Holnapután lesz 92 esztendeje annak, hogy megszületett a trianoni békediktátum, a mohácsi vész mellett a magyar nemzet történelmének legnagyobb tragédiája. Ünnepelni nincs mit, de emlékezni kötelező. A fiatalok nagy része persze már nem is tudja, hogy mire emlékezünk, és akik sohasem éltek kisebbségben, azoknak többsége fel sem fogja, hogy mi történt. Ők már természetesnek veszik a jelenlegi állapotot, nem érezhetik a veszteség fájdalmát. Pedig családok szakadtak el egymástól, emberi életek törtek derékba, és a Kárpát-medence országai, akár bevallják, akár nem, mind a mai napig nyögik a gazdaság verőereinek szétszakítását.
Erről a veszteségről, a veszteség fájdalmáról Karinthy Frigyes írta az egyik legszebb verset.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése