Christopher Lasch amerikai történész 1978-ban megjelent Az önimádat
társadalma (The Culture of Narcissism) című könyvében a 1970-es évek
Amerikájának nárcizmusával foglalkozik. Kiemeli, hogy az uralkodó társadalmi
viszonyok felszínre hozzák a mindenkiben
(különböző mértékben) már meglévő önimádó vonásokat.
Lasch abban látja a veszélyt, hogy a modern tömegkommunikáció tartalommal tölti meg a hétköznapi ember hírnévről és dicsőségről szövögetett nárcisztikus álmait, és ezáltal egyre elviselhetetlenebbé teszi számára saját életének banalitását.
Lasch kiemeli, hogy a mindennapos kompetenciák egykor hagyományos területei sorra eltűnnek, és az egyén az állam, a vállalat és egyéb bürokratikus rendszerek kiszolgáltatottjává válik.
Lasch a következőképpen írja le kora társadalmát:
„A pillanatnak élni, ez fűti ma az embereket – magunknak, nem az elődöknek.
Egyre kevésbé érezzük, hogy részei vagyunk a történelem folyamatának, láncszemek a múltbeli és a jövő felé tartó nemzedékek sorában.”
Lasch abban látja a veszélyt, hogy a modern tömegkommunikáció tartalommal tölti meg a hétköznapi ember hírnévről és dicsőségről szövögetett nárcisztikus álmait, és ezáltal egyre elviselhetetlenebbé teszi számára saját életének banalitását.
Lasch kiemeli, hogy a mindennapos kompetenciák egykor hagyományos területei sorra eltűnnek, és az egyén az állam, a vállalat és egyéb bürokratikus rendszerek kiszolgáltatottjává válik.
Lasch a következőképpen írja le kora társadalmát:
„A pillanatnak élni, ez fűti ma az embereket – magunknak, nem az elődöknek.
Egyre kevésbé érezzük, hogy részei vagyunk a történelem folyamatának, láncszemek a múltbeli és a jövő felé tartó nemzedékek sorában.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése