"Nem
mernek egyedül maradni, mert félnek. Nem is csodálom. Félnek, hogy egyedül
maradnak önmagukkal, abban a sötét erdőben, ami a létezés szomorúsága, félnek,
hogy leütik magukat egy fütykössel, s elrabolnak önmaguktól mindent, pénzt és
életet. Ezért menekülnek a fény felé. Mindenütt ott vannak, ahol lámpák égnek,
ahol zene szól, ahol el lehet rejtőzni a másik elől. Szörnyű félelem ez. Sokan
a halált is szívesebben vállalják, mint ezt a másik magányt, egyedül
önmagukkal."
(Márai Sándor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése