A Szovjetunió és az USA között annyira elmérgesedik
a viszony, hogy mindkét ország kilő egy-egy rakétát a másikra, melyek hatalmas
robbanófejet hordoznak. A két rakéta félúton találkozik.
-- Hát te hová mégy? – kérdezi a szovjet az
amerikait.
-- Hová, hová? Hát hozzátok – válaszolja a
másik. – És te, hová mégy?
-- Hát, ha te hozzánk jössz, akkor én meg
hozzátok megyek.
-- Te figyelj! -- mondja a szovjet. – Ha már így
összetalálkoztunk és megismerkedtünk, igyunk egy nagy pohár vodkát!
-- Hát jó, igyunk – válaszolja az amerikai.
Megisszák a vodkát.
-- Te, cimbora – szólal meg a szovjet. – Ha én
most elmegyek hozzátok, akkor megölök egy csomó ártatlan embert. Igyunk még egy
vodkát arra, hogy ne szenvedjenek sokat!
-- Hát jó, igyunk – feleli az amerikai. –
Elvégre, abból csak nem lehet baj.
Megisszák a következő vodkát, majd a szovjet
megint megszólal:
-- De ha már ittunk az amerikai áldozatokra,
akkor igyunk a szovjetekre is, hiszen te hozzánk készülsz és ennyi nekik is
jár!
-- Milyen igazad van – így az amerikai, -- hiszen
nem tehetünk különbséget.
Megisszák a harmadik vodkát is.
-- A fenébe! – kiált fel a szovjet. – Most jut
eszembe, hogy ha becsapódunk, akkor elpusztulunk mi is. Igyunk még egy vodkát utoljára!
Megisszák a negyedik vodkát, erre megszólal
az amerikai:
-- Te, cimbora, az az igazság, hogy én már
kezdek nagyon rosszul lenni.
-- Semmi baj, testvér – felel a szovjet. –
Gyere, én szépen hazakísérlek.