2011. április 4., hétfő

Ha nagymama megérhette volna...

Ha ezt szegény nagymama, Isten nyugosztalja, megérhette volna! Azt, hogy alkotmányban biztosítják majd a gyermekek után járó szavazati jogot. Márpedig ő hat csemetét nevelt fel, ha jobban belegondolunk, ma nagy ember lehetne, egy szorosabb eredmény esetén akár kormányokat buktathatna meg.
Na, de jobb későn, mint soha. Persze, vannak, akik kötekednek, berzenkednek, szerintük egy nagy hülyeség ez az egész gyermekek után járó szavazati jog. Mert szerintük ez nem javít majd a demográfiai helyzeten, ahogy azt a politikusok ígérik. Megvallom, eleinte én is idegenkedtem az egésztől, de aztán megvilágosodtam: igen, ez fogja megfordítani a sorsunkat, mi több, átalakítja az egész életünket.
Lelki szemeim előtt már látom is, amint este az ágyban Kovács úr elkezd matatni az asszony körül, az meg, szokás szerint fejfájásra hivatkozva elhúzódik, ám ekkor hites ura előkapja az aduászt:
-- Asszony, hát nem akarsz még egy szavazatot! Itt a nagy lehetőség, gyorsan csináljunk gyereket, jól jöhet az még választások idején.
Erre az asszony egy pillanatra elgondolkodik, már látja magát az urna előtt a két szavazócédulával, miközben a szomszéd Bözsinek csak egy jutott, egy szempillantás alatt elmúlik a fejfájása, és beleveti magát a demográfia helyzet elleni harc fáradságos, ám kecsegtető folyamatába. Ha meg a szomszéd Bözsi is szül egyet, akkor, ő is rátesz még egy lapáttal, a határ a csillagos ég. Választások előtt egy szűk évvel felpörögnének az események.  Kovács úr rendre arra menne haza, hogy neje egy szál hálóingben várja, és csábító hastánc lejtése közben a fülébe súgja :
-- Drágám, a legújabb közvélemény-kutatási adatok szerint a párt bajban van. Gyere, gyorsan csináljunk egy szavazatot, sőt, legjobb lenne mindjárt kettőt! Ez a legkevesebb, amit megtehetünk a győzelemért!
Ez a szavazati jog teljesen át fogja alakítani, mi több meg fogja újítani a fiatalok udvarlási, ismerkedési szokásait. Az egyedülálló, többgyermekes anyákat például úgy el fogják kapkodni, minta cukrot. Már szinte látom magam előtt a hirdetéseket:
„ Egyedülálló, háromgyermekes, bár nincstelen családanya, ennek megfelelő szavazati joggal, jólszituált, magas, vezető beosztású férjet keres luxusautóval. „ Várj minket a villádban!” jeligére.”
Elmúlnak majd azok a szemérmetlen idők, amikor mi, férfiak a nők fenekét, netán a melleit bámultuk. Vége az obszcén fantáziálásnak. Elég volt a köntörfalazásból, a fölösleges udvariassági körökből, ismerkedésnél kerek-perec megkérdezik:
-- Hány szavazati jogod van, és mennyit vállalsz be?
Persze, a törvényalkotóknak nem árt ezt az egészet végiggondolni, és végigvinni a változásokat, mert lehetnek ebből még problémák is. A legnagyobb gond például az, hogy nem lehet előre tudni, kire fog majd szavazni a gyermek, pontosabban az ő képviseletében az anya. Jól meg kell hát gondolni, kit engedünk majd be a családba, roppant résen kell lenni, nehogy elkezdje majd szülni nyakra-főre az ellenszavazatokat.
Biztos vagyok abban, hogy a szülők alaposan meg fogják ezt vizsgálni, mielőtt rábólintanának gyermekük házasságára.
-- Vedd el fiam, régi jó szocialista család ez, ismertem a nagyapját a munkásmozgalomból – mondja majd az egyik.
-- Szó sem lehet róla, már a nagyapja is hazaáruló volt – szól a másik.
-- Az én házamba egy ilyen szélsőjobboldali származék be nem teheti a lábát, és punktum! – keményít be a liberális.
A félreértések elkerülése végett, már az anyakönyvezésnél nyilvántartásba kellene venni a gyermek pártállását. Aminek nem csupán az lenne a haszna, hogy előre tudnánk, ki kivel van, hanem már az óvodai kiscsoportban meg lehetne alapítani a helyi pártalapszervezeteket. Bár amilyen megbízhatatlanok ezek a mai óvodások, folyton megsértenék a pártfegyelmet. Magam is láttam már ilyet: az egykori párttitkár unokája és a rendszerváltás utáni országgyűlési képviselő fia együtt pisilték le a hangyát a kerítés alatt.