Zsigmond Vilmos megfosztatott

Valahogy úgy alakult, hogy vezetés közben rádiót szoktam hallgatni. Nem kellene. Az ember csak felidegesíti magát. Persze, a rossz híreket már megszoktuk, de amikor a jót sem tudják tisztességesen elmondani a sajtómunkásnak látszó médiasztárok, attól kiráz a hideg.

Itt van mindjárt egy mai példa. Az egyik legnépszerűbb kereskedelmi adó híreiben bemondják, hogy a Cannes-i filmfesztiválon díjat nyert Mundruczkó Kornél versenyfilmje. Jó hír? Hát már hogy a fenébe ne! Ám a hír folytatódik: „ A fesztiválon életműdíjjal jutalmazták Zsigmond Vilmos magyar SZÁRMAZÁSÚ operatőrt.”

Azóta is gondolkodom, hogy mitől nem magyar Zsigmond Vilmos. Mert a magyar származású azt jelenti, hogy ő már nem annyira magyar, viszont a felmenői azok voltak. Nem várom én el egy szerkesztőtől, hogy tudja, kiről van szó, de könyörgöm, üssön már fel egy lexikont, mielőtt adásba küld valamit. 

Abból ugyanis megtudhatná, hogy Zsigmond Vilmos csak és kizárólag magyarnak vallja magát, annak ellenére, hogy az Államokban lett világhírű. Ha ez nem lenn elég, akkor az is kiderülne a tisztelt sajtómunkás számára, hogy Zsigmond Vilmos igencsak joggal tartja magát magyarnak, hiszen Szegeden született, Magyarországon tanulta ki a szakma csínját-bínját, csak 56-ban hagyta el az országot, ahová a rendszerváltás óta rendszeresen visszatér, ha nem forgatni, akkor tanítani.

Egy óra múlva újra elmondják a rádióban a híreket, ugyanezzel a szöveggel. Egyetlen embernek sem tűnt fel, hogy szegény Oscar-díjas operatőrünket most fosztották meg a magyarságától.