2012. október 15., hétfő

Levél otthonról



Édes, drága kislányom!  Nagy-nagy örömmel olvastuk az e-mailedet, mely szerint ott, a messzi távolban találtad meg életed párját és össze kívántok házasodni. Annál is inkább, mert az egész falu megnézte a fényképeket, és megállapította, hogy a te Edwardod igazán jóképű férfi, roppant elegáns, kár, hogy Angliában született, mert itthon még celeb is lehetne belőle. Irigykedett is az a kényes Széphelyiné, hogy a fene essen belé!
Egészen felbojdult a falu, amikor elmondtam, hogy hamarosan hazajöttök, sőt, talán itt lesz az esküvő is. Apád azonnal elindult, hogy vegyen még két disznót, hízó ugyan nem volt, de összetalálkozott keresztapáddal, aki közölte: erre a nagy hírre most azon nyomban meg kell kóstolni az újbort, mivel csak így tudja felfrissíteni az angol nyelvtudását. Annak ellenére, hogy a bor még ki sem forrt, tisztára úgy nézett ki, mint a tejeskávé, apád teljes mértékben egyetértett vele, mert mit meg nem tesz az ember a gyermekéért. Így aztán hízót nem talált, de estére a két disznó az meglett.
Az biztos, hogy keresztapád akkor már perfekt beszélt angolul. Pontosabban, csak angolul beszélt, mert én nem értettem belőle egy szót sem. El is hívtam Ancika tanár nénit, hogy fordítsa le. Azt mondta, szerinte is angol, de nem nagyon érti, mert ez walesi tájszólás. Annyi lejött belőle, hogy keresztapádnak igen nagy gusztusa lenne a tanár nénire, mert megfogta a farát.
Az esperes úr nyakamba borult az örömhírre, de megkérdezte, hogy nem református-e véletlenül Edward, merthogy ez Angliában elég gyakori. Amennyiben ez lenne a helyzet, sürgősen térjen át a katolikus hitre, mivel az esperes úr így meg nem esket titeket, az hétszentség.
Persze, ez részletkérdés. Viszont a nagypapa azt kérdezte, tud-e már a vőlegényed magyarul, mert addig nem mehetsz hozzá. Ő ugyanis szeretne vele alaposan elbeszélgetni, mégiscsak tudni szeretné, hogy kihez adja az unokáját. Ha esetleg még nem beszéli tisztán a nyelvünket, okvetlen tanulja meg, mire hazaértek!
Na de, ez a legkevesebb, ennyit igazán megtehet érted, ha szeret! Viszont az igazgató úr azt kérdezte, hogy véletlenül nem kommenista-e a fiatalember családja, mert ő biztosan tudja, hogy Angliában ilyenek is vannak. Mai napig nem érti, mondta, hogy a királynő hogy tűri meg őket, miként férhetnek el ezek egy országban. Úgy, hogy jó lenne, ha politikailag is tisztázná magát.
Másnap aztán eljött az Asztalos Józsi. Tudod, aki a gimnáziumban annyira odavolt érted. Mondta, hogy mennyire örül, meg hogy te aztán igazán megérdemled a boldogságot, mert ki, ha nem te. De a végén kibökte, hogy lesz itt egy kis probléma, mert azt mondja, hogy Angliában baloldali a közlekedés. Aztán hazajöttök, ne adj isten, beültök az autóba, és Edward nekimegy az első fának. Ezért, mondta ő, addig hozzá ne adjunk, amíg meg nem szerzi a magyar jogosítványt. Ja, ha el felejtettem volna, Józsi éppen gépjármű-oktató.
Egyébként ezek mind apró részletkérdések, mi valamennyien örülünk a boldogságotoknak és türelmetlenül várunk mindkettőtöket. Viszont jó lenne, ha felkészítenéd egy kicsit a helyi viszonyokra, hogy kivel kell jóban lenni és kivel nem. Beletettem a levélbe néhány fényképet. A Kudletyákné képét azért húztam át feketével, mert még véletlenül sem kell neki köszönni, jobb, ha messziről elkerüli. Ez a nő mindenre képes. Annak idején szegény apádat is… A polgármester úr fényképére viszont a szép piros szívet rajzoltam. Ebből tudni fogjátok, hogy vele kezet is kell fogni, szépen, mosolyogva.
Szóval, nagyon várunk már titeket. Ezt a néhány apró problémát pár hét alatt biztosan megoldjátok. Tudom én, hogy a szerelem ereje mindet legyőz!
Sokszor csókol:
szerető anyád.