2014. december 30., kedd

Másfajta barátság



Tisztelt (gazdaság)politikus hölgyek és urak! Önöknek szánom alábbi soraimat, kérem, ne vegyék sértésnek, így, a szeretet ünnepe után néhány nappal. Tudom, hogy Önök mindig barátsággal viseltetnek irántunk, különösképpen a vállalkozások iránt, legalább húsz éve hallunk a bürokrácia leépítéséről, a vállalkozásbarát adóhatóságról, az egyablakos ügyintézésről. Szóval, számtalanszor kezet nyújtottak már a vállalkozásoknak, csak legtöbbször ennek a kéznek valahogy túl erős lett a szorítása.
Elmondanék egy történetet. Találkoztam egy barátommal, aki szabolcsi nyugdíjasként, valamilyen úton-módon, óraadó tanári állást kapott a bécsi egyetemen. Felhívták a figyelmét, hogy addig nem tudnak vele szerződést kötni, míg nem kapja meg az osztrák adószámot. Ő ezt teljesen természetesnek vette és jól nevelt magyar állampolgárként megkérdezte, hogy hová kell mennie ügyintézni, milyen dokumentumokat kell benyújtania, mennyi az átfutási idő.
És itt jött az első meglepetés. Közölték vele, hogy neki nem kell mennie sehová. Felhívták az adóhatóságot, ahonnan kijött egy úriember és közölte, mától kezdve ő lesz adóügyekben az államilag kirendelt mentora, majd elkérte a személyi adatait és elment. Majd, mire véget ért a megbeszélés, visszatért az adószámmal.
De ez még nem minden. A szerződéskötés után átadta a névjegykártyáját, mondván, bármilyen ügye, gondja, kérdése van az adóhatósággal, az adózással kapcsolatban, hívja fel bátran, neki ugyanis az a munkája, hogy segítse a mentoráltját, tanácsokat adjon a könyvelést, az adóbevallást és az adócsökkentést (!) illetően. Ez utóbbi tekintetébe mindjárt volt is néhány hasznos ötlete.
A barátom ezt követően egy ismerősével indult haza, Magyarországra, aki vásárolt odakint egy kocsit, melyen még rendszám sem volt. Így aztán enyhe szorongással indultak útnak, ami jelentős pánikba csapott át, amikor megállította őket egy osztrák rendőr.
Hogy mi történt ezután? Kiderült, hogy pánikra semmi ok. A rendőr elmagyarázta nekik, milyen veszélyes dolog rendszám nélkül közlekedni, mondván, ha ellopják a kocsit vagy történik egy baleset, nem tudják a járművet beazonosítani. Aztán elirányította őket a legközelebbi polgármesteri hivatalba, ahol harminc euró ellenében ott helyben (!) kinyomtattak nekik egy rendszámot.
Eddig a történet. Utólag azon gondolkodtam, milyen nagylelkű ez az osztrák állam, aztán rájöttem, hogy inkább rafinált. Pontosabban, bölcs. Mert ki tudja pontosabban ellenőrizni a vállalkozót, mint az a mentor, aki a segítség közben rálát az üzletmenetre? Aki, miközben ismerteti az adócsökkentést elősegítő törvény adta kiskapukat, gondosan ügyel arra, hogy a nagykapuk zárva maradjanak.
Mert tudom én, hogy Önök is barátkoznak a vállalkozókkal, csak ez egy másfajta barátság. Sőt, nagyon másfajta. És nem is kell érte Új-Zélandra utazni, csak ide, a szomszédba.
Országjobbító üdvözlettel:
Orémus Kálmán