Megmutatjuk Amerikának!

Hölgyeim, ismerik önök Teczár Szilárdot? Nem? Pedig jobban teszik, ha megjegyzik ezt a nevet, ,mert nem kétséges, hogy egyszer még bekerül a történelembe, mint az önök jogainak védelmezője,  az ember, aki magyar földre is elhozta a valódi amerikai típusú egyenlőség eszméjét, lángcsóvaként világítva meg nekünk, vaksötétben élőknek az emberi szabadság felé vezető utat.

Ez a jó ember ugyanis beadványt intézett az ombudsmanhoz, melyben azt kifogásolta, hogy egyes szórakozóhelyeken a férfiaknak fizetniük kell a belépésért, a nőknek viszont nem. Egyes sajtóhírek szerint ezt ő diszkriminációnak minősíti, emellett úgy vélekedik, hogy ez szexizmus, mivel a nőket passzív alanyként kezeli. Állítólag azt is kifejtette, hogy a kifogásolt gyakorlat „burkolt prostitúcióra” hív fel.

Az ombudsman elutasította a beadvány,t válasza szerint neki nincs hatásköre, mivel nem állami szereplőről van szó, de utal arra is, hogy nem lát alapjogsérelmet.

Teczár, persze, nem hagyja magát, az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordul. (Ahogy elnézem mostanában az eseményeket, az a gyanúm, hogy az igemódok tanításakor eltitkoltak előlünk valamit, nem csupán kijelentő, felszólító és feltételes mód van, hanem feljelentő mód is.) És nagyon igaza van, kérem! Nem tudom, persze, hogy eddig milyen hölgyekkel hozta össze a sors. Elég rosszak lehetnek a tapasztalatai, ha úgy véli, aki nem fizet a szórakozóhelyen, az hajlamos prostituálódni, amivel talán lehet vitatkozni, mégis igaza van. Ha egyenlőség, akkor legyen egyenlőség!

Sőt, javaslom, ne álljunk meg egy szimpla belépődíjnál, ezen az úton végig kell menni. Rengeteg még a tennivaló. Itt vannak mindjárt az illemhelyek. Mért tiltják ki a nőket a férfimosdóból! Ez már kőkemény szegregáció! Megjegyzem, a koedukált illemhely olcsóbb is lenne. Vagy ha ez nem megy, legalább a nőiben is szereljenek fel piszoárokat! Hát nincs joga egy hölgynek állva pisilni?

Aztán itt vannak, ugye a sportversenyek. Külön a nőknek és külön a férfiaknak. Ez maga a feudalizmus! Itt az ideje, hogy ezen a téren is megszüntessük a szegregációt. Sőt, a női és férfi sportolók nem csupán külön versenyeznek, hanem külön is öltöznek. Ez tarthatatlan! Gondoljunk bele, hány teniszező öltözne szívesen, például, Sarapovával!

Az öltözködésről már nem is beszélve! Egy komoly férfiember a munkahelyén nem jelenhet meg rövid nadrágban a legnagyobb hőségben sem. A nők, persze, felvehetik a miniszoknyát! Igaz, egyes esetekben a férfiakat éri hátrányos megkülönböztetés. A hölgyek, legalább havonta egyszer igazoltan hisztizhetnek, a férfiaknál ez szóba sem jöhet. Ők akkor mennek a nőgyógyászhoz, amikor akarnak, férfigyógyász meg nincs is.

A sort hosszan folytathatnám, de talán ennyi elég lesz. A lényeg, itt az ideje, hogy egyenlő jogokat, egyenlő lehetőségeket , egyenlő illemhelyeket és öltözékeket biztosítsunk mindenkinek.

Néhány évvel ezelőtt Ungvári Tamás, a neves irodalomtörténész és műfordító, aki hosszú ideig tanított a tengerentúlon, elmesélte egy tévéműsorban, hogy az Amerikai Egyesült Államokban teljesen átestek a ló másik oldalára a női egyenjogúságot illetően: az egyetemi tanárok nem merik az ajtónál előre engedni a diáklányokat, mert azonnal szexistának tartják őket, mondván, meglátták a nőt a diáklányokban.

Nemrég Barack Obama került roppant kínos helyzetbe, ugyanis nem átallotta azt állítani a főügyészről, hogy az államok legcsinosabb ügyésze. Vagy egy hónapig támadta a sajtó, meg a feministák, amiért észrevette, hogy a főügyész nő. Ez nekem magas, de biztosan bennem van a hiba, mert én még csak olyan nővel találkoztam az elmúlt ötven évben, akinek kifejezetten imponált, hogy csinosnak tartják, és csak olyan férfival, aki ezt észre is vette.

Akkor azt hittem, mi ezen a téren sem érünk el soha a tengerentúli magaslatokba. De most már kezdek reménykedni, itt ez a Teczár Szilárd, aki egykettőre kirángat minket az udvariasság és lovagiasság feudális posványából. Majd mi megmutatjuk Amerikának!

Orémus Kálmán

Idősebbek is elkezdhetik

A közvélekedéssel ellentétben, a szerelem, sőt a szex idős korban is fontos, nem csupán az kapcsolatokat tartja karban, hanem a testet is. Persze, ilyenkor már ezt is csak kellő megfontoltsággal, türelemmel szabad művelni, nem amolyan Hűbele Balázs módra. Ebben a korban a szerelem már ritka ajándék, ki kell élvezni minden percét.

A legfontosabb, hogy türelemmel kivárjuk a pillanatot, amikor felébred bennünk a gerjedelem, azaz eszünkbe jut, hogy mi mire való. Ez olykor hetekbe is beletelhet. A folyamatot többféle módszerrel is felgyorsíthatjuk. Nosztalgikusan visszagondolhatunk például az egykori forró éjszakákra, elgondolkodhatunk azon, hogyan is kezdték gyermekeink a földi pályafutásukat, esetleg erotikus írásokat olvashatunk, ilyen filmeket nézhetünk.

Ez utóbbiakkal viszont roppant óvatosan kell bánnunk, mindenképpen csak a szelídebb alkotások ajánlhatók ebben a korban, ugyanis az isiász és az ízületi gyulladás nem igazán tűri a lepedőakrobata produkciókat, a hirtelen mozdulatok miatt fellépő égszomj pedig nem csupán a pásztorórának vethet véget.

Nos, amennyiben mégis megérkezett a már említett gerjedelem, akkor megtettük az első jelentős lépést. Ezt követően az a legfontosabb, hogy haladéktalanul jelezzük szándékainkat partnerünk felé. Erre egyrészt azért van szükség, hogy ha menet közben elfelejtenénk, mit is akartunk, legyen, aki eszünkbe juttatja, másrészt, hogy el ne aludjon, mert, amennyiben álmából riasztjuk fel, olyan ijedelmet okozhatunk neki, mely úgyszintén veszélybe sodorhatja a légyottot.

Amennyiben ezen is túl vagyunk, következhet az előjáték. Először is helyezzük el az éjjeliszekrényen, a telefon mellett az orvosi ügyelet telefonszámát, ez ugyanis olyan biztonságérzetet teremt, mely elengedetlen a meghitt, nyugodt hangulathoz. Ezt követheti egy közös vérnyomásmérés, mely már önmagában is az összetartozást szimbolizálja a maga diszkrét intimitásával. A vérnyomásmérés eredményét ne felejtsük el feljegyezni, sőt, amennyiben nagyon magas értékeket mutatna a készülék, álljunk meg a szerelmes szavak suttogásánál.

De nem kell mindig rosszra gondolni, az esetek többségében a vérnyomás rendben van, így aztán haladhatunk is tovább. Amennyiben tehetjük, készítsünk az ágy mellé egy defibrillátort, biztos, ami biztos, mert ez életmentő lehet. A szemüvegünket mindenképpen vegyük le, nem csak azért, hogy össze ne törjön, hanem mert vannak esetek, amikor jobb, ha nem látunk semmit. Így aztán semmi akadálya, hogy partnerünket olyannak lássuk, mint harminc évvel ezelőtt.

Ja, valamit majd el felejtettem. Amennyiben valaki este, elalvás előtt imádkozni szokott, ezt mindenképpen az intim pillanatok előtt tegye meg, mert utána nem biztos, hogy lesz rá ereje, meg különben is jól jöhet még.

És, ami talán a legfontosabb: egyáltalán ne ijedjünk meg, ha az előkészületek során netán eltűnik a gerjedelem, vagy elalszunk. Majd befejezzük legközelebb, elvégre nem hajt a tatár, ráérünk.

 A legjobb, ha az eszközöket el sem rakjuk az ágy mellől. Hiszen hetek kérdése az egész.

Orémus Kálmán

Rácsok mögött

Avagy, a biztonságérzet börtönében

Értve vagyunk?

Kaptam az iskolában egy kétoldalas, sűrűn telegépelt papirost, alá kellett írnom, hogy átvettem, mert rend e lelke mindennek. Azt mondták, ezt minden szülőnek jár, mert csak így ismerik meg a gyermekük hit- és erkölcsoktatásával kapcsolatos jogaikat és kötelességeiket.

 

A szöveg a következő frappáns, figyelemfelkeltő címet viselte: „Tájékoztató a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC, törvény 35. § (1) bekezdése alapján az erkölcstan óra helyett választott hit- és erkölcstan oktatás megszervezéséhez kapcsolódó adatkezelésről”.

De ez csak a címe. Ilyeneket olvastam benne: „Az adatkezelés jogalapja az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.) 5. § (2) bekezdés a) pontja”.  Meg ezt is: „Tekintettel arra, hogy a személye adat csak a cél megvalósulásához szükséges ideig kezelhető, az EMMI rendelet 14. § (5) bekezdése alapján az iskolának minden év május 20-áig fel kell mérnie…”.

És így tovább, és így tovább. Közérthetően, világosan, egyértelműen. Csak, hogy anyuka és apuka tisztában legyen a dolgokkal. Értve vagyunk?

Orémus Kálmán

Minek az ENSZ nekem?

Újsághír:  „Az ENSZ nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöbölésével foglalkozó bizottsága (CEDAW Bizottság) a Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesülete árnyékjelentésének feldolgozása után elmarasztalta Magyarországot a szexmunkások biztonságos munkakörnyezetének hiánya miatt.”

Megpróbáltam tájékozódni ebben az ügyben, és vizsgálódásaim közepette egy magát megnevezni nem akaró, de költői lelkületű strici válaszolt a kérdéseimre, méghozzá versben. Az alábbiakban ez olvasható.

Minek az ENSZ nekem?

Magyar strici dala

Az én kedvesem egy olyan lány,

akit jogvédők neveltek

és szexel sok vén ügyvéddel

majd sétál csendesen,

a 41-esen,

ő az én kedvesem.

Az én kedvesem egy olyan lány,

lefügyül minden ENSZ-et,

lényeg, hogy henteregjen,

s táncot lejt a menők közt,

a kedvesem,

a pénze meglegyen,

szexel is rendesen.

Mert nekem nincs most más (bevételem),

csak a kedvesem,

csak a kedvesem,

ő bárhol jár,

az úgy jó nekem, az úgy jó nekem,

Míg mindig rám talál,

az én kedvesem,

minek az ENSZ nekem,

úgy gondolnám,

ez így jó nekem,

ez így jó nekem,

ez a csaj.

Akkor van a tanárnak nyert ügye...

“A tanárnak vigyáznia kell, hogy ne féljenek tőle. Én például szoktam használati utasítást adni magamhoz, és elmondom a gyerekeknek, hogy néha kiabálok, mert ilyen vagyok, de ettől nem kell félni. Akkor van egy tanárnak nyert ügye, ha a diákjai a szemébe néznek. Sok tanár azzal rontja el, hogy harcolni akar azért, hogy tekintélye legyen. Ha nem úgy megy be az órára, hogy azt érzi, már van neki, akkor vége. Tekintélyt pedig úgy tud szerezni, ha a gyerekek tudják, hogy olyat tud nekik mondani, amire rácsodálkoznak, és ha érzik, hogy figyel rájuk, megérzi problémáikat.”

„Ahhoz, hogy egy tehetséges diák ne fussa ki magát gimnáziumban, nagyon rossz tanár kell. Az viszont nem ezen múlik, hogy kiből lesz jó versenyző. Volt olyan, aki elsőben a szemembe hazudott, és éppen, hogy megszerezte a hármast, pedig nem szeretek rossz jegyet adni. Persze ez a hármas máshol simán csillagos ötös lett volna. Aztán összeszedte magát, de amikor a trigonometriához értünk, nem volt hajlandó megtanulni. Azt viszont tudtam, hogy szereti a geometriát. Olyan geometriai feladatokat adtam neki, amelyek a megoldásához trigonometria kellett. Első nap azt mondta, ez csalás. Pár nappal később elkezdte őket megcsinálni. Negyedikben bejutott az OKTV döntőjébe. Ezt én értem el nála, de ezt nem jegyzik. Volt viszont olyan diákom, aki soha egyetlen döntőbe sem jutott be, most viszont az MTA egyik Lendület programját vezeti. Nem mindenkinek való a verseny, és nem ezen múlik, ki milyen jó matematikus. Egy barátom ironikusan azt szokta mondani, hogy azért szereti a sakkot, mert kifejleszt minden olyan képességet, amire a sakkhoz szükség van. Így van ez a versenyekkel is.”

(Surányi László, nemzetközi hírű matematikatanár)