Pistike levele

"Tisztelt Államtitkár Asszony, és  mindenki, akit érint! Én vagyok, Pistike. Tetszik tudni, az a 13 éves budapesti kisfiú, akivel most tele vannak a lapok. Híres lettem, na!

Pedig semmi különöset nem tettem. Igaz, terrorizáltam a gyerekeket az iskolában, meg a tanárokat is. Ütöttem-vertem őket, elvettem mindenüket. Jó, hát néha magammal vittem a testvéreimet is, ilyenkor végigraboltuk a fél iskolát, de csak azért, mert nekik is kell egy kis szórakozás. Mit csináljak, szeretem őket!

De nincs ebben semmi szenzáció, szerintem ezernyi ilyen gyerek van az országban. Velem sem foglalkozott az égvilágon senki. Történt azonban, hogy a szülök bekeményítettek, és közölték igazgató úrral, hogy amíg én ott vagyok, nem engedik iskolába a gyermeküket. Azért ez már valami! Megbénítottam egy egész iskolát.

Na ekkor történt, hogy a tanár úr fizetett nekem kétezer forintot, persze, az igazgató úr tudtával, hogy ne menjek iskolába. Először nem értettem, mért fizetnek azért, hogy ne csináljak semmit. Aztán rájöttem, hogy ebben az országban rengeteg felnőtt is ezért kapja a fizetését. Azt hiszem, nincsenek eléggé megfizetve, mert néha sztrájkba lépnek, azaz csinálnak valami nagy-nagy hülyeséget. Igaz, ettől nem ijed meg senki, mindenki tudja, hogy ez náluk csak hirtelen fellángolás.

Szóval, erre harapott rá a sajtó, erre a szerencsétlen kétezer forintra. Ettől lettem híres. Hát melyik hozzám hasonló gyermekkel foglakozik Hoffmann Rózsa államtitkár asszony, no meg, a klikkje?

De nem panaszkodom. Nem is magam miatt írom ezt a levelet, hanem a köz érdekében.  Pontosabban, nem írom, hanem diktálom a tanár bácsinak. Mindenre képesek, csak ne menjek iskolába.

Szóval, azért küldöm ezt a levelet, mert úgy hallottam, hogy a legfelsőbb szinten folyik vizsgálat az ügyemben. Mivel nem szeretném, ha államtitkár asszony téves következtetéseket vonna le, ez úton nyújtanék a vizsgálathoz némely támpontokat.

Először is szeretném leszögezni, hogy tanár úr nem azért adta nekem azt a kétezer forintot, mert a pedagógusok béremelése miatt fejére borult a bőség kosara, hanem azért, hogy a többi gyermek ne maradjon ki az iskolából. Szeretném továbbá felhívni szíves figyelmüket, hogy a módszert példaértékűnek tartom a jövőre nézve, igenis meg kell fizetni azt, aki nem jár iskolába és ezáltal megfosztja magát a többiek terrorizálásával járó lelki élvezetektől.

Természetesen, a pedagógusoktól nem lehet elvárni, hogy saját zsebből finanszírozzák ennek költségeit. Mint ifjú, de öntudatos állampolgár azzal is tisztában vagyok, hogy a költségvetést sem szabad ezzel terhelni. Mégis van megoldás! Egy egész sereg olyan ember él ebben az országban, aki azért kapja a fizetését, hogy megvédje a többieket tőlem és a hozzám hasonlóktól. Országgyűlési képviselők, akik végrehajthatatlan törvényeket hoznak, hivatalnokok, akik a végrehajtható törvényeket sem hajtják végre, gyermekvédelmi szakemberek, bírák és ügyészek, akik nem védenek meg senkitől, szülők, akik szülnek, de nem nevelnek. És persze iskolaigazgatók, pedagógusok, szociális munkások, akik elfordítják a fejüket.

Ebből a pénzből nem csupán minket, hivatásos hiányzókat lehetne megfizetni, kárpótolni lehetne azokat a tanulókat is, akiket sérelem ért.

Tudom, kicsit szokatlan, hogy egy 13 éves gyerek beleavatkozik a felnőttek dolgába, de kérem, gondoljon arra, hogy én már saját jövedelemmel rendelkező állampolgár vagyok. No meg, ahogy magamat ismerem, lehet belőlem még politikus is.

Tisztelt Államtitkár Asszony! Köszönöm, hogy időt szakított levelem elolvasására! Ha gondolja, hogy segítené a probléma megoldását, találkozhatunk személyesen is. Most éppen ráérek.

Maradok tisztelettel:

Pistike"

Isten állatkertjében

Csak ülök isten szép nagy állatkertje előtt, és miközben ámulok, bámulok, megpróbálom bezárni a bicskát, mely kinyílt a zsebemben. Pedig megfogadtam magamnak, hogy semmin sem fogok csodálkozni, sőt, felháborodni, ám rá kellett jönnöm, mindig van lejjebb.

Történt, hogy a családi adókedvezményt január elsejétől már nem csupán az adó, hanem a járulékok terhére is igénybe lehet venni, miáltal azok is jól járnak vele, akik keveset keresnek. Épp ideje volt, mondhatnánk, és mindmáig azt hittem, hogy ennek mindenki örül. Már megint tévedtem. Az emberi rosszindulatnak, irigységnek, azaz az emberi embertelenségnek nincs határa.

A napokban találkoztam egy ismerős asszonykával, aki elkeseredetten panaszolta, hogy a munkáltatója megfenyegette az egész csapatot, mindenkit kirúg, inkább olyan fiatalokat vesz fel, akiknek nincs gyermekük. Hogy miért? Mert amikor meglátta a bérjegyzéket, rájött, hogy jócskán nőtt a nettó fizetésük.  Hiába mondták neki, hogy ez számára egyetlen forint többletkiadást sem jelent, hogy ezt nem tőle kapják, hanem az államtól, sehogyan sem tudott belenyugodni. Végül kibökte, hogy akkor sem tartja elfogadhatónak, hogy ennyi „sokat” keressenek.

Megjegyzem, mindenki minimálbéren van bejelentve és tényleg ennyit keres.  Másnap, miután első felháborodásomban mindezt elmeséltem egy másik ismerősömnek, azt kellett tapasztalnom, hogy a jelenség egyáltalán nem egyedi. Ismerősöm ugyanis elmondta, hogy őket is kirúgással fenyegeti a munkáltató, sőt azt fontolgatja, hogy mindenkivel „ önként” aláírat egy olyan nyilatkozatot, mely szerint az illető lemond az adókedvezményről.

Legalább húsz éve hallom, s most már kezdem elhinni, hogy a magyar vállalkozónak az a baja, mindegyik két év alatt akar meggazdagodni. Tudom, vannak kivételek. Most már azt is kezdem elhinni, hogy a magyar vállalkozó – szintén tisztelet a kivételnek  --, még mindig nem tanulta meg, hogy legjobb befektetés az elégedett munkavállaló, aki ragaszkodik az állásához, aki nem lép le az első adandó alkalommal, s nem kell helyette kéthavonta új embert betanítani.

Azoktól, akiket netán emiatt rúgnak ki a munkahelyükről, csak egyet kérek: fogjanak össze, pereljék be az ilyen munkáltatót, hátha a bíróság megítél számukra egy csinos kártérítést. Mert ezek az embernek látszó lények – nem írhatok állatot, mert állatbarát vagyok --,  a szép szóból már nem értenek.

De lenne egy kérésem kormányunkhoz is. Ha olyan rettentő kitartással tudják munkavédelmi szempontból ellenőrizni, hány percet tölt a dolgozó a számítógép előtt és ellátták-e megfelelő védőszemüveggel, ugyan lépjenek már a munkáltatók tyúkszemére adókedvezményileg is. Mert azt talán ők sem hiszik el, hogy valaki ingyen és dalolva lemond a neki járó adókedvezményről. Meg azon is elgondolkodhatnának a törvén alkotók, hogy békeidőben nem lehetne é népellenes bűncselekményekért felelősségre vonni azokat, akik megérdemelnék.

Én addig is itt ülök isten szép nagy állatkertje előtt. Békés természetű ember vagyok, így megpróbálom bezárni a bicskát, mely kinyílt a zsebemben. Valahogy nem megy.

Orémus  Kálmán

A néppel csak a baj van

Mint ismeretes, a gazdag, sőt nagyon gazdag Svájcban a napokban lezajlott népszavazáson úgy döntöttek, hogy korlátozni kell a bevándorlást. Aligha lehet kétségbe vonni, hogy demokratikusa döntés született, annál is inkább, mert szokatlanul magas volt a részvételi arány. Mivel Svájc egy demokratikus ország, a törvény értelmében a népszavazás eredménye a kormány számára kötelező, így záros határidőn belül meg kell alkotnia a bevándorlást korlátozó törvényeket.

Pedig, mint az adatokból kiderült, eltérően a többi európai országtól, a svájci bevándorlók túlnyomó többsége magasan képzett szakember, a munkahelyükre jól beilleszkedtek. Csak éppen a munkahelyen kívül jelentkeztek óriási feszültségek. Vannak olyan svájci kisvárosok, ahol a lakosság nagyobb része portugál, ahol az iskolában is alig van svájci gyerek és a gyerekek portugálul beszélnek egymást között. Ez nem csoda, hiszen mára az ország lakosságának egynegyede bevándorló. A svájciak pedig egyre inkább rájönnek, hogy lassan elveszítik a saját országukat, identitásukat.

Eddig ezzel nincs is semmi baj. Az igazán érdekes és főleg tanulságos az, ami a népszavazás eredményének kihirdetése után következett. Először is, Martin Schulz, az Európa Parlament elnöke (ki ne ismerné e nevet?), mit sem törődve a népakarattal kifejezetten megfenyegette a svájciakat, hogy a személyek szabad mozgása létfontosságú pillére az európai piacnak. Pedig Svájc nem is tagja az EU-nak.

Hogy mért is reagálnak erre a témára ilyen ingerülten az EU vezetői, az akkor válik világossá, ha elolvassuk a svájci multik vezetőnek véleményét. Szinte valamennyien kifejezték aggodalmukat, mert számukra létfontosságú a szakképzett munkaerő bevándorlása.

Hogy mi lesz a meccs vége, még nem lehet tudni, de néhány következtetés már most levonható, néhány kérdés feltehető.  Az egyik, hogy az EU vezetőit, akiket nem közvetlenül választanak, tehát nem tartoznak elszámolással senkinek, teljesen hidegen hagyja, hogy mit akar a nép és, bár demokratáknak tartják magukat, diktátorként viselkednek. Hiába, a néppel mindig csak a baj van! 

A kérdés pedig az, hogy ha nyugat-európai multik számára létkérdés a szakképzett munkaerő bevándorlása, vajon érdekeltek-e abban, hogy a kevésbé fejlettek felzárkózzanak, hogy ezekben az országokban jobban éljenek? És vajon hová állnak az EU vezetői, ha a népakarat és a multik érdekei között kell dönteni?

Van annak már vagy öt-hat éve, hogy megkérdeztem egy akkori országgyűlési képviselőt, mért van az, hogy miközben az EU százmilliárdokkal támogatja az autópályák építését, mért 180 millió forint az egész régióra kiírt, belterületi utak építését célzó pályázat keretösszege, azaz mért járnak a falusi mellékutcákban térdig sárban az emberek. Szűk körben voltunk, ajtó-ablak zárva, mégis szinte suttogva mondta: a multik áruját nem a falusi mellékutcákban szállítják. Jelentem, a helyzet Európában változatlan.

Orémus Kálmán

Védőbeszéd egy iskolakerülőért

Sajtóhír: "Egy pecsét buktatta le a notórius iskolakerülőt. Történt, hogy a 18 éves fiatalember, aki rendszeresen hiányzott az iskolából egy, az internetről letöltött orvosi igazolást nyújtott be a hiányzások igazolására. Az egyik éber tanár ugyanis hamar lebuktatta, ugyanis az igazoláson egy nőgyógyász pecsétje szerepelt. Az eset még tavaly történt, a fiatalembert a bíróság közmunkára ítélte."

Tisztelt Bíróság! Messzemenően elismerve az önök szakmai felkészültségét, emberi nagyságát és állampolgári ügybuzgalmát, engedtessék meg nekem, hogy eme megtévedt, de szépreményű fiatalember védelmére kelljek, s röstelkedve bár, de felhívjam kedves figyelmüket a tényre: Önök jelen esetben hibás döntést hoztak.

Nem, egyáltalán nem kérdőjelezem meg az Önök alaposságát, tudom, hogy betéve ismerik az összes paragrafust, elhiszem, hogy a reggeli kávéjuk szürcsölése közben Platónt, Arisztotelészt és a római jogot szokták idézni, mégis úgy hiszem, hogy ebben az ügyben elsiklottak néhány perdöntő részlet fölött.

Igen, tény, hogy a fiatalember nem járt iskolába. Ám nagy valószínűséggel ezt nem gonoszságból, a társadalom megbotránkoztatása végett tette, hanem egyszerűen rádöbbent, hogy ezt az intézményt nem neki találták ki. magyarul, hogy nincs semmi értelme. És ezzel a véleményével aligha lehet vitába szállni, mert aki 18 évesen képes férfiember létére nőgyógyászati igazolással törvényesíteni a hiányzásait, az az iskola szempontjából teljesen reménytelen.

De lépjünk tovább! Önök a büntetést azzal indokolták, hogy hamis igazolást nyújtott be a mulasztások elfedésére. Vajon ki ebben a hibás? Hiszen alig tette be a lábát az iskolába, tőle a tanári kar egyenesen követelni kezdte az orvosi igazolást. Mit tehet ilyen esetben egy őszinte, becsületes fiatalember? Semmit, hiszen nem is volt orvosnál. Hát tehet ő arról, hogy egészséges? Kinek jó az, ha elmegy az orvoshoz, feltartja az igazi betegeket, vesztegeti az amúgy is szegényes tb-költségvetést? Jó jó, tudom, hogy nem nőgyógyászati igazolást kellett volna benyújtania, de ha egyszer csak ez volt az interneten.  Tőle még az is szép teljesítmény, hogy megtalálta.

Persze, önök most feltehetik a szokványos kérdést, nevezetesen, hogy mi lesz egy ilyen fiatalemberből? Kérem, ne aggódjanak, nincs veszve semmi. Előbb arra gondoltam, lehetne például futballista, de az a helyzet, hogy arról már egy kicsit lekésett. Ám, ha jelentkezik valamelyik valóságshowba, akkor akár még karriert is csinálhat. Persze, fennáll a veszély, hogy értelmi képességivel kiemelkedik abból a társaságból és így hamar kiszavazzák.

Igaz, örömlánynak még akkor is elmehet. Persze, a csöcsei még nem nőttek meg, de nőgyógyász már látta.

Kárpátalja természeti értékei

Kárpátalja épített öröksége