"Az Isten elhatározta, hogy megteremti az édesanyát. Már egy hete bajlódott vele, amikor megjelent egy angyal és így szólt:
-- Ezzel vesztegettél el egy egész hetet?
-- Igen. De olvastad-e a megrendelőlapot? Mosható legyen, de ne plasztik anyagból. 180 alkatrészből álljon és mindegyik cserélhető legyen, kávéból és az előző napok maradékából éljen, olyan legyen a csókja, hogy mindent meggyógyítson, és legalább hat pár keze legyen.
Az angyal hallgatta, és hitetlenkedve rázta a fejét:
-- Hat pár?
-- Nem a kezek megteremtése a nehéz - mondta az Isten -, hanem az a három pár szem, amellyel egy anyának rendelkeznie kell.
-- Olyan sok?
A jó Isten bólintott.
-- Ezzel vesztegettél el egy egész hetet?
-- Igen. De olvastad-e a megrendelőlapot? Mosható legyen, de ne plasztik anyagból. 180 alkatrészből álljon és mindegyik cserélhető legyen, kávéból és az előző napok maradékából éljen, olyan legyen a csókja, hogy mindent meggyógyítson, és legalább hat pár keze legyen.
Az angyal hallgatta, és hitetlenkedve rázta a fejét:
-- Hat pár?
-- Nem a kezek megteremtése a nehéz - mondta az Isten -, hanem az a három pár szem, amellyel egy anyának rendelkeznie kell.
-- Olyan sok?
A jó Isten bólintott.
-- Az egyik pár azért kell neki, hogy csukott
ajtón keresztül is megláthassa, hogy mi történik amikor beszól: "Mit
csináltok?" és azt a választ hallja, hogy "semmit". Egy másik szempárra a
fej hátsó részén azért, hogy észre vegye, amit nem kell látnia. A
harmadikra pedig azért, hogy mikor gyermeke valami rosszat tett,
szemeivel közölhesse: "Mindent tudok és éppen ezért melletted vagyok."
-- Uram - szólt az angyal, enyhén megérintve a karját -, ma már eleget dolgoztál, térj nyugovóra, holnap is lesz nap.
-- Sajnos nem tehetem - szólt az Úr -, már majdnem befejeztem. Elkészült egy édesanya, aki magától meggyógyul, ha beteg, aki tud hat ember számára ebédet készíteni egy fél kiló darált húsból.
Az angyal kíváncsian körberepdesi a minta-anyát és sóhajtva megjegyzi: -- Túl gyöngéd.
-- De mindennek ellen tud állni. Neked halvány fogalmad sincs mit tud egy édesanya elviselni - szólt az Úr.
-- Tud gondolkodni?
-- Nemcsak hogy gondolkodni tud, hanem annyira ügyesen használja az értelmét, hogy még a kompromisszumra is képes - állította az Úr.
Akkor az angyal közelebb hajolt a modell-anyához és az egyik ujját végig húzta az arcán.
-- Itt van valami ami fölösleges - szólt az angyal.
-- Nem fölösleges ott semmi - szólt az Úr -, az egy könnycsepp.
-- Hát az meg mire jó?
-- Azzal lehet kifejezni az örömöt, a bánatot, a csalódást, a fájdalmat, a magányt és a büszkeséget.
- - Te egy lángész vagy! - kiáltott fel az angyal.
-- Megvallom az igazat, a könnyet nem én teremtettem! -- válaszol finom melankóliával az Úr." (Bruno Ferrero)
-- Uram - szólt az angyal, enyhén megérintve a karját -, ma már eleget dolgoztál, térj nyugovóra, holnap is lesz nap.
-- Sajnos nem tehetem - szólt az Úr -, már majdnem befejeztem. Elkészült egy édesanya, aki magától meggyógyul, ha beteg, aki tud hat ember számára ebédet készíteni egy fél kiló darált húsból.
Az angyal kíváncsian körberepdesi a minta-anyát és sóhajtva megjegyzi: -- Túl gyöngéd.
-- De mindennek ellen tud állni. Neked halvány fogalmad sincs mit tud egy édesanya elviselni - szólt az Úr.
-- Tud gondolkodni?
-- Nemcsak hogy gondolkodni tud, hanem annyira ügyesen használja az értelmét, hogy még a kompromisszumra is képes - állította az Úr.
Akkor az angyal közelebb hajolt a modell-anyához és az egyik ujját végig húzta az arcán.
-- Itt van valami ami fölösleges - szólt az angyal.
-- Nem fölösleges ott semmi - szólt az Úr -, az egy könnycsepp.
-- Hát az meg mire jó?
-- Azzal lehet kifejezni az örömöt, a bánatot, a csalódást, a fájdalmat, a magányt és a büszkeséget.
- - Te egy lángész vagy! - kiáltott fel az angyal.
-- Megvallom az igazat, a könnyet nem én teremtettem! -- válaszol finom melankóliával az Úr." (Bruno Ferrero)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése