2011. július 18., hétfő

És ha lesz egy áramszünet?

Újsághír: „Az Egyesült Államokban szinte mindenhol abbahagyták a folyóírás tanítását az általános iskolákban, arra hivatkozva, hogy a számítógép korában erre nincs szükség. A gyerekek harmadikos koruktól tanulják a gépelést, hatodikban pedig már minden házi feladatot számítógépen készítenek el. A folyóírás helyett az alapkövetelmény a tízujjas gépelés lett. Az írásoktatás átalakulásának hatására a gyerekek általában nem tudják elolvasni a folyóírást, és ők is csak nyomtatott betűkkel tudnak írni. És persze így nincs egyedi aláírásuk sem. Most, hogy Indiana is csatlakozott a trendhez, már 42 államban nincs folyóírás-tanítás.”
Hát ezt is megértük, nevezetesen, hogy az iskolában nem tanítják az írást. Biztos vagyok abban, hogy ez a zseniális törekvés előbb-utóbb hozzánk is begyűrűzik, már csak azért is, mert Amerikában minden nagyon szép és jó, és nincs szebb dolog, mint eltanulni a mesterfogásokat a legendásan magas színvonalú tengerentúli közoktatástól.
Ám ne álljunk meg az írásnál, számos egyéb, ma már teljesen fölösleges tudnivalóra is megtanítjuk a gyermekeinket. Itt van például a járás. Ki jár manapság gyalog? Leginkább kocsival, vagy legrosszabb esetben busszal, vonattal. Legfeljebb azt a néhány lépést kell megtennünk, míg kimegyünk a garázsig. Szóval, le a járással!
Mért mesélnénk esténként a gyereknek? Tiszta időpocsékolás! Kapcsoljuk be a tévét, videót, dvd-lejátszót, stb. És adjuk nyugodtan a kezébe a távirányítót, hadd nézze azt, amit akar. Elvégre, demokrácia van, hagyjuk kibontakozni a gyermeket! Lehetőleg ne is beszélgessünk vele, mert ha hozzászokik ahhoz, hogy emberi mondatokkal fejezi ki magát, csak nehezen szokja majd az sms-ezést. Ha meg annyira beszélgetne, akkor arra van a pszichológus!
De térjünk vissza az iskolához! Mért kell megtanítani a szorzótáblát, amikor fillérekért kaphatók a csodálatos zsebszámológépek. Gondoljunk bele, mennyi időt takaríthatunk meg, amennyiben elhagyjuk az osztást, összeadást és a kivonást is. Hiszen az egész matematikaoktatást el lehetne kezdeni a kétismeretlenes egyenletekkel.
Teljesen fölösleges a történelemtanítás is, no meg a földrajz. Az interneten ma már kiváló térképek vannak, és ha mégis eszünkbe jutna, hogy három évben egyszer meglátogatjuk a nagymamát, akkor mindig kéznél van a GPS.
A művészetoktatásról nem is beszélve! Ma már ott és olyan zenét hallgathatunk, amilyet akarunk, az interneten megcsodálhatjuk szinte az összes jelentősebb alkotó munkáit. És mi a fenének kísérletezne a gyerek mindenféle hangszerek kezelésével, amikor egy jobb számítógépes program már olyan melódiát mixel, amilyet akarunk?
Ha jobban belegondolok, teljesen fölösleges az egész iskolai oktatás. Istenem, mi pénzt lehetne megtakarítani, ha kicsit továbbfejlesztenénk a villanypásztorokat, aztán ezt a sok gyermeket beterelnénk egy szép fedett parkolóba, körberaknánk őket számítógéppel, tévével, kólával, no meg rágcsálnivalóval, aztán ellennének ott egész nap írás, meg olvasás nélkül.
Persze, van egy kis probléma. Mi lesz, ha jön egy áramszünet, és ez a sok neveletlen és tanulatlan gyermek egyszer csak kiszabadul?