Ma is időszerű

Ha már 200 éve született Arany János és Arany Év van, íme egy kevéssé ismert idézet a költőtől, mely már önmagában is bizonyítja időszerűségét.

„Ezelőtt a háborúban
Nem követtek semmi elvet,
Az erősebb a gyengétől
Amit elvehetett, elvett.
Most nem úgy van. A világot
Értekezlet igazgatja:
S az erősebb ha mi csínyt tesz,
Összeül és – helybenhagyja.”

(Civilizáció, 1877 után)

Az erős karaktereket kicsinálják

Emlékszem, a kilencvenes évek elején egyszer eltévedtem egy lakossági fórumra, amin az egyik Andrássy gróf volt a meghívott vendég. Kérdezgették is a helyi bácsik, hogy akkor most mit csináljanak. Vége az úri kornak régen, most már a szocializmusnak is, mihez kezdjenek ezzel a nagy szabadságukkal. Az öreg meg azt mondta nekik, hogy hát igen, most nehéz időszak jön, mert senki sem fogja megmondani maguknak, hogy mikor és mit kell vetni a földbe, hogy oda búzát vagy inkább lucernát, ezentúl maguknak kell dönteniük. A baj az, hogy az emberek azóta sem tanultak meg dönteni, még mindig várják, hogy valaki megmondja nekik, mi legyen.

Ráadásul azokat, akik egy közösségben – mondjuk egy ilyen falusi közösségben – elég erős karakterek lennének ahhoz, hogy irányt mutassanak, mindig kicsinálják. Jó esetben odáig jutnak, hogy a családjukat el tudják tartani, de nem tudják magukhoz húzni, felemelni ezeket a mostanra már sok esetben zsellérsorba jutott, közmunkásfizetésen tengődő embereket.

(Lovasi András zenész, énekes, dalszerző)

Egy közösség önmagáért létezik

"Mindig mulatok azon, amikor különböző vállalatok próbálják eljátszani, hogy ők egy közösség. Ez pedig azért sáros, mert egy közösség az önmagáért létezik, annak nincs feladata, csak saját maga fenntartása. Itt a leghülyébb is a közösség tagja, azt is szeretjük, mert idetartozik. Egy vállalatnál a leghülyébbet kirúgják, mert cél van, feladat, valamit teljesíteni kell. A tagságot pedig abból a szempontból értékelik, hogy a feladat ellátásához szükséges és hasznos-e. A közösségben ilyen nincs." (Csányi Vilmos, etológus)

Honnan veszik a baromságot?

„– Nemrég ért véget a gimnáziumi felvételik időszaka. A felvételi tesztek idén nagyon nehezek voltak…

Honnan veszik azt a bődületes baromságot azok, akik így intézkednek, hogy a jó tesztírók lesznek sikeresek az életben? Albert Einsteint, a XX. század legokosabb emberének kikiáltott elméjét elvitte a nagybácsikája a poroszos német iskolából egy svájci magániskolába, mert ott bajok lettek volna vele. Thomas Mannt kidobták, soha nem érettségizett, és megjósolta az egyik tanára, hogy vagy az árokban, vagy az akasztófán fogja végezni. De említhetném Petőfit vagy József Attilát is. Igen, van egy világtrend is, amely fűti ezt a sok ostobaságot. De ma Magyarországon másról van szó.” (Vekerdy Tamás, interjúrészlet)

Néha elég, ha hallgatunk

"Időzavarban nem lehet erős kapcsolatokat építeni. Egy kapcsolat értéke is lemérhető azon, hogy a partnerek mennyi időt szánnak egymásra az életükből, mennyit törődnek egymással. Néha az is elég, ha csak együtt vannak csöndben. Kosztolányi írja egyik versében egy vonaton utazó nemzetközi társaságról: "Csöndjeink nem érnek össze végül, mivelhogy én magyarul hallgatok, ők svédül." Nagyon okos. Ugyanis olyan hallgatás is van férfi és nő között, ami nem ér össze. Az nem számít időnek. Alapvetően lényeges, hogy együtt hallgatnak-e, vagy külön-külön." (Popper Péter pszichológus)

A szólásszabadságról röviden

"Semmiben nem értek egyet önnel, de mindent megteszek azért, hogy elmondhassa a véleményét.”"(Voltaire)

Az otthon a kulcskérdés

 „Inkább az otthon a kulcskérdés. Gyerekkoromban azt szerettem volna, ha otthon azok lennének, akikkel a leginkább akarok lenni. Nagyon szerencsétlenek, akik bárhol máshol inkább lennének, mint otthon. Az, hogy biológiailag az anyám méhéből jöttem és az apám ondósejtjei szikráztatták ez életemet, nem jelenti azt, hogy tartozom nekik valamivel. Miért lenne jobb egy olyan család, amihez nem akarok hazamenni, mert olyan cirkuszt csinálnak, amiben én nem akarok részt venni, mintha találnék néhány embert, akivel kellemes élni. Nagyon sajnálom azokat az embereket - gyerekeket vagy felnőtteket – akik nem szeretetnek hazamenni.”  (Feldmár András)

Ha az igazság elhagy...

„Ha az igazság elhagy engem, az az igazság dolga. De én az igazságot el nem hagyom, mert az meg az én dolgom.” (Hamvas Béla filozófus)

Kelet-európai trauma

„Nem csak Magyarországon, az egész régióban olyan súlyos, hosszan tartó történelmi traumák voltak, amik Litvániától Montenegróig kitörölhetetlennek tűnnek. Érdekes módon ez a földrajzi sáv mindig is kulturális ütköző volt. Emiatt van – tudatos és tudattalan szinten egyaránt – megalázottság-élményünk: „Velünk a sors kiszúrt, nekünk mások tartoznak, mi nem tehetünk semmiről”. Ez önismeretileg elég veszélyes szélsőség, és mindig két pólusa van: iszonyú picinek érzem magam, de közben arról álmodom, hogy iszonyú nagy vagyok. Ebből ered a „Nagy-Magyarország”, „Nagy-Románia”, „Nagy-Szlovákia” vágyképzet, amely mindegyik változatában több évszázaddal élte túl önmaga értelmét.

Most azt a régi téves eszmét igyekszik a vezetés újra az emberek fejébe sulykolni, miszerint „Titeket üldöznek, nektek méltatlan sorsotok van, körül vagytok véve ellenséggel”. Az elmúlt ötszáz évben ez sokszor és hosszú időkön át valóság volt – mára hiedelem lett, mégis rengeteg embernek aha-élménye lesz, amikor ezt hallja. Gondolkodó embert viszont nem lehet behúzni ebbe a csőbe. Most sajnos mégis úgy tűnik, hogy többségbe kerültek a nem-gondolkodók. Velük el lehet hitetni, hogy tényleg, mi fantasztikusak vagyunk, jobbak másoknál, csak azért nem boldogulunk jobban, mert gáncsolnak minket. Ezt egy belgrádi szerbbel ugyanúgy el lehet ma hitetni, mint egy kassai szlovákkal, egy macedóniai albánnal vagy egy lengyellel.”

(F. Várkonyi Zsuzsa pszichológus, tréner, az egyik legolvasottabb magyar pszichológiai szerző)