"A tizenhat-tizenhét éves
gyerek az esetek jelentős részében felfedezi, hogy rettentően magányos.
Miközben persze sok társ veszi körül, igazából egyedül van - ezért elkezdi
kinyújtani a csápjait a szülei felé. Ezt abból lehet észrevenni - és mindenkit
szeretettel kérek, akinek hasonló korú gyereke van, figyeljen erre oda -, hogy
azt mondja: "A szüleim nem értenek meg engem!" Én ezt nagyon jó
jelnek tekintem, mert azt jelenti: ott van már benne a vágy, hogy megértsék.
Egy évvel korábban eszébe se jutott volna ilyet mondani. Akkor még fütyült rá,
hogy megértik-e őt a szülők, vagy sem, most már megjelenik a vágy, hogy értsék
meg. Vagyis van öt-hat nagyon nehéz év, amit szülőként emberpróbáló feladat
végigcsinálni. Az azonban hihetetlenül fontos, hogy amikor kinyújtja a csápjait,
akkor ott legyen a szülői kéz, amelybe belekapaszkodhat. Mert bizony
tizenegy-tizenhat éves kor között úgy el tud romlani egy szülő-gyerek
kapcsolat, hogy a kinyújtott csápok nem találnak kapaszkodót, hát a gyerek
visszahúzza azokat."
(Ranschburg Jenő)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése