2014. február 11., kedd

A néppel csak a baj van



Mint ismeretes, a gazdag, sőt nagyon gazdag Svájcban a napokban lezajlott népszavazáson úgy döntöttek, hogy korlátozni kell a bevándorlást. Aligha lehet kétségbe vonni, hogy demokratikusa döntés született, annál is inkább, mert szokatlanul magas volt a részvételi arány. Mivel Svájc egy demokratikus ország, a törvény értelmében a népszavazás eredménye a kormány számára kötelező, így záros határidőn belül meg kell alkotnia a bevándorlást korlátozó törvényeket.

Pedig, mint az adatokból kiderült, eltérően a többi európai országtól, a svájci bevándorlók túlnyomó többsége magasan képzett szakember, a munkahelyükre jól beilleszkedtek. Csak éppen a munkahelyen kívül jelentkeztek óriási feszültségek. Vannak olyan svájci kisvárosok, ahol a lakosság nagyobb része portugál, ahol az iskolában is alig van svájci gyerek és a gyerekek portugálul beszélnek egymást között. Ez nem csoda, hiszen mára az ország lakosságának egynegyede bevándorló. A svájciak pedig egyre inkább rájönnek, hogy lassan elveszítik a saját országukat, identitásukat.

Eddig ezzel nincs is semmi baj. Az igazán érdekes és főleg tanulságos az, ami a népszavazás eredményének kihirdetése után következett. Először is, Martin Schulz, az Európa Parlament elnöke (ki ne ismerné e nevet?), mit sem törődve a népakarattal kifejezetten megfenyegette a svájciakat, hogy a személyek szabad mozgása létfontosságú pillére az európai piacnak. Pedig Svájc nem is tagja az EU-nak.

Hogy mért is reagálnak erre a témára ilyen ingerülten az EU vezetői, az akkor válik világossá, ha elolvassuk a svájci multik vezetőnek véleményét. Szinte valamennyien kifejezték aggodalmukat, mert számukra létfontosságú a szakképzett munkaerő bevándorlása.

Hogy mi lesz a meccs vége, még nem lehet tudni, de néhány következtetés már most levonható, néhány kérdés feltehető.  Az egyik, hogy az EU vezetőit, akiket nem közvetlenül választanak, tehát nem tartoznak elszámolással senkinek, teljesen hidegen hagyja, hogy mit akar a nép és, bár demokratáknak tartják magukat, diktátorként viselkednek. Hiába, a néppel mindig csak a baj van! 

A kérdés pedig az, hogy ha nyugat-európai multik számára létkérdés a szakképzett munkaerő bevándorlása, vajon érdekeltek-e abban, hogy a kevésbé fejlettek felzárkózzanak, hogy ezekben az országokban jobban éljenek? És vajon hová állnak az EU vezetői, ha a népakarat és a multik érdekei között kell dönteni?

Van annak már vagy öt-hat éve, hogy megkérdeztem egy akkori országgyűlési képviselőt, mért van az, hogy miközben az EU százmilliárdokkal támogatja az autópályák építését, mért 180 millió forint az egész régióra kiírt, belterületi utak építését célzó pályázat keretösszege, azaz mért járnak a falusi mellékutcákban térdig sárban az emberek. Szűk körben voltunk, ajtó-ablak zárva, mégis szinte suttogva mondta: a multik áruját nem a falusi mellékutcákban szállítják. Jelentem, a helyzet Európában változatlan.
Orémus Kálmán