2014. december 31., szerda

Pártpolitikai randevú



-- Szeretsz?
-- Szeretlek.
-- Nagyon?
-- Hát persze, hogy nagyon.
-- És mit szeretsz bennem?
-- Mindent,drágám, mindent! A szemedet, a szádat, a hajadat, a bőröd illatát. Még az anyád káposztás tésztáját is!
-- Örökké?
-- Örökké.
-- Akkor is szeretni fogsz, ha már pocakos és ráncos leszek?
-- Akkor is.
-- És akkor is, ha belépek egy pártba?
-- Milyen pártba?
-- Hát… valamilyen pártba.
-- Nem, nem. Milyen pártba lépnél te be?
-- Hát… valamelyik baloldali pártba. Nálunk az egész család baloldali.
-- Baloldali? Ezt eddig mért nem mondtad?
-- Gondoltam, ez a természetes. Mért, te melyikbe lépnél be?
-- Én egyikbe sem… De ha már mégis, akkor egy jobboldaliba.
-- Ezt nem gondolhatod komolyan? Hát hová tetted az eszed? A soviniszta, fasiszta, nacionalisták közé?
-- Kik közzé? Hát te beszélsz, aki beülne a kommunisták közzé? Most már minden világos, hát ezért főz az anyád mindig káposztás tésztát!
-- Mi köze ennek a káposztás tésztához?
-- Tipikus kommunista kaja, csak a prolik főzték!
-- Ahhoz képest egész jóízűen megetted!
-- Mert nem akartam az anyádat megsérteni! Pedig igazán erőt kellett vennem magamon azok után, hogy nagyapámat a kommunisták lőtték agyon!
-- Igazán? Az enyémet meg majdnem halálra verték a Horthy börtönében!
-- Most már nem is csodálom, hogy az a liberális Dezső csapta neked a szelet!
-- Hát szél volt az?
-- Igenis, szél volt! Már azt is beszélték, hogy ti titokban koalícióra léptetek!
-- Én a Dezsővel? Soha!
-- Mért, mi bajod vele?
-- Mi bajom, mi bajom, hát épp az, hogy liberális! Minden nővel lefekszik. Amikor szóvá tettem, azt mondta, ne korlátozzam az ő alapvető emberi jogait!
-- De te az Attilával is kacérkodtál!
-- Az Attilával? Hiszen az egy szélsőjobboldali!
-- Na és? A parlamentben is mondogatják: „ A baloldal a szélsőjobbal kacérkodik.”
-- Pont te beszélsz? Azt is mondják a parlamentben, hogy a jobboldal a szélsőjobb ikertestvére.
-- Az mégsem kacérkodás. Egyébként sem jelent semmit. Vannak nagyon rossz testvérek is.
-- Hát… ez mondjuk igaz. A Zsófi is lenyúlta a nővére pasiját. Akkor te sem szereted az Attilát?
-- Én? Gyűlölöm! Legszívesebben lekevernék neki két akkora pofont, hogy leesne a feje!
-- Tudod mit, gyűlöljük együtt!
-- Jó, gyűlöljük!
-- Hát mégis szeretsz?
-- Hát hogyne szeretnélek, te kis buta! Te is szeretsz?
-- Imádlak! Tudod, nincs még egy ember a földön, akivel olyan jól tudnék gyűlölni, mint veled!