2013. június 27., csütörtök

Megmutatjuk Amerikának!



Hölgyeim, ismerik önök Teczár Szilárdot? Nem? Pedig jobban teszik, ha megjegyzik ezt a nevet, ,mert nem kétséges, hogy egyszer még bekerül a történelembe, mint az önök jogainak védelmezője,  az ember, aki magyar földre is elhozta a valódi amerikai típusú egyenlőség eszméjét, lángcsóvaként világítva meg nekünk, vaksötétben élőknek az emberi szabadság felé vezető utat.

Ez a jó ember ugyanis beadványt intézett az ombudsmanhoz, melyben azt kifogásolta, hogy egyes szórakozóhelyeken a férfiaknak fizetniük kell a belépésért, a nőknek viszont nem. Egyes sajtóhírek szerint ezt ő diszkriminációnak minősíti, emellett úgy vélekedik, hogy ez szexizmus, mivel a nőket passzív alanyként kezeli. Állítólag azt is kifejtette, hogy a kifogásolt gyakorlat „burkolt prostitúcióra” hív fel.

Az ombudsman elutasította a beadvány,t válasza szerint neki nincs hatásköre, mivel nem állami szereplőről van szó, de utal arra is, hogy nem lát alapjogsérelmet.

Teczár, persze, nem hagyja magát, az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordul. (Ahogy elnézem mostanában az eseményeket, az a gyanúm, hogy az igemódok tanításakor eltitkoltak előlünk valamit, nem csupán kijelentő, felszólító és feltételes mód van, hanem feljelentő mód is.) És nagyon igaza van, kérem! Nem tudom, persze, hogy eddig milyen hölgyekkel hozta össze a sors. Elég rosszak lehetnek a tapasztalatai, ha úgy véli, aki nem fizet a szórakozóhelyen, az hajlamos prostituálódni, amivel talán lehet vitatkozni, mégis igaza van. Ha egyenlőség, akkor legyen egyenlőség!

Sőt, javaslom, ne álljunk meg egy szimpla belépődíjnál, ezen az úton végig kell menni. Rengeteg még a tennivaló. Itt vannak mindjárt az illemhelyek. Mért tiltják ki a nőket a férfimosdóból! Ez már kőkemény szegregáció! Megjegyzem, a koedukált illemhely olcsóbb is lenne. Vagy ha ez nem megy, legalább a nőiben is szereljenek fel piszoárokat! Hát nincs joga egy hölgynek állva pisilni?

Aztán itt vannak, ugye a sportversenyek. Külön a nőknek és külön a férfiaknak. Ez maga a feudalizmus! Itt az ideje, hogy ezen a téren is megszüntessük a szegregációt. Sőt, a női és férfi sportolók nem csupán külön versenyeznek, hanem külön is öltöznek. Ez tarthatatlan! Gondoljunk bele, hány teniszező öltözne szívesen, például, Sarapovával!

Az öltözködésről már nem is beszélve! Egy komoly férfiember a munkahelyén nem jelenhet meg rövid nadrágban a legnagyobb hőségben sem. A nők, persze, felvehetik a miniszoknyát! Igaz, egyes esetekben a férfiakat éri hátrányos megkülönböztetés. A hölgyek, legalább havonta egyszer igazoltan hisztizhetnek, a férfiaknál ez szóba sem jöhet. Ők akkor mennek a nőgyógyászhoz, amikor akarnak, férfigyógyász meg nincs is.

A sort hosszan folytathatnám, de talán ennyi elég lesz. A lényeg, itt az ideje, hogy egyenlő jogokat, egyenlő lehetőségeket , egyenlő illemhelyeket és öltözékeket biztosítsunk mindenkinek.

Néhány évvel ezelőtt Ungvári Tamás, a neves irodalomtörténész és műfordító, aki hosszú ideig tanított a tengerentúlon, elmesélte egy tévéműsorban, hogy az Amerikai Egyesült Államokban teljesen átestek a ló másik oldalára a női egyenjogúságot illetően: az egyetemi tanárok nem merik az ajtónál előre engedni a diáklányokat, mert azonnal szexistának tartják őket, mondván, meglátták a nőt a diáklányokban.

Nemrég Barack Obama került roppant kínos helyzetbe, ugyanis nem átallotta azt állítani a főügyészről, hogy az államok legcsinosabb ügyésze. Vagy egy hónapig támadta a sajtó, meg a feministák, amiért észrevette, hogy a főügyész nő. Ez nekem magas, de biztosan bennem van a hiba, mert én még csak olyan nővel találkoztam az elmúlt ötven évben, akinek kifejezetten imponált, hogy csinosnak tartják, és csak olyan férfival, aki ezt észre is vette.

Akkor azt hittem, mi ezen a téren sem érünk el soha a tengerentúli magaslatokba. De most már kezdek reménykedni, itt ez a Teczár Szilárd, aki egykettőre kirángat minket az udvariasság és lovagiasság feudális posványából. Majd mi megmutatjuk Amerikának!
Orémus Kálmán