„A kisgyerek számára a
kudarc még természetes része az életnek: elesik és újra feláll, gyakorol, amíg
meg nem tanul átfordulni, kúszni, mászni, járni. Számára ez nem kudarc, hanem a
tanulás természetes része, gyakorlás. Az azonban, hogy később hogyan viseli, ha
valami nem sikerül, hogy kudarcként éli-e meg, azon múlik, tőlünk mit lát.
Dühöngünk, ha valami nem megy? Káromkodunk? Egy halk cifra odamondás után
magunkba fojtjuk? Rámondjuk, hogy "mert nekem soha nem sikerül
semmi"? Fogat összeszorítva erőltetjük? Elvárjuk, hogy elsőre menjen?
Lebeszéljük-e egy-egy ötletéről, mert "úgyse menne"? Mi, szülők,
merünk-e kísérletezni az élet dolgaiban? A konyhában? A munkában? A
kapcsolatainkban? Merünk-e elesésből újra felállni? Merünk-e tanulni?
Hagyjuk-e, hogy a gyermekünk így tegyen?”
Vida Ágnes pszichológus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése