2011. október 27., csütörtök

Megnyugtató megoldás

Az üres folyosóra előbb csak egyre hangosabb moraj szűrődik ki az osztályból, majd valaki feltépi az ajtót, és szépen, kettesével felsorakozva felbukkan az ajtóban a 3. C. A rendezettség azonban csak pillanatokig tart, ugyanis néhány lépés után már mindenki a saját kénye-kedve szerint lépked, s beszél, méghozzá egyszerre, sőt, néhányan mekegnek is.
Ebben az sem zavarja őket, hogy a sor végén felbukkan a tanár néni, igaz, ő sem méltatja figyelemre a gyermekeket.
Már a folyosó közepén járnak, amikor egy pillanatra hátrasandít, s megpillantja a kisfiút, aki egykedvűen álldogál az osztályterem ajtajának támaszkodva, és semmilyen hajlandóságot sem mutat  arra, hogy kövesse osztálytársait.
-- Pistike, gyere már! – szól oda neki, de az a füle botját sem mozdítja.
-- Pistike, azonnal gyere ide! – vált egy fokkal keményebbre a tanár néni.
A fiúcska kaján vigyorral bámul rá.
-- Vedd tudomásul, hogy ha nem fogadsz szót, nem jöhetsz a kirándulásra!—visít fel a nő.
Pistike mélyen a szemébe néz, arcáról továbbra sem hervad le a vigyor, és csak ennyit mond: -- Leszarom!
Nyilvánvalóvá válik, hogy patthelyzet alakult ki. Az osztály már megszokhatta a hasonló konfliktusokat, ugyanis alig mutat érdeklődést a végkifejlet iránt. A legtöbben a falnak támaszkodnak, sőt, néhányan le is ülnek a kopott fal tövébe.
-- Ugyan, Pistike, légy már jó kisfiú! Ma még semmi rosszat nem csináltál, ne rontsd már el ezzel a viselkedéssel! Gyere már velünk, legalább az én kedvemért – fogja könyörgőre a tanár néni, teljesen eredménytelenül.
Ekkor bukkan fel a lépcsőn az igazgató néni, aki élénk érdeklődést mutat az itt kialakult nézeteltérés tárgya iránt.
-- Igazgatónő, drága! Nekem ki kell vinnem a gyerekeket az udvarra, de Pistike nem hajlandó velünk jönni. Egyedül pedig nem hagyhatom itt, viszont két helyen egyszerre nem lehetek. És amilyen trágár hangnemben beszél…
Az igazgatónő is tesz egy tétova kísérletet a fiú meggyőzésére, de hamar feladja.
-- Hédike, ezt az esetet feltétlenül meg kell beszélnünk a következő nevelési értekezleten, hogy fel tudjunk készülni az ilyen konfliktusokra – szólal meg rövid gondolkodás után, és ebben mindketten egyetértenek.
Ám ettől a probléma még nem oldódik meg, sőt, teljesen megmerevedtek a frontvonalak. Ott állnak, egymással szemben, mint egy ökölvívó ring két sarkában, egyfelől a két középkorú hölgy, másfelől Pistike. És hiába van egyik oldalon súlyban, korban és elvégzett iskolában sokszoros túlerő, ezzel most nem mennek semmire.
Hosszú percek telnek így el, amikor az igazgatónőnek támad egy mentőötlete.
-- Pistike, nincs kedved feljönni velem az igazgatói szobába? – kérdezi nyájasan a fiúcskától.
-- Használhatom a számítógépet? – kérdezi a legényke rövid gondolkodás után.
-- Hát persze. Még a székembe is beülhetsz, ha kedved tartja – hangzik a válasz.
Azzal elindulnak, mint ahogy, végre, az osztály is. Mindenki nagyon elégedett, hiszen a probléma megoldódott. Minden a legnagyobb rendben van.