, -- hiszen nem tehetünk különbséget.

Megisszák a harmadik vodkát is.

-- A fenébe! – kiált fel a szovjet. – Most jut eszembe, hogy ha becsapódunk, akkor elpusztulunk mi is. Igyunk még egy vodkát utoljára!

Megisszák a negyedik vodkát, erre megszólal az amerikai:

-- Te, cimbora, az az igazság, hogy én már kezdek nagyon rosszul lenni.

-- Semmi baj, testvér – felel a szovjet. – Gyere, én szépen hazakísérlek.

Lehet, hogy öregszem?

Több százezer embertársamhoz hasonlóan, megnéztem az interneten a meztelenül jógázó nőről készült videót. Nem kellett volna… Amikor a füléhez emelte a lábát, az jutott eszembe: -- Istenem, milyen könnyű lehet ennek felhúzni a zokniját! Lehet, hogy öregszem?

Ukrajnában nincs korrupció!

Egyik ismerősöm a múlt héten Kárpátaljára indult. Ahogy a határsorompóhoz ért, az ukrán kiskatona egy nemzetiszínű papírcetli nyújtott át neki, melyen a következő felirat állt, szép nagy betűkkel: „Ukrajnában nincs korrupció, kérem, ehhez tartsa magát!”.

Szóval, végre egy ország, ahol harcolnak a korrupció ellen. Mit harcolnak? Már le is győzték!  És az ide érkező, velejéig korrupt külföldieket idejekorán figyelmeztetik: ne mérgezzék törvényellenes cselekedetekkel az ország légkörét.

Azt mondják, a legzseniálisabb találmányok mindig egyszerűek. Mint a pofon. Nem költöttek ám a korrupció elleni harcra milliárdokat, nem állítottak fel újabb bizottságokat és intézményeket! Nem. Egyszerűen kihirdették a győztest. Felírták egy papírra. Hogy ez nekünk nem jutott eszünkbe!

Az ismerősöm, persze, ezek után nem értette, hogy az ukrán útlevélkezelő mért tanulmányozza olyan hosszadalmasan az ő útlevelét, s a végén mért mormolja el a bajusza alatt: Tudsz adni valamit? Annyira meglepődött, hogy szóhoz sem jutott, csak a nemzetiszínű cetlit tudta felmutatni a hatóság derék emberének.

Szakmai tapasztalat

Ülünk az orvosi rendelő várójában, két takarítónő, egy idősebb és egy egészen fiatal, szinte még kamasz ráérősen kotorgatja a port a hosszú folyosón. Amikor már kissé ritkul a tömeg, felszabadul néhány szék, ezt is elunják, megtámasztják a kezükben lévő partvist, leülnek ők is, látszik, hogy

inkább beszédbe elegyednének a betegekkel.

-- Én nem tudom, mi lehet ezzel a gyerekkel – panaszolja egy fiatalasszony a szomszédjának. – Megállapították, az orvosok, hogy tüdőgyulladása nincs, de csak köhög meg, köhög.

-- Refluxa lesz annak, nekem elhiheti – szólal meg az idősebb takarítónő. – Ez hétszentség!

Aztán egy öregúr szólal meg az ablak melletti széken.

 -- Én most nem azért vagyok itt – de szörnyű, hogy már hetek óta viszketek, meg viszketek. És senki sem tudja mitől – panaszolja keserves ábrázattal.

-- No, az meg akkor allergia lesz – adja megint a takarítónő a kéretlen tanácsot. – Jobban teszi, ha elmegy a gyógyszertárba és kér valamit allergia ellen.

-- Hát az én derékfájásomnak mi lehet az oka? – kérdi egy terebélyes öregasszony fellelkesedve.

-- Magának meg gerincsérve van, ez olyan biztos, mint, hogy itt ülök.

-- Gerincsérvem? Ezt még soha nem mondták – hitetlenkedik az asszonyság. – Pedig még tablettát is írt a doktor úr.

-- Milyen tablettát? – kérdi az önkéntes gyógyító. – Sárgát vagy fehéret?

-- Hát… fehéret – jön a bizonytalan válasz.

No látja, ez a baj. A sárgát kellett volna szedni.

A kis fiatal takarítónő tátott szájjal hallgatja ezt a sok okosságot.

-- No hallja, Bözsi néni, maga aztán mindenre tudja a választ – ad hangot ámulatának.

-- Hát hogyne tudnám. Harminc éve vagyok a szakmában – hangzik az elégedett válasz.

Aztán felállnak és kezükben a vödörrel meg a partvissal elismerő tekintetek tüzében sétálnak ki a folyosóról.

Pártpolitikai randevú

-- Szeretsz?

-- Szeretlek.

-- Nagyon?

-- Hát persze, hogy nagyon.

-- És mit szeretsz bennem?

-- Mindent,drágám, mindent! A szemedet, a szádat, a hajadat, a bőröd illatát. Még az anyád káposztás tésztáját is!

-- Örökké?

-- Örökké.

-- Akkor is szeretni fogsz, ha már pocakos és ráncos leszek?

-- Akkor is.

-- És akkor is, ha belépek egy pártba?

-- Milyen pártba?

-- Hát… valamilyen pártba.

-- Nem, nem. Milyen pártba lépnél te be?

-- Hát… valamelyik baloldali pártba. Nálunk az egész család baloldali.

-- Baloldali? Ezt eddig mért nem mondtad?

-- Gondoltam, ez a természetes. Mért, te melyikbe lépnél be?

-- Én egyikbe sem… De ha már mégis, akkor egy jobboldaliba.

-- Ezt nem gondolhatod komolyan? Hát hová tetted az eszed? A soviniszta, fasiszta, nacionalisták közé?

-- Kik közzé? Hát te beszélsz, aki beülne a kommunisták közzé? Most már minden világos, hát ezért főz az anyád mindig káposztás tésztát!

-- Mi köze ennek a káposztás tésztához?

-- Tipikus kommunista kaja, csak a prolik főzték!

-- Ahhoz képest egész jóízűen megetted!

-- Mert nem akartam az anyádat megsérteni! Pedig igazán erőt kellett vennem magamon azok után, hogy nagyapámat a kommunisták lőtték agyon!

-- Igazán? Az enyémet meg majdnem halálra verték a Horthy börtönében!

-- Most már nem is csodálom, hogy az a liberális Dezső csapta neked a szelet!

-- Hát szél volt az?

-- Igenis, szél volt! Már azt is beszélték, hogy ti titokban koalícióra léptetek!

-- Én a Dezsővel? Soha!

-- Mért, mi bajod vele?

-- Mi bajom, mi bajom, hát épp az, hogy liberális! Minden nővel lefekszik. Amikor szóvá tettem, azt mondta, ne korlátozzam az ő alapvető emberi jogait!

-- De te az Attilával is kacérkodtál!

-- Az Attilával? Hiszen az egy szélsőjobboldali!

-- Na és? A parlamentben is mondogatják: „ A baloldal a szélsőjobbal kacérkodik.”

-- Pont te beszélsz? Azt is mondják a parlamentben, hogy a jobboldal a szélsőjobb ikertestvére.

-- Az mégsem kacérkodás. Egyébként sem jelent semmit. Vannak nagyon rossz testvérek is.

-- Hát… ez mondjuk igaz. A Zsófi is lenyúlta a nővére pasiját. Akkor te sem szereted az Attilát?

-- Én? Gyűlölöm! Legszívesebben lekevernék neki két akkora pofont, hogy leesne a feje!

-- Tudod mit, gyűlöljük együtt!

-- Jó, gyűlöljük!

-- Hát mégis szeretsz?

-- Hát hogyne szeretnélek, te kis buta! Te is szeretsz?

-- Imádlak! Tudod, nincs még egy ember a földön, akivel olyan jól tudnék gyűlölni, mint veled!