Vannak örök témák

„— Rendelet a protekció ellen. A kereskedelemügyi miniszter rendeletet adott ki a protekciókeresés ellen, vagy igazabban szólva : ő is kiadta azt a bizonyos rendeletet a protekció ellen. Mert a rendelet és a törekvés, amelyet e rendelet szolgál, nem uj. Hivatalbeli elődje, Kossuth Ferencz is kiadott egy hasonló aktát, a protekció azért egészségesen túlélte az ő szigorú rendeletét, aminthogy a Hieronymi rendelete se lesz a temető.

Erős szerzet az a protekció. Sem a gyomra nem olyan kényes, hogy le ne tudna nyelni és meg ne tudna emészteni egy árkus miniszteri papirost.
Attól tartunk, hogy megijedni ettől a rendelettől csak azok fognak, akiknek eddig sem volt bátorságuk, vagy alkalmuk, hogy a protekciohoz folyamodjanak. Hogy a protekció ilyen irtózatos, minden miniszter erejével dacoló hatalommá tudóit lenni Magyarországon, sőt azt hisszük, nemcsak Magyarországon, annak csak egy elfogadható magyarázatát találjuk. S ez az, hogy az anyagál a tiszta, igaz érték is vegyült. Mert minden erkölcs nélkül se ilyen erőssé, se ilyen tartóssá nem izmosodhatott volna.
Ha a protekció ereje ilyen általánossá és mindenhatóvá tudott lenni, akkor ugy kell lenni a dolognak, hogy amit müvei, nem csupa visszaélés. Nemcsak a tehetetlenséget és érdemnélkülvalóságot viszi előre, hanem rá van szorulva a tehetség és az érdem is emelő erejére. A talentum és a szorgalom is, protektort kell, hogy keressen és találjon magának, ha azt akarja, hogy észrevegyék és méltányoljak.
íme, ez az, ami oly leírhatatlan erőt ad a protekciónak, mert erkölcsöt is ad neki. S mig ez az erő ki nem vész az izmaiból, nem is lehet elbánni vele soha. A protekció, az illetéktelen protekció ellen való küzdelem egyetlen igaz és hatásos fegyvere: a tehetségnek, az érdemnek, a szorgalomnak, a jóravalóságnak szerető figyelése, észrevevése és kiemelése.
Ha az érdemeseknek elegendő protekció lesz a maguk érdeme, akkor a tehetségtelenség és haszontalanság bevallása lesz az, ha valaki protektort keres magának. Már pedig az ilyesmivel azok szeretnek legkevésbbé eldicsekedni, akik a legtöbb jogcimmel tehetnék. De amíg igy nem lesz a dolog, a protekciot nem lehet agyonütni, mert az igazság nem engedi, hogy meghaljon.”

(Nyírvidék, 1910. november 30.)