2011. április 13., szerda

Amire nincs magyarázat

Egy lány és egy fiú ül egymással szemben a lepukkant, harmadosztályú vendéglátó-ipari egység ütött-kopott asztalánál. A kocsma most kihalt, csak a hátul, a félhomályban iszogat egy-két vendég, a pult felől ócska gépzene szól, ezt hallgatják.
Nem nagyon szólnak egymáshoz, a fiú olykor húz egyet a söréből, a lány valami üdítőt kortyolgat, s közben mindketten megfontoltan szívják a cigarettájukat.
-- Akkor most meddig maradsz? – töri meg a lány a csöndet.
A fiú nyel egyet a sörből, nem sieti el a választ, mint aki még egyszer, utoljára végig akarja gondolni a dolgokat.
-- Nem megyek vissza, végleg hazajöttem – böki ki végül, s közben fürkészi a lány arcát.
-- Végleg? – kérdezi a lány. – Valami baj van?
-- Nem, nincs semmi baj, de hazajöttem – szól a fiú, kicsit hangosabban, mint aki nem tűr ellenvetést.
-- De, annyira elvágytál! Annyira készültél Írországba! Azt mondtad, az egy más világ, hogy itt nem lehet élni! – csattan fel a lány.
-- Azt, azt mondtam. Mert azt is hittem.
-- Miattam jöttél vissza? – kérdezi a lány megenyhülten, s érezni a hangján, egy jó válaszért mindent megadna. Milyen szép lenne, s mennyire megérthető.
A fiú rendel még egy sört, elsétál a zenegépig, érméket dobál bele. Valami ősrégi sláger csendül fel, pontosabban inkább recseg, öreg már a gép is. Aztán visszasétál az asztalhoz, de a lány még mindig kérdő tekintettel néz rá, s rájön, ezt a választ nem úszhatja meg.
-- Nem, nem miattad – feleli, de elfordítja a fejét, nem akarja látni a csalódást a másik szemében.
Ülnek, a cigarettafüst jótékonyan beborítja őket.
-- Hát akkor nem értem mért jöttél haza! Valaki másért? – szólal meg ismét a lány, a hangja tompán kondul a félhomályban.
-- Ugyan, de hogy! Tudod, én ott is csak egy szegény ember voltam…
-- Na persze, a helyiekhez képest – értetlenkedik a másik. – De viszonylag jól kerestél.
Megint hallgatnak, valaki az ócska zenegépet püföli, úgy tűnik, végleg bedöglött.
-- Hát nem érted, ha már szegény vagyok, jobban szeretek itthon szegény lenni! – suttogja a fiú, aztán mintha elszégyellné magát, felugrik és kisétál az ajtón.
Még hallja, amint az ócska zenegép ismét rázendít a recsegős slágerre.