Ki van ez találva!

A mellékelt fotót az egyik legnagyobb magyarországi áruházlánc debreceni egységének mosdója előtt készítettem. Elképzeltem, amint szegény mozgássérült felvánszorog az emeletre, aztán megkeresi a biztonsági őrt (én sehol sem láttam), elkéri a kulcsot és már végezheti is a dolgát. Ki van ez találva!

Ukrajnában nincs korrupció!

Egyik ismerősöm a múlt héten Kárpátaljára indult. Ahogy a határsorompóhoz ért, az ukrán kiskatona egy nemzetiszínű papírcetli nyújtott át neki, melyen a következő felirat állt, szép nagy betűkkel: „Ukrajnában nincs korrupció, kérem, ehhez tartsa magát!”.

Szóval, végre egy ország, ahol harcolnak a korrupció ellen. Mit harcolnak? Már le is győzték!  És az ide érkező, velejéig korrupt külföldieket idejekorán figyelmeztetik: ne mérgezzék törvényellenes cselekedetekkel az ország légkörét.

Azt mondják, a legzseniálisabb találmányok mindig egyszerűek. Mint a pofon. Nem költöttek ám a korrupció elleni harcra milliárdokat, nem állítottak fel újabb bizottságokat és intézményeket! Nem. Egyszerűen kihirdették a győztest. Felírták egy papírra. Hogy ez nekünk nem jutott eszünkbe!

Az ismerősöm, persze, ezek után nem értette, hogy az ukrán útlevélkezelő mért tanulmányozza olyan hosszadalmasan az ő útlevelét, s a végén mért mormolja el a bajusza alatt: Tudsz adni valamit? Annyira meglepődött, hogy szóhoz sem jutott, csak a nemzetiszínű cetlit tudta felmutatni a hatóság derék emberének.

Weöres Sándor: A nő

A nő: tetőtől talpig élet.

A férfi: nagyképű kísértet.

A nőé: mind, mely élő és halott,

úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;

a férfié; minderről egy csomó

kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.

A férfi - akár bölcs, vagy csizmavarga -

a világot dolgokká széthabarja

s míg zúg körötte az egy-örök áram,

cimkék között jár, mint egy patikában.

Hiában száll be földet és eget,

mindég semmiségen át üget,

mert hol egység van, részeket teremt,

és névvel illeti a végtelent.

Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,

alkot s rombol, de igazán nem él

s csak akkor él - vagy tán csak élni látszik -

ha nők szeméből rá élet sugárzik.

A nő: mindennel pajtás, elven

csak az aprózó észnek idegen.

A tétlen vizsgálótól összefagy;

mozogj és mozgasd s már királya vagy:

ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,

oly férfit vár, kitől mozgásba jő.

Alakja, bőre hívást énekel,

minden hajlása életet lehel,

mint menny a záport, bőven osztogatva;

de hogyha bárki kétkedően fogadja,

tovább-libeg s a legény vérig-sértve

letottyan cimkéinek bűvkörébe.

Valóság, eszme, álom és mese

ugy fér hozzá, ha az ő köntöse;

mindent, mit párja bölcsességbe ránt,

ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.

A világot, mely észnek idegenség,

bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;

és végső, királynői díszruhája

a meztelenség.

Nőnapi köszöntő helyett

Honnan veszik a baromságot?

„– Nemrég ért véget a gimnáziumi felvételik időszaka. A felvételi tesztek idén nagyon nehezek voltak…

Honnan veszik azt a bődületes baromságot azok, akik így intézkednek, hogy a jó tesztírók lesznek sikeresek az életben? Albert Einsteint, a XX. század legokosabb emberének kikiáltott elméjét elvitte a nagybácsikája a poroszos német iskolából egy svájci magániskolába, mert ott bajok lettek volna vele. Thomas Mannt kidobták, soha nem érettségizett, és megjósolta az egyik tanára, hogy vagy az árokban, vagy az akasztófán fogja végezni. De említhetném Petőfit vagy József Attilát is. Igen, van egy világtrend is, amely fűti ezt a sok ostobaságot. De ma Magyarországon másról van szó.” (Vekerdy Tamás, interjúrészlet)

Vannak örök témák

„— Rendelet a protekció ellen. A kereskedelemügyi miniszter rendeletet adott ki a protekciókeresés ellen, vagy igazabban szólva : ő is kiadta azt a bizonyos rendeletet a protekció ellen. Mert a rendelet és a törekvés, amelyet e rendelet szolgál, nem uj. Hivatalbeli elődje, Kossuth Ferencz is kiadott egy hasonló aktát, a protekció azért egészségesen túlélte az ő szigorú rendeletét, aminthogy a Hieronymi rendelete se lesz a temető.

Erős szerzet az a protekció. Sem a gyomra nem olyan kényes, hogy le ne tudna nyelni és meg ne tudna emészteni egy árkus miniszteri papirost.
Attól tartunk, hogy megijedni ettől a rendelettől csak azok fognak, akiknek eddig sem volt bátorságuk, vagy alkalmuk, hogy a protekciohoz folyamodjanak. Hogy a protekció ilyen irtózatos, minden miniszter erejével dacoló hatalommá tudóit lenni Magyarországon, sőt azt hisszük, nemcsak Magyarországon, annak csak egy elfogadható magyarázatát találjuk. S ez az, hogy az anyagál a tiszta, igaz érték is vegyült. Mert minden erkölcs nélkül se ilyen erőssé, se ilyen tartóssá nem izmosodhatott volna.
Ha a protekció ereje ilyen általánossá és mindenhatóvá tudott lenni, akkor ugy kell lenni a dolognak, hogy amit müvei, nem csupa visszaélés. Nemcsak a tehetetlenséget és érdemnélkülvalóságot viszi előre, hanem rá van szorulva a tehetség és az érdem is emelő erejére. A talentum és a szorgalom is, protektort kell, hogy keressen és találjon magának, ha azt akarja, hogy észrevegyék és méltányoljak.
íme, ez az, ami oly leírhatatlan erőt ad a protekciónak, mert erkölcsöt is ad neki. S mig ez az erő ki nem vész az izmaiból, nem is lehet elbánni vele soha. A protekció, az illetéktelen protekció ellen való küzdelem egyetlen igaz és hatásos fegyvere: a tehetségnek, az érdemnek, a szorgalomnak, a jóravalóságnak szerető figyelése, észrevevése és kiemelése.
Ha az érdemeseknek elegendő protekció lesz a maguk érdeme, akkor a tehetségtelenség és haszontalanság bevallása lesz az, ha valaki protektort keres magának. Már pedig az ilyesmivel azok szeretnek legkevésbbé eldicsekedni, akik a legtöbb jogcimmel tehetnék. De amíg igy nem lesz a dolog, a protekciot nem lehet agyonütni, mert az igazság nem engedi, hogy meghaljon.”

(Nyírvidék, 1910. november 30.)