2014. július 24., csütörtök

Orémus Kálmán: Ököl és tenyér




Kicsinyke voltam és kevés,
ökölbe szorított verés
voltam mielőtt
elém sodort
a végzet.

Mint szűkös, kemény
csigaházból
dugtam ki fejem
a magányból,
s ökölbe szorult
kezemet
félve nyújtottam teneked.

Bátor voltál,
vagy csak kíváncsi?
Sosem fogom már
kitalálni,
óvtad öklöm nyitott
tenyérrel,
oldottad görcsét
szenvedéllyel,
s elhintetted a szelíd álmot,
ahol addig harag virágzott.

Kinyílt az ököl
és tenyér lett,
mely tenyereddel összeérhet,
aztán az ujjak is indultak,
ujjaidhoz hozzásimultak,
hozzásimultak, megeredtek,
többé  soha el nem
eresztlek.