Mostanában,
hogy újra és újra megalázó kudarcok érik a magyar labdarúgást, gyakran gondolok
Csohányra.
Hogy ki az a Csohány?
Senkinek nem ugrik be? Nem csodálom. Van annak már vagy negyven éve, hogy a
magyar foci már akkor is borongós egén feltűnt ő, a zseninek kikiáltott
tehetség. Még talán tizenhat sem volt, amikor bekerült a Vasas felnőtt csapatába.
Akkoriban a Vasas edzője a
legendás Illovszky Rudolf volt, egykori válogatott játékos, aki szövetségi
kapitányként 1972-ben olimpiai ezüstérmet szerzett a válogatottnál, illetve
neves külföldi csapatoknál is bizonyította szakmai kiválóságát.
Az
egyik edzésen aztán, az ifjú titán csoszogását
megunva, az ősz mester rászólt, ugyan, próbáljon már meg egy kicsit futni. Mire
az önérzetes ifjú azt válaszolta, a foci nem lóverseny, nem kell itt mindig
szaladgálni.
Természetesen,
az edző ezek után el akarta zavarni Csohányt a csapattól, de a vezetés nem
engedte, mondván, még megsértődik, ezzel kerékbe is törhet a pályafutása.
Az
esetet, nagyon szőr mentén, megemlítette az akkori sajtó, később megírta Végh
Antal is. Az ifjú titán hamarosan eltűnt a süllyesztőben. A vezetők pedig
töretlen lelkesedéssel ásták tovább a magyar futball sírját.
Orémus Kálmán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése