Emlékszem, valamikor a 80-as évek végén a
néhai Szovjetunióban (is) harcot
hirdettek a bürokrácia ellen. Amikor Sevardnadze, a legendás külügyminiszter
ellátogatott német kollégájához, Genscherhez,
meg is próbált tanácsot kérni tőle, de a válasz egyáltalán nem hangzott
valami megnyugtatóan. A lényege nagyjából ez volt: a bürokrácia ellen
reménytelen a harc, a bürokratát jól meg kell fizetni és minél kevesebb
feladatot kell neki adni, ugyanis minél többet dolgozik, annál nagyobb kárt
csinál.
Azért jutott eszembe most a történet, mert
olvastam, hogy az Amerikai Egyesült Államokban egy nyolcéves kisfiú, hogy
segítse édesanyját egy új lakás megvásárlásában, süteményeket kezdett sütni és
árusítani, amivel egészen komoly bevételre tett szert. Elképzeltem, hogy miként
lehetne ezt megvalósítani Magyarországon. Rájöttem, sehogy.
Erre ugyanis nálunk egyetlen hatóság sem adna
engedélyt (az amerikai gyerek rendelkezik a szükséges engedélyekkel), már csak
azért sem, mert nincs meg szükséges szakképesítése. Sőt, vállalkozó engedélyt
sem kapna, mivel kiskorú. Aztán jönnének a jogvédők, akik szerint a
gyermekmunka büntetendő. Persze, akkor már megjelenne a gyermekvédelmi hatóság
is.
Annak idején, amikor beléptünk az unióba,
minden vendéglátóipari egységben be kellett vezetni az úgynevezett HCCP
rendszert, melynek keretében, többek között, a személyzetnek külön mosdót,
öltözőt és bejáratot kellett kialakítani. Egyig vendéglátós ismerősöm mesélte,
hogy ez neki akkor 800 ezer forintjába került, de kénytelen volt
megcsináltatni, ugyanis azt mondták, ez EU-s követelmény és sokba kerülhet
neki, ha megszegi az előírást. Az új rendszer bevezetésének csak a
dokumentációja volt vagy száz oldal.
Amikor aztán eljutott Olaszországba és
Görögországba, hamar rájött, hogy egyrészt ilyen alapon az ottani tavernákat
már rég be kellett volna zárni, másrészt arról is meggyőződhetett, hogy az
ottani vendéglők ennek hiányában sem gyilkolják halomra a vendégeket.
Szóval, a bürokrácia köszöni, jól van,
mondhatni él és virul, sőt, azt hiszem, ha az iszlám egy kicsit türelmesebb,
akkor szép csendben kivégzi egész Európát.
Hogy ez miként lehetséges, arról az egyik, minisztériumban dolgozó
ismerősöm világosított fel. Elmondta, hogy amikor a minisztériumban felmerül a
létszámcsökkentés ötlete, hirtelen mindenki be akarja bizonyítani a saját
nélkülözhetetlenségét. Percenként születnek a javaslatok és koncepciók arra
vonatkozóan, mi mindent kellene még megrendszabályozni, ellenőrizni, igazolni.
És amikor a bürokrata azt kérdezi, lehet-e egy engedéllyel több, legtöbbször
bólintás a válasz. Mi meg itt csodálkozunk, hogy Európa versenyképessége a
nullához közelít.
Orémus
Kálmán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése