2012. március 14., szerda

A személyes érzelem megvéd

”A kamaszt a sodródástól nem a szülői fegyelmezés, hanem a kisgyerekkorban megkapott személyes érzelem védi meg. Személyes érzelmet kapni, elfogadni és viszonozni – ez érzelmileg igényessé tesz. Tegyük fel, Magdi, a kamaszlány elmegy a buliba, és ott találkozik Fecóval, aki már régóta tetszik neki. Most először Fecó oda is megy hozzá, és végre megszólítja, mire Magdi – saját maga számára is érthetetlen módon – hihetetlenül utálatosan válaszol, és kvázi azt érzékelteti vele, hogy egyáltalán nem érdekli. Miért csinálom ezt, hogy lehetek ilyen hülye? – gondolja Magdi kétségbe esve. Valójában az történik, hogy az érzelmi igényessége védi őt a sodródástól! Ezt ő borzalmas, átkozott ’gátlásosságként’ éli meg, amitől szenved és szabadulni szeretne – de nem tud. A ’döntő helyzetben’ megbénul, nem képes megszólalni, elpirul, és kifejezetten elutasítóan viselkedik. Az érzelmi igényesség tehát – úgyszólván akarata ellenére – védi a gyereket a személytelen kapcsolatoktól, a sodródástól. Az érzelmi nélkülözésben felnövekvő gyerek viszont ki van szolgáltatva olyan kapcsolatoknak, amelyek árthatnak neki. Érzelmi kielégítetlensége miatt a szexuális partnereknél érzelmeket keres, ám mivel folyton csalódnia kell, egyiktől a másikig sodródik.” (Vekerdy Tamás)