"Tisztelt Államtitkár Asszony, és mindenki, akit érint! Én vagyok, Pistike.
Tetszik tudni, az a 13 éves budapesti kisfiú, akivel most tele vannak a lapok.
Híres lettem, na!
Pedig semmi különöset nem tettem. Igaz,
terrorizáltam a gyerekeket az iskolában, meg a tanárokat is. Ütöttem-vertem
őket, elvettem mindenüket. Jó, hát néha magammal vittem a testvéreimet is,
ilyenkor végigraboltuk a fél iskolát, de csak azért, mert nekik is kell egy kis
szórakozás. Mit csináljak, szeretem őket!
De nincs ebben semmi szenzáció, szerintem ezernyi
ilyen gyerek van az országban. Velem sem foglalkozott az égvilágon senki.
Történt azonban, hogy a szülök bekeményítettek, és közölték igazgató úrral,
hogy amíg én ott vagyok, nem engedik iskolába a gyermeküket. Azért ez már
valami! Megbénítottam egy egész iskolát.
Na ekkor történt, hogy a tanár úr fizetett
nekem kétezer forintot, persze, az igazgató úr tudtával, hogy ne menjek
iskolába. Először nem értettem, mért fizetnek azért, hogy ne csináljak semmit.
Aztán rájöttem, hogy ebben az országban rengeteg felnőtt is ezért kapja a
fizetését. Azt hiszem, nincsenek eléggé megfizetve, mert néha sztrájkba lépnek,
azaz csinálnak valami nagy-nagy hülyeséget. Igaz, ettől nem ijed meg senki,
mindenki tudja, hogy ez náluk csak hirtelen fellángolás.
Szóval, erre harapott rá a sajtó, erre a
szerencsétlen kétezer forintra. Ettől lettem híres. Hát melyik hozzám hasonló
gyermekkel foglakozik Hoffmann Rózsa államtitkár asszony, no meg, a klikkje?
De nem panaszkodom. Nem is magam miatt írom
ezt a levelet, hanem a köz érdekében.
Pontosabban, nem írom, hanem diktálom a tanár bácsinak. Mindenre
képesek, csak ne menjek iskolába.
Szóval, azért küldöm ezt a levelet, mert úgy
hallottam, hogy a legfelsőbb szinten folyik vizsgálat az ügyemben. Mivel nem
szeretném, ha államtitkár asszony téves következtetéseket vonna le, ez úton
nyújtanék a vizsgálathoz némely támpontokat.
Először is szeretném leszögezni, hogy tanár
úr nem azért adta nekem azt a kétezer forintot, mert a pedagógusok béremelése
miatt fejére borult a bőség kosara, hanem azért, hogy a többi gyermek ne
maradjon ki az iskolából. Szeretném továbbá felhívni szíves figyelmüket, hogy a
módszert példaértékűnek tartom a jövőre nézve, igenis meg kell fizetni azt, aki
nem jár iskolába és ezáltal megfosztja magát a többiek terrorizálásával járó
lelki élvezetektől.
Természetesen, a pedagógusoktól nem lehet
elvárni, hogy saját zsebből finanszírozzák ennek költségeit. Mint ifjú, de
öntudatos állampolgár azzal is tisztában vagyok, hogy a költségvetést sem
szabad ezzel terhelni. Mégis van megoldás! Egy egész sereg olyan ember él ebben
az országban, aki azért kapja a fizetését, hogy megvédje a többieket tőlem és a
hozzám hasonlóktól. Országgyűlési képviselők, akik végrehajthatatlan
törvényeket hoznak, hivatalnokok, akik a végrehajtható törvényeket sem hajtják
végre, gyermekvédelmi szakemberek, bírák és ügyészek, akik nem védenek meg
senkitől, szülők, akik szülnek, de nem nevelnek. És persze iskolaigazgatók,
pedagógusok, szociális munkások, akik elfordítják a fejüket.
Ebből a pénzből nem csupán minket, hivatásos
hiányzókat lehetne megfizetni, kárpótolni lehetne azokat a tanulókat is, akiket
sérelem ért.
Tudom, kicsit szokatlan, hogy egy 13 éves
gyerek beleavatkozik a felnőttek dolgába, de kérem, gondoljon arra, hogy én már
saját jövedelemmel rendelkező állampolgár vagyok. No meg, ahogy magamat
ismerem, lehet belőlem még politikus is.
Tisztelt Államtitkár Asszony! Köszönöm, hogy
időt szakított levelem elolvasására! Ha gondolja, hogy segítené a probléma
megoldását, találkozhatunk személyesen is. Most éppen ráérek.
Maradok tisztelettel:
Pistike"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése