Kedves
hallgatóink! Most kapaszkodjanak meg! Hosszas kutatómunka után sikerült
rátalálnunk a magyar kormány mellett működő Szupertitkos Tanácsadó Testület
(SZUTATE) egyik, már nyugalomba vonult tagjára. Az alábbiakban a vele készült
exkluzív interjút hallhatják.
--
Kedves X. úr! Elmondaná nekünk, miként került ön ebbe a szupertitkos tanácsadó
testületbe?
-- Teljesen észrevétlenül,
édes fiam, teljesen észrevétlenül. Én akkor egy tudományos kutatóintézetben
dolgoztam és hetente kaptunk felülről teljesen értelmetlen kérdéseket fentről. Például,
hogy hányat fialjon a tsz-ben a disznó. Mi akkor mindig megszavaztunk egy
számot és nagyon megdicsértek minket a munkánkért.
Aztán, már a rendszerváltás
után egyszer bejött az igazgató úr, és közölte, hogy mi már régóta egy
szupertitkos kormányzati agytröszt tagjai vagyunk, amely annyira szupertitkos,
hogy eddig mi sem tudhattunk róla.
--
És gyakran kérték ki a kormányok a véleményüket?
-- Gyakran? Szinte havonta.
Sőt, a rendszerváltás után a kérdések egyre nehezebbekké váltak. Emlékszem, mintha tegnap történt volna,
megkérdezték tőlünk, hogy mit csináljanak ezzel a sok veszteséges állami
vállalattal. Hiszen, ha a kormány építi le a dolgozókat, akkor kitör a
parasztgyalázat. Persze, hangsúlyozták, hogy csak átmeneti problémáról van szó,
hiszen majd megindul felénk a rengeteg külföldi tőke, és lesz itt munkahely
dögivel.
--
Ezután mi történt?
-- Sok céget meg is vettek, nagy részét
bezárták, vagy legalábbis leépítették a dolgozókat, de legalább nem a
kormánynak kellett a végkielégítéseket kigazdálkodni. Viszont rengetegen
vesztették el az állásukat. Jött is azonnal a parancs, hogy dolgozzunk ki egy
olcsó és gyors megoldást, mert állandóan bántja őket az ellenzék. Mármint,
átmenetileg, míg nem jön a külföldi tőke.
--
Olcsó és gyors?
-- Igen, és mi egy teljesen
komplex programot dolgoztunk ki. Akit lehetett, azt leszázalékoltuk, a többieket
elküldtük korkedvezményes nyugdíjba, a fiatalok álláskeresését meg úgy
könnyítettük meg, hogy mindenkit felvettünk az egyetemre, ha tudott írni.
Hiszen, mire befejezik, úgyis itt lesz a külföldi tőke.
-- És Ön, személy szerint,
mindig egyetértett ezekkel a javaslatokkal?
-- Eleinte voltak saját
ötleteim, de aztán erről leszoktam. Azt javasoltam például, hogy zárjunk be
három kórházat és két főiskolát, melyek egymástól alig egy megállónyira voltak.
Már készült is az előterjesztés, amikor kiderült, hogy az egyikben az
államtitkár úr húga, a másikban a sógora, a főiskolákon pedig a miniszter úr
testvérei az igazgatók. Akkor majdnem kirúgtak az állásomból, mert kiderült,
hogy kirekesztő vagyok.
-- Kirekesztő? Hogy jön ez
ide?
-- Pont abban az időben
történt, hogy egy céges bulin Mancika, az igazgató úr titkárnője kicsit többet
ivott a kelleténél, és mindenáron magáévá kívánt tenni. Én egy darabig csak
menekültem, de aztán becsuktam a mosdóba. Erre mondta államtitkár úr, hogy nekem
semmi helyem az intézménynél, mert én Mancikát szegregáltam, márpedig az Európa
felé vezető út integrációval van kirakva. Végül, az igazgató úr valahogy
elsimította az ügyet.
-- A kormány problémája is
megoldódott?
-- Hát, inkább csak
statisztikailag. Néhány év múlva kiderült, hogy azt is eladtuk, amit nem
kellett volna, hogy nem bírjuk fenntartani a nyugdíjrendszert, hogy nem tudunk
mit kezdeni a sok diplomással.
-- A részleteket nem
ismerem, mért engem közben nyugdíjaztak, de a kollégák már dolgoztak egy
teljesen új, komplex programon. Előbb visszavásároljuk a nagyobb cégeket, aztán
a rokkantakat és a nyugdíjasokat visszaküldjük dolgozni, no meg, az ingyenélő
egyetemistákat is.
Elvégre, minden munkaerőre
szükség lesz, ha a külföldi tőke megindul!
Orémus
Kálmán
