2014. február 27., csütörtök

Pistike levele





"Tisztelt Államtitkár Asszony, és  mindenki, akit érint! Én vagyok, Pistike. Tetszik tudni, az a 13 éves budapesti kisfiú, akivel most tele vannak a lapok. Híres lettem, na!

Pedig semmi különöset nem tettem. Igaz, terrorizáltam a gyerekeket az iskolában, meg a tanárokat is. Ütöttem-vertem őket, elvettem mindenüket. Jó, hát néha magammal vittem a testvéreimet is, ilyenkor végigraboltuk a fél iskolát, de csak azért, mert nekik is kell egy kis szórakozás. Mit csináljak, szeretem őket!

De nincs ebben semmi szenzáció, szerintem ezernyi ilyen gyerek van az országban. Velem sem foglalkozott az égvilágon senki. Történt azonban, hogy a szülök bekeményítettek, és közölték igazgató úrral, hogy amíg én ott vagyok, nem engedik iskolába a gyermeküket. Azért ez már valami! Megbénítottam egy egész iskolát.

Na ekkor történt, hogy a tanár úr fizetett nekem kétezer forintot, persze, az igazgató úr tudtával, hogy ne menjek iskolába. Először nem értettem, mért fizetnek azért, hogy ne csináljak semmit. Aztán rájöttem, hogy ebben az országban rengeteg felnőtt is ezért kapja a fizetését. Azt hiszem, nincsenek eléggé megfizetve, mert néha sztrájkba lépnek, azaz csinálnak valami nagy-nagy hülyeséget. Igaz, ettől nem ijed meg senki, mindenki tudja, hogy ez náluk csak hirtelen fellángolás.

Szóval, erre harapott rá a sajtó, erre a szerencsétlen kétezer forintra. Ettől lettem híres. Hát melyik hozzám hasonló gyermekkel foglakozik Hoffmann Rózsa államtitkár asszony, no meg, a klikkje?

De nem panaszkodom. Nem is magam miatt írom ezt a levelet, hanem a köz érdekében.  Pontosabban, nem írom, hanem diktálom a tanár bácsinak. Mindenre képesek, csak ne menjek iskolába.

Szóval, azért küldöm ezt a levelet, mert úgy hallottam, hogy a legfelsőbb szinten folyik vizsgálat az ügyemben. Mivel nem szeretném, ha államtitkár asszony téves következtetéseket vonna le, ez úton nyújtanék a vizsgálathoz némely támpontokat.

Először is szeretném leszögezni, hogy tanár úr nem azért adta nekem azt a kétezer forintot, mert a pedagógusok béremelése miatt fejére borult a bőség kosara, hanem azért, hogy a többi gyermek ne maradjon ki az iskolából. Szeretném továbbá felhívni szíves figyelmüket, hogy a módszert példaértékűnek tartom a jövőre nézve, igenis meg kell fizetni azt, aki nem jár iskolába és ezáltal megfosztja magát a többiek terrorizálásával járó lelki élvezetektől.

Természetesen, a pedagógusoktól nem lehet elvárni, hogy saját zsebből finanszírozzák ennek költségeit. Mint ifjú, de öntudatos állampolgár azzal is tisztában vagyok, hogy a költségvetést sem szabad ezzel terhelni. Mégis van megoldás! Egy egész sereg olyan ember él ebben az országban, aki azért kapja a fizetését, hogy megvédje a többieket tőlem és a hozzám hasonlóktól. Országgyűlési képviselők, akik végrehajthatatlan törvényeket hoznak, hivatalnokok, akik a végrehajtható törvényeket sem hajtják végre, gyermekvédelmi szakemberek, bírák és ügyészek, akik nem védenek meg senkitől, szülők, akik szülnek, de nem nevelnek. És persze iskolaigazgatók, pedagógusok, szociális munkások, akik elfordítják a fejüket.

Ebből a pénzből nem csupán minket, hivatásos hiányzókat lehetne megfizetni, kárpótolni lehetne azokat a tanulókat is, akiket sérelem ért.

Tudom, kicsit szokatlan, hogy egy 13 éves gyerek beleavatkozik a felnőttek dolgába, de kérem, gondoljon arra, hogy én már saját jövedelemmel rendelkező állampolgár vagyok. No meg, ahogy magamat ismerem, lehet belőlem még politikus is.

Tisztelt Államtitkár Asszony! Köszönöm, hogy időt szakított levelem elolvasására! Ha gondolja, hogy segítené a probléma megoldását, találkozhatunk személyesen is. Most éppen ráérek.

Maradok tisztelettel:

Pistike"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése