Ők kicsit egyenlőbbek

-- Furcsa népek ezek a németek – mondja minap az egyik ismerősöm. – Előbb azt mondja Merkel kancellár asszony, hogy minden szírt befogadnak, aztán kötelezővé kívánja tenni a többi ország számára ugyanezen migránsok befogadását. Milyen demokrácia van Európában, ha nem döntheti el egy ország, hogy kiket fogad be?

-- Ez azért van, mert Európa ugyan mindannyiunké, de leginkább a németeké-- mondtam neki.

A nyáron Horvátországban jártam. A festői szépségű üdülőfaluban, vagy inkább kisvárosban, ahol pár napot eltöltöttünk, mindenki az idegenforgalomból él. Másból nem is igen lehet, hiszen a kopár hegyeken mezőgazdaság szinte nincs is, a tengerben meg egyre kevesebb a hal.

A vendégek meg jönnek. Csehek, lengyelek, magyarok, szlovákok, de legfőképpen németek. Az utóbbiak nem csupán jönnek, a hegyoldali apartmanházak egy részét már fel is vásárolták. A helyiek, persze, örültek neki, elvégre így dől a lé.

Aztán egyszer csak elkezdek kevésbé örülni. Főleg, amikor a német tulajdonosok egymás után tűzték ki az általuk megvásárolt épületekre a német zászlót. Ez már nekik is sok volt. Magam láttam, amint a német házával szemben épülő apartmanra, melynek még csak a falai álltak, egy lepedőnyi horvát zászlót tűztek ki.

Persze, ez a németet valószínűleg nem zavarja. Ha esetleg a saját hazájában túl sok lenne a migráns, majd szedi magát és Horvátországba költözik. Vagy Magyarországra. Esetleg Görögországba. Elvégre, Európában mindenki egyenlő, csak a németek egy kicsit egyenlőbbek.

Csak halkan kérdezem, nem azt ígérték nekünk annak idején, hogy az EU majd megvédi a külső határokat?

Orémus Kálmán

A narancsos lecsókolbász esete

Néhány hónapja történt, hogy két ellenzéki aktivista letépte a hirdetőtáblákról a kormány által kihelyezett bevándorlás-ellenes plakátokat, aztán feljelentette magát a rendőrségen. A szerv eljárást indított, a bíróság szabálysértésnek minősítette az esetet, ám jött a Kúria és közölte, nem követtek el jogsértést, ők csupán így fejezték ki a véleményüket.

Azóta is azon töröm a fejem, hogy hol lehet a szabad vélemény-nyilvánítás határa. Meg lehetne-e engem büntetni, ha valamelyik hirdetőtábláról letépném a bevásárlóközpont narancsos lecsókolbászt reklámozó plakátját? Hiszen én ezzel csak azt akartam kifejezni, hogy a narancsos kolbász, úgy, ahogy van, szar.

Vagy mondjuk, lepisilhetem-e én törvényesen a szomszédom kerítését, amennyiben lilára festi azt és förtelmesen ronda. Hiszen ez csak egy véleménypisilés.

De menjünk tovább! Mi van akkor, ha a szomszéd felesége a fenekére tetováltatja a sarlót, a kalapácsot, meg egy teljes, rohamozó kozákhadosztály, aztán bikiniben mutogatja az önkényuralmi jelképeket. Ha minden ilyen esetben a fenekére sózok, akkor ez szexuális zaklatásnak minősül, vagy csupán határozottan nyilvánítottam véleményt?

Azt meg már nagyon halkan kérdezem, hogy amennyiben a férje egy nagy benga állat, és ezt követően ad nekem két büdös pofont, akkor ez garázdaságnak minősül-e. Mert mi van, ha azt mondja, hogy rühelli a pofámat és ő csak kinyilvánította a véleményét?

Orémus Kálmán