Emlékszem, a kilencvenes évek elején egyszer
eltévedtem egy lakossági fórumra, amin az egyik Andrássy gróf volt a meghívott
vendég. Kérdezgették is a helyi bácsik, hogy akkor most mit csináljanak. Vége
az úri kornak régen, most már a szocializmusnak is, mihez kezdjenek ezzel a
nagy szabadságukkal. Az öreg meg azt mondta nekik, hogy hát igen, most nehéz
időszak jön, mert senki sem fogja megmondani maguknak, hogy mikor és mit kell
vetni a földbe, hogy oda búzát vagy inkább lucernát, ezentúl maguknak kell dönteniük.
A baj az, hogy az emberek azóta sem tanultak meg dönteni, még mindig várják,
hogy valaki megmondja nekik, mi legyen.
Ráadásul azokat, akik egy közösségben –
mondjuk egy ilyen falusi közösségben – elég erős karakterek lennének ahhoz,
hogy irányt mutassanak, mindig kicsinálják. Jó esetben odáig jutnak, hogy a
családjukat el tudják tartani, de nem tudják magukhoz húzni, felemelni ezeket a
mostanra már sok esetben zsellérsorba jutott, közmunkásfizetésen tengődő
embereket.
(Lovasi András zenész, énekes, dalszerző)
