Megszelídül az ember...

"Megszelídül az ember, ha gyereke születik. Rájössz, hogy nem halhatsz meg. Élned kell a miatt a kicsi valami miatt, amit létrehoztál. Ugyanakkor semmi nem döbbent rá jobban a halandóságodra, mint az, ha gyereked születik. A jövőt ő jelenti, nem te. És megérted - ilyenkor érted meg igazán -, hogy az életed véges. Az élet túszul ejtett. Nem halhatsz meg, ugyanakkor tudod, hogy meg fogsz halni." (Tony Parsons)

Ha a szobrok életre kelnek...

Két szobor áll a parkban. Egyszer csak leszáll hozzájuk a jó tündér és azt mondja nekik:

- Itt álltok már 100 éve, fél órára mozoghattok egy kicsit.

A két szobor megmozdul és kézen fogva berohannak a legközelebbi bokorba, ahol aztán hatalmas nyögdécselés hallatszik, hullanak a levelek. Kis idő múlva kijönnek a bokorból. A férfiszobor ránéz az órájára és azt mondja:

- Még van negyed óránk mit csináljunk addig?

Erre a nőszobor:

- Csináljuk ugyanazt mint eddig, csak most te kapod el a galambokat és én szarom le őket!

A személyes érzelem megvéd

”A kamaszt a sodródástól nem a szülői fegyelmezés, hanem a kisgyerekkorban megkapott személyes érzelem védi meg. Személyes érzelmet kapni, elfogadni és viszonozni – ez érzelmileg igényessé tesz. Tegyük fel, Magdi, a kamaszlány elmegy a buliba, és ott találkozik Fecóval, aki már régóta tetszik neki. Most először Fecó oda is megy hozzá, és végre megszólítja, mire Magdi – saját maga számára is érthetetlen módon – hihetetlenül utálatosan válaszol, és kvázi azt érzékelteti vele, hogy egyáltalán nem érdekli. Miért csinálom ezt, hogy lehetek ilyen hülye? – gondolja Magdi kétségbe esve. Valójában az történik, hogy az érzelmi igényessége védi őt a sodródástól! Ezt ő borzalmas, átkozott ’gátlásosságként’ éli meg, amitől szenved és szabadulni szeretne – de nem tud. A ’döntő helyzetben’ megbénul, nem képes megszólalni, elpirul, és kifejezetten elutasítóan viselkedik. Az érzelmi igényesség tehát – úgyszólván akarata ellenére – védi a gyereket a személytelen kapcsolatoktól, a sodródástól. Az érzelmi nélkülözésben felnövekvő gyerek viszont ki van szolgáltatva olyan kapcsolatoknak, amelyek árthatnak neki. Érzelmi kielégítetlensége miatt a szexuális partnereknél érzelmeket keres, ám mivel folyton csalódnia kell, egyiktől a másikig sodródik.” (Vekerdy Tamás)

Extra intelligencia

Ma délelőtt a 4-es számú főút Nyíregyháza és Debrecen közötti szakaszán haladtam, amikor megelőzött egy luxusterepjáró. Csillogott-villogott, kóstálhatott legalább tízmilliót.

Miután a sofőrnek teljesült a vágya, azaz végre, előttem autózhatott, úgy határozott, kitakarít. Csak úgy, menet közben. Szépen lehúzta az ablakot, aztán szórta az útra az üres cigisdobozokat, meg a papírfecnikkel, műanyagzacskókkal kevert szotyihéjat. Mivel a takarítás közben némileg lelassult és meguntam, hogy luxusszemetéből a szélvédőmre is jut, nem átallottam visszaelőzni. Amint elmentem mellette, láttam, hogy ötven év körüli autóstársam gyilkos pillantásokat vet felém, meg sem próbálta visszafogni felháborodását.

Én meg arra gondoltam, milyen kár, hogy még ezekhez a drága autókhoz sem lehet az extrák között e intelligenciát igényelni. No, nem extra intelligenciát, csak amolyan szürke hétköznapit. Bár, ahogy az urat elnéztem, talán nem is lenne rá igény.

Balatonkenese holtszezonban