Levél EU néninek

Kedves, Drága EU néni!

(Sokáig gondolkodtam, vajon néni vagy bácsi vagy e, de miután nemrég az egyik vezetőd azt nyilatkozta, hogy az EU a mi közös anyánk, számomra is egyértelművé vált, miként szólíthatlak.)

Most olvasom, hogy vissza akarod fizettetni Magyarországgal azt a mintegy 3 és félmilliárd forintot, melyet 2007-ben adtál, mert véleményed szerint kormányunk nem a schengeni határok ellenőrzésének erősítésére fordította nevezett összeget, hanem többek között, vízágyúkat vett belőle a rendőrség részére.

Nem is olyan kedves EU néni! Te nagyon tévedsz. Te nem tudhatod, hogy Magyarországon semmivel nem lehet úgy megvédeni a schengeni határokat, mint vízágyúval. Ez a mi, kemény munkával kifejlesztett stratégiánk. És most nem csupán arra gondolok, hogy ha nagy tömegben indulnának meg az illegális határátlépők, akkor meg lehet őket állítani egy erős vízsugárral. Jóval többről van itt szó, ugyanis a vízágyú határőrizeti szempontból igazi multifunkciós eszköz.

Itt van például a mi kedves Tisza folyónk az ukrán határon. A csempészek imádnak éjszaka, a vízen keresztül átsurranni. ha viszont van néhány jó vízágyunk, akkor egyszerűen kiszippantjuk a vizet a folyóból, és minden csónak, vagy tutaj megfeneklik. Ha viszont száraz lábbal indulnak el, csak kiengedjük a vizet, és minden csempészt elsodor az ár.

Ebből is látszik, hogy stratégiánk lényege a meglepetés. Mi, magyarok imádunk meglepetést szerezni. Még magunknak is. Emellett a vízágyúkkal pillanatok alatt tönkretehető a csempészcigaretta, húsvétkor a határőrizeti szervek közös locsolkódást szervezhetnek, ami erősíti a csapatszellemet, sőt, még humanitárius célra is felhasználható, hiszen amikor négy órát várakoznak az állampolgárok a határon negyvenfokos hőségben, akkor életmentő lehet egy kiadós zuhany.

Visszatérve az illegális bevándorlás visszaszorítására, meg kell állapítanom, hogy, hogy szerte az EU-ban a kitoloncolás, elavult, drága, és alig hatékony módszerét alkalmazzák, melyen mi, hála a vízágyúknak, már régen túlléptünk. A mi eljárásunk olcsó, és egyszerű. Miután az állomány által levetett zoknikat két órán át áztatjuk, ezzel az áztatóvízzel töltjük fel a berendezéseket, majd odapörkölünk vele a határsértőknek. Nem volt még rá példa, hogy ezek után bármelyikük is Európába kívánkozott volna.

Persze, tudom, EU néni, téged az bosszantott fel, hogy állítólag ezeket a vízágyúkat 2007-ben a tömegoszlatásnál hasznosították Budapesten. Egy fatális tévedéssel állunk szemben.

A történet a következő. Épp a keleti határra indultak a vadiúj vízágyúkkal, természetesen Budapesten keresztül (te nem tudhatod, hogy nálunk, ha az M0-ás bedugul, minden út Budapesten keresztül vezet), ahol kitörtek a zavargások. Ült két határrendész a kocsiban, nézték a hadonászó, ugráló tömeget.

-- Te, Józsi, mi van ott a kezükben? – szólalt meg az egyik.

-- Szerintem, Molotov-koktél.

-- Az benzinből van, nem?

-- De igen.

-- Te jó isten, akkor ezek ukrán benzincsempészek, már itt vagyunk Záhonynál! Adjál nekik!

Persze, utólag kiderült, hogy tévedés történt, de diszkréten kezelték az ügyet, mert nem tett volna jót a testület imidzsének.

Szóval, kedves EU néni, nem mi tartozunk neked, hanem te nekünk. Hajlandóak vagyunk megosztani tapasztalatainkat, esetleg kidolgozunk egy oktatási programot „A vízágyúk alkalmazása a határőrizetben” címmel. Az egészet megszámítjuk, mondjuk, három és félmilliárdért.