2015. július 22., szerda

A narancsos lecsókolbász esete



Néhány hónapja történt, hogy két ellenzéki aktivista letépte a hirdetőtáblákról a kormány által kihelyezett bevándorlás-ellenes plakátokat, aztán feljelentette magát a rendőrségen. A szerv eljárást indított, a bíróság szabálysértésnek minősítette az esetet, ám jött a Kúria és közölte, nem követtek el jogsértést, ők csupán így fejezték ki a véleményüket.
Azóta is azon töröm a fejem, hogy hol lehet a szabad vélemény-nyilvánítás határa. Meg lehetne-e engem büntetni, ha valamelyik hirdetőtábláról letépném a bevásárlóközpont narancsos lecsókolbászt reklámozó plakátját? Hiszen én ezzel csak azt akartam kifejezni, hogy a narancsos kolbász, úgy, ahogy van, szar.
Vagy mondjuk, lepisilhetem-e én törvényesen a szomszédom kerítését, amennyiben lilára festi azt és förtelmesen ronda. Hiszen ez csak egy véleménypisilés.
De menjünk tovább! Mi van akkor, ha a szomszéd felesége a fenekére tetováltatja a sarlót, a kalapácsot, meg egy teljes, rohamozó kozákhadosztály, aztán bikiniben mutogatja az önkényuralmi jelképeket. Ha minden ilyen esetben a fenekére sózok, akkor ez szexuális zaklatásnak minősül, vagy csupán határozottan nyilvánítottam véleményt?
Azt meg már nagyon halkan kérdezem, hogy amennyiben a férje egy nagy benga állat, és ezt követően ad nekem két büdös pofont, akkor ez garázdaságnak minősül-e. Mert mi van, ha azt mondja, hogy rühelli a pofámat és ő csak kinyilvánította a véleményét?
Orémus Kálmán