Egyik ismerősöm a múlt héten Kárpátaljára indult. Ahogy a határsorompóhoz ért, az ukrán kiskatona egy nemzetiszínű
papírcetli nyújtott át neki, melyen a következő felirat állt, szép nagy betűkkel:
„Ukrajnában nincs korrupció, kérem, ehhez tartsa magát!”.
Szóval, végre egy ország, ahol harcolnak a
korrupció ellen. Mit harcolnak? Már le is győzték! És az ide érkező, velejéig korrupt külföldieket
idejekorán figyelmeztetik: ne mérgezzék törvényellenes cselekedetekkel az
ország légkörét.
Azt mondják, a legzseniálisabb találmányok
mindig egyszerűek. Mint a pofon. Nem költöttek ám a korrupció elleni harcra
milliárdokat, nem állítottak fel újabb bizottságokat és intézményeket! Nem.
Egyszerűen kihirdették a győztest. Felírták egy papírra. Hogy ez nekünk nem
jutott eszünkbe!
Az ismerősöm, persze, ezek után nem értette,
hogy az ukrán útlevélkezelő mért tanulmányozza olyan hosszadalmasan az ő
útlevelét, s a végén mért mormolja el a bajusza alatt: Tudsz adni valamit?
Annyira meglepődött, hogy szóhoz sem jutott, csak a nemzetiszínű cetlit tudta
felmutatni a hatóság derék emberének.