A civilizált állat

Szabolcsban, mint ahogy sokfelé másutt is, divattá vált az elmúlt évtizedekben a falunap. Szép szokás ez, nem csupán a község apraja-nagyja jön ilyenkor össze, hanem az elszármazottak egy része is hazalátogat, de átruccannak a szomszédos településekről is.

Bár a szervezők igyekeznek tanulni egymástól, szinte mindegyiknek megvan a maga jellegzetessége, mondhatni, nem egy kaptafára készülnek. Az egyik faluban például nagy hagyománya van az ürgeöntő versenynek. Nem is volt ezzel semmi gond, mígnem a legutóbbi rendezvényre ki nem látogattak az állatvédelmi hatóság emberei. Ugyanis, mint szinte mindenütt, itt is élnek önkéntes feljelentők. Ahogy egykor a zseniális Hofi Géza mondta: „Papírja van, tolla van, írni tud, hát feljelent.”

Szóval kivonultak az ellenőrök a falunapra, hogy megnézzék, miként kínozzák, fojtogatják itten szegény ürgéket, mert ugye akkor állatkínzás tényálladéka forog fenn, annál is inkább, mert az ürge védett jószág, eszme értéke 250 ezer forint.

Le is ültek a verseny színhelyén és vártak, ahogy a költő írja: „hosszú, méla lesben.” Azt látták, hogy a földbe már korábban leástak két vastagabb csövet. Aztán eldördült a rajtpisztoly, és a két csapat tagjai lyukas vödrökkel elkezdték hordani a vizet a két csőbe, de mint az őrült. Aztán, amint az első megtelt, a víz kidobott a csőből egy kis műanyag labdát és ezzel meg is lett a győztes.

-- Hát az ürge hol van? – kérdezte az egyik ellenőr a polgármestertől.

-- Az ürge? – kérdezett az vissza. – Hát mi honnan tudjuk, maguk az állatvédők.

A hívatlan vndégek igazából akkor árulták el, hogy mit is keresnek itt.

-- Ó, hát csak nem gondolták, hogy mi bántjuk az ürgéket? – kérdezte tőlük egy atyafi. – Hiszen tudják, milyen civilizált állat…

-- Civilizált? – csodálkozott a hatóság.

-- Hát persze -- hangzott a válasz. – Civilizáltabb, mint egyes emberek. Hallottak már maguk olyat, hogy egy ürge feljelentett valakit?

Orémus Kálmán