2015. szeptember 25., péntek

Szakmai tapasztalat



Ülünk az orvosi rendelő várójában, két takarítónő, egy idősebb és egy egészen fiatal, szinte még kamasz ráérősen kotorgatja a port a hosszú folyosón. Amikor már kissé ritkul a tömeg, felszabadul néhány szék, ezt is elunják, megtámasztják a kezükben lévő partvist, leülnek ők is, látszik, hogy
inkább beszédbe elegyednének a betegekkel.
-- Én nem tudom, mi lehet ezzel a gyerekkel – panaszolja egy fiatalasszony a szomszédjának. – Megállapították, az orvosok, hogy tüdőgyulladása nincs, de csak köhög meg, köhög.
-- Refluxa lesz annak, nekem elhiheti – szólal meg az idősebb takarítónő. – Ez hétszentség!
Aztán egy öregúr szólal meg az ablak melletti széken.
 -- Én most nem azért vagyok itt – de szörnyű, hogy már hetek óta viszketek, meg viszketek. És senki sem tudja mitől – panaszolja keserves ábrázattal.
-- No, az meg akkor allergia lesz – adja megint a takarítónő a kéretlen tanácsot. – Jobban teszi, ha elmegy a gyógyszertárba és kér valamit allergia ellen.
-- Hát az én derékfájásomnak mi lehet az oka? – kérdi egy terebélyes öregasszony fellelkesedve.
-- Magának meg gerincsérve van, ez olyan biztos, mint, hogy itt ülök.
-- Gerincsérvem? Ezt még soha nem mondták – hitetlenkedik az asszonyság. – Pedig még tablettát is írt a doktor úr.
-- Milyen tablettát? – kérdi az önkéntes gyógyító. – Sárgát vagy fehéret?
-- Hát… fehéret – jön a bizonytalan válasz.
No látja, ez a baj. A sárgát kellett volna szedni.
A kis fiatal takarítónő tátott szájjal hallgatja ezt a sok okosságot.
-- No hallja, Bözsi néni, maga aztán mindenre tudja a választ – ad hangot ámulatának.
-- Hát hogyne tudnám. Harminc éve vagyok a szakmában – hangzik az elégedett válasz.
Aztán felállnak és kezükben a vödörrel meg a partvissal elismerő tekintetek tüzében sétálnak ki a folyosóról.