Deres már a határ...

Nyelvlecke

A székely bácsi a Balaton partján nyaral.
A reggelinél egy francia férfi az asztaltársa. Alig ül le a székely bácsi, a francia így szól hozzá:
- Bon appetit!
A székely bácsi gondolja, az illető bemutatkozott, hát így válaszol:
- Bece Feri.
Délben ismét egymás mellé kerülnek s a francia ismét:
- Bon appetit!
Biztos elfelejtette, hogy már ismerik egymást, gondolja a székely bácsi, s így szól:
- Bece Feri!
Este találkozik egyik barátjával, akinek elmeséli az esetet.
- Te bunkó, - így a haver - hát te nem tudod, hogy "Bon appetit" azt jelenti franciául, hogy "Jó étvágyat".
Másnap igyekszik a székely bácsi elsőnek ott lenni, s mihelyt megérkezik a francia, így szól hozzá:
- Bon appetit.
A francia udvarias mosollyal válaszol:
- Bece feri.

Kérdések a nőkről

Míg az ember fiatal, sohasem tudhatja, mi a helyzet ezekkel a nőkkel. Meg azokkal sem. Hogy mit is akarnak. Hogy akarnak-e egyáltalán valamit. Szóval, hogy hányadán is állunk.

Csak nézünk, de nem úgy, mint a moziban. Ott legalább pereg a film, történik valami. Itt semmi, csak bámulunk, mint borjú az új kapura. A szemét, a mellét, a csípőjét, ahogy elring mellettünk és kileng, jobbra, balra, jobbra, balra. Mint az Eötvös-inga. Egyáltalán, mit emlegetik folyton azt az Eötvös-ingát? Még, hogy hatalmas fizikai felfedezés! A női csípő, az igen, hiszen mozgása sokszor a fizika összes törvényét megkérdőjelezi! Hát el tudja valaki képzelni, hogy azt a bizonyos ingát ilyen kiguvadt szemekkel bámulja valaki. Arról nem is beszélve, hogy ezt sokkal hamarabb feltalálták.

Egyébként, ez a dolog teljesen érthetetlen. Ez a csípő, ez a mell, ez a szem már tegnap is ugyanilyen volt, meg tegnapelőtt is. Már akkor is megbámultuk. Csak tudnám, mi a francot nézünk rajta mindennap.

És egyáltalán. Mért teszik úgy ki, ha egyszer nem akarják, hogy megbámuljuk? Mert, állítólag, ők nem akarják. Sőt, kikérik maguknak. Azt mondják, csak a divat, meg a meleg miatt van. Szóval, ha megbámulom, akkor szemtelen vagyok, ha meg ügyet sem vetek rá, akkor buzi. Ha az első randin le akarom fektetni, akkor rámenős vagyok, sőt szexőrült. Ha erre kísérletet sem teszek, akkor mamlasz és lúzer. Vagy, amit még kevésbé tudnak megbocsájtani, egyszerűen nem tetszik nekem. Ki tud ezen eligazodni?

Ha a hölgy számottevően fiatalabb, akkor az apja lehetnék. Ha idősebb, akkor anyakomplexusom van. Ha még tanul, akkor a szülei szerint a tanulás rovására megyek. Pedig ez a legnagyobb hülyeség, mert engem nem a tanulás rovása érdekel.

Később aztán az ember megérti, hogy nem kell mindent megérteni. Mégy az utcán a szeretett nővel. Ha megbámulsz egy szőke bombázót, akkor azt mondja, szemtelen vagy, majd fél napra kitör a mosolyszünet, amely nagyjából olyan, mintha a Vezúv törne ki, csak sokkal gyakoribb, ezért nincs hírértéke. Ámde, ha szíved választottját bámulják meg az elvonuló hímivarú egyedek, akkor elégedetten elmosolyodik, és nem szól semmit, legfeljebb annyit jegyez meg: mennyire megérte az árát ez a kis kardigán, melyet tavaly vett magának, akciósan.

Ha egyszer azt mondanád, persze nem mondod, mert már van annyi eszed, hogy milyen jól áll a szomszédasszonynak az új kabátja, akkor azonnal számon kérné, ugyan mi célból bámulgatod te a szomszédasszonyt. Ha mindezen megjegyzés az ő csókos ajkait hagyná el, ez azt jelentené, hogy szeretne egy legalább ugyanilyen, de inkább jobb kabátot. Ha szomszéd ordítozva kérdezi fel a kisfiától a leckét, nőd azt mondja, legalább foglalkozik a gyerekkel. Ha te határozottan felszólítod a saját csemetédet elítélendő cselekedetének felfüggesztésére, akkor viszont kérdőre von. Mért teszed tönkre idegileg az „Ő” gyerekét.

Ám nem kell aggódni, ahogy öregszünk, szép lassan megoldódnak ezek a problémák. A kérdéseinkre ugyan nem kapunk választ, de már fel sem tesszük őket. Például nem kérdezzük meg, hogy mit akarnak tőlünk a nők, mert nem akarnak már semmit. Meg aztán a korral kicsit bölcsebbek is leszünk. Rájövünk, hogy a nők pont azért tesznek és mondanak értelmetlen és logikátlan dolgokat, hogy ezekről, pontosabban rólunk gondolkodjunk. Ők ugyanis tudják, hogy mi, férfiak mindent meg akarunk érteni és fejteni. Nem az eszükkel tudják, ez az évezredes tapasztalat beleivódott a lelkükbe.

Persze, csak úgy kíváncsiságból, felmerül egynéhány korosodó hímtársamban, hogy milyen lehet az, amikor az embert már csak a pénzéért szeretik. De minket ez a veszély nem fenyeget.

Az igazi optimizmus

Thomas Edison laboratóriuma 1914 decemberében csaknem teljesen a lángok martalékává vált. Jóllehet a kár meghaladta a kétmillió dollárt, az épület csak 238000 dollárra volt biztosítva, mivel betonból készült, s így tűzállónak hitték. Edison életművének nagy része odaveszett azon a decemberi éjszakán. A tűzvész tetőpontján a feltaláló huszonnégy esztendős fia, Charles az aggodalomtól félőrülten rohangászott a füst és törmelék között, míg végre megtalálta az apját a tűz közelében, arcát vörösre festette a lángok visszfénye, ősz haja lobogott a szélben.
— A szívem sajgott érte — számol be az esetről Charles Edison. — Már nem volt fiatal, s most mindene elpusztult. Észrevett. „Hol van anyád?” kiabálta. Azt feleltem, nem tudom. „Eredj, keresd meg, hozd ide, soha az életben nem láthat még egyszer ehhez hasonlót.” Másnap reggel, reményeinek és álmainak üszkös romjai között kószálva, a hatvanhét esztendős Edison kijelentette: — A katasztrófa legnagyobb haszna, hogy minden tévedésünk elégett. Hála Istennek tiszta lappal indulhatunk újra.
Három héttel a tűz után sikerült megszerkesztenie az első fonográfját.
(The Sower’s Seeds)

Válasszatok meg engemet...

(Kampánydal)

Válasszatok meg engemet,

hisz nekem is van feleségem,

kinézte ő a helyemet

a padsorokban nagyon régen.

Kinézte ő a helyemet

a padsorokban nagyon régen.

Válasszatok meg engemet,

megoldok minden galibát,

hozok vasutat, repteret,

Mari néninek patikát.

Hozok vasutat, repteret,

Mari néninek patikát.

Válasszatok meg engemet,

hisz ellenfelem nagy hamis,

ellopná mind a kék eget,

és még alkoholista is.

Ellopná mind a kék eget,

és még alkoholista is.

Válasszatok meg engemet,

nyomok majd gombot cefetül,

s e bősz munkában meglehet,

az ember csak elszenderül.

S e bősz munkában meglehet,

az ember csak elszenderül.

Válasszatok meg engemet,

nem bánom meg ezt megígérem,

rozoga, öreg gépemet,

egy új verdára lecserélem.

Rozoga, öreg gépemet,

egy új verdára lecserélem.

Hát válasszatok engemet,

valósuljon meg az álom,

a köz kezébe helyezem

punnyadó potenciálom.

A köz kezébe helyezem

punnyadó potenciálom.

Drága bunda

A Váci utcában bemegy egy elegáns ruhaüzletbe egy idősebb férfi egy csinos, fiatal nővel. Azt mondja az eladónak:
- Mutassa meg a hölgynek a legszebb nercbundát, amijük van!
Az eladó levesz a fogasról egy gyönyörű, hosszú bundát, felpróbáltatja a lánnyal, és diszkréten közli az árat a férfival:
- Uram, ez a bunda egymillió-kétszázezer forintba kerül.
- Nem probléma - feleli a férfi. - Máris kitöltök egy csekket.
- Rendben - mondja az eladó. - Ma péntek van. Kérem, hogy hétfőn jöjjön be a kabátért, addigra leemeljük az összeget a számlájáról.
A pár megköszöni és távoznak.
Hétfőn visszatér a férfi az üzletbe, az eladó dühösen fogadja:
- Hogy mer ide visszajönni, kérem? Micsoda szélhámos maga! Egy fillér nem volt a számláján!
Mire a férfi:
- Tudom. Csak azért jöttem, hogy megköszönjem magának életem legcsodálatosabb hétvégéjét.

Legyen minden egyszínű!

Újsághír: "Egyszínű taxikat akar Tarlós.Tarlós István főpolgármester a taxisok képviselőivel folytatott megbeszélése után azt is közölte, hogy szigorúbban fogják ellenőrizni a taxisokat."
Szerintem ez csak a kezdet. Jönnek az egyszínű színházigazgatók, iskolák, aztán pedig az egyszínű választókerületek is. Arról még nincs hír, hogy mi lesz a kétszínű politikusokkal.