Néhány hónapja történt, hogy
két ellenzéki aktivista letépte a hirdetőtáblákról a kormány által kihelyezett
bevándorlás-ellenes plakátokat, aztán feljelentette magát a rendőrségen. A
szerv eljárást indított, a bíróság szabálysértésnek minősítette az esetet, ám
jött a Kúria és közölte, nem követtek el jogsértést, ők csupán így fejezték ki
a véleményüket.
Azóta is azon töröm a fejem,
hogy hol lehet a szabad vélemény-nyilvánítás határa. Meg lehetne-e engem
büntetni, ha valamelyik hirdetőtábláról letépném a bevásárlóközpont narancsos lecsókolbászt
reklámozó plakátját? Hiszen én ezzel csak azt akartam kifejezni, hogy a
narancsos kolbász, úgy, ahogy van, szar.
Vagy mondjuk, lepisilhetem-e
én törvényesen a szomszédom kerítését, amennyiben lilára festi azt és förtelmesen
ronda. Hiszen ez csak egy véleménypisilés.
De menjünk tovább! Mi van
akkor, ha a szomszéd felesége a fenekére tetováltatja a sarlót, a kalapácsot,
meg egy teljes, rohamozó kozákhadosztály, aztán bikiniben mutogatja az
önkényuralmi jelképeket. Ha minden ilyen esetben a fenekére sózok, akkor ez
szexuális zaklatásnak minősül, vagy csupán határozottan nyilvánítottam
véleményt?
Azt meg már nagyon halkan
kérdezem, hogy amennyiben a férje egy nagy benga állat, és ezt követően ad
nekem két büdös pofont, akkor ez garázdaságnak minősül-e. Mert mi van, ha azt
mondja, hogy rühelli a pofámat és ő csak kinyilvánította a véleményét?
Orémus Kálmán
