Csontig hasító fehérségben
ülünk a végzet tenyerén,
lábunk lelóg a semmiségbe,
szemünk gödrében pisla fény.
Régmúlt szerelmek bársonyából
rongyokat őrzünk, férceket,
a holt idő már nem varázsol,
árnyak fedik a fényeket.
Kiszáradt már a jövő kútja,
benne holt vágyak, egyebek,
csak unokáink tarka csokra
jelzi: itt voltunk veletek.
2011. október 31., hétfő
2011. október 28., péntek
Minden viszonylagos
- Rabbi, adj tanácsot! - könyörög Schwarzné. - Heten élünk egy szobában. Ezt nem lehet kibírni. Belepusztulunk!
- Van háziállatotok?
- Három tyúk meg egy kecske.
- Na, akkor vidd be azokat este a szobába! - De rabbi! Ha mondom, hogy így is alig férünk el!
- Ne vitatkozz! Tanácsot kértél, adtam. Gyere el újra két hét múlva!
Két hét múlva újra beállít Schwarzné, és még nagyobb siránkozásba fog. Hadd kösse vissza az ólba a tyúkokat, hadd vigye ki a kecskét az udvarra, mert megtébolyodnak így.
- Helyes, vidd ki az állatokat a szobából és gyere el megint három nap múlva!
Három nap múlva beállít Schwarzné, ragyog az arca.
- Na, hogy vannak odahaza? - kérdi tőle a bölcs rabbi.
- Boldoggá tettél minket, rabbi! Hamarjában azt se tudjuk, mit kezdjünk a sok felszabadult hellyel.
- Van háziállatotok?
- Három tyúk meg egy kecske.
- Na, akkor vidd be azokat este a szobába! - De rabbi! Ha mondom, hogy így is alig férünk el!
- Ne vitatkozz! Tanácsot kértél, adtam. Gyere el újra két hét múlva!
Két hét múlva újra beállít Schwarzné, és még nagyobb siránkozásba fog. Hadd kösse vissza az ólba a tyúkokat, hadd vigye ki a kecskét az udvarra, mert megtébolyodnak így.
- Helyes, vidd ki az állatokat a szobából és gyere el megint három nap múlva!
Három nap múlva beállít Schwarzné, ragyog az arca.
- Na, hogy vannak odahaza? - kérdi tőle a bölcs rabbi.
- Boldoggá tettél minket, rabbi! Hamarjában azt se tudjuk, mit kezdjünk a sok felszabadult hellyel.
2011. október 27., csütörtök
Megnyugtató megoldás
Az üres folyosóra előbb csak egyre hangosabb moraj szűrődik ki az osztályból, majd valaki feltépi az ajtót, és szépen, kettesével felsorakozva felbukkan az ajtóban a 3. C. A rendezettség azonban csak pillanatokig tart, ugyanis néhány lépés után már mindenki a saját kénye-kedve szerint lépked, s beszél, méghozzá egyszerre, sőt, néhányan mekegnek is.
Ebben az sem zavarja őket, hogy a sor végén felbukkan a tanár néni, igaz, ő sem méltatja figyelemre a gyermekeket.
Már a folyosó közepén járnak, amikor egy pillanatra hátrasandít, s megpillantja a kisfiút, aki egykedvűen álldogál az osztályterem ajtajának támaszkodva, és semmilyen hajlandóságot sem mutat arra, hogy kövesse osztálytársait.
-- Pistike, gyere már! – szól oda neki, de az a füle botját sem mozdítja.
-- Pistike, azonnal gyere ide! – vált egy fokkal keményebbre a tanár néni.
A fiúcska kaján vigyorral bámul rá.
-- Vedd tudomásul, hogy ha nem fogadsz szót, nem jöhetsz a kirándulásra!—visít fel a nő.
Pistike mélyen a szemébe néz, arcáról továbbra sem hervad le a vigyor, és csak ennyit mond: -- Leszarom!
Nyilvánvalóvá válik, hogy patthelyzet alakult ki. Az osztály már megszokhatta a hasonló konfliktusokat, ugyanis alig mutat érdeklődést a végkifejlet iránt. A legtöbben a falnak támaszkodnak, sőt, néhányan le is ülnek a kopott fal tövébe.
-- Ugyan, Pistike, légy már jó kisfiú! Ma még semmi rosszat nem csináltál, ne rontsd már el ezzel a viselkedéssel! Gyere már velünk, legalább az én kedvemért – fogja könyörgőre a tanár néni, teljesen eredménytelenül.
Ekkor bukkan fel a lépcsőn az igazgató néni, aki élénk érdeklődést mutat az itt kialakult nézeteltérés tárgya iránt.
-- Igazgatónő, drága! Nekem ki kell vinnem a gyerekeket az udvarra, de Pistike nem hajlandó velünk jönni. Egyedül pedig nem hagyhatom itt, viszont két helyen egyszerre nem lehetek. És amilyen trágár hangnemben beszél…
Az igazgatónő is tesz egy tétova kísérletet a fiú meggyőzésére, de hamar feladja.
-- Hédike, ezt az esetet feltétlenül meg kell beszélnünk a következő nevelési értekezleten, hogy fel tudjunk készülni az ilyen konfliktusokra – szólal meg rövid gondolkodás után, és ebben mindketten egyetértenek.
Ám ettől a probléma még nem oldódik meg, sőt, teljesen megmerevedtek a frontvonalak. Ott állnak, egymással szemben, mint egy ökölvívó ring két sarkában, egyfelől a két középkorú hölgy, másfelől Pistike. És hiába van egyik oldalon súlyban, korban és elvégzett iskolában sokszoros túlerő, ezzel most nem mennek semmire.
Hosszú percek telnek így el, amikor az igazgatónőnek támad egy mentőötlete.
-- Pistike, nincs kedved feljönni velem az igazgatói szobába? – kérdezi nyájasan a fiúcskától.
-- Használhatom a számítógépet? – kérdezi a legényke rövid gondolkodás után.
-- Hát persze. Még a székembe is beülhetsz, ha kedved tartja – hangzik a válasz.
Azzal elindulnak, mint ahogy, végre, az osztály is. Mindenki nagyon elégedett, hiszen a probléma megoldódott. Minden a legnagyobb rendben van.
2011. október 24., hétfő
A világ a szívünkben tükröződik
Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
- Milyenek itt az emberek? – tudakolta.
- Hová való vagy? – kérdezett vissza az öreg bölcs.
- Athéni vagyok.
- És felétek milyen nép lakik? – kérdezett tovább az öreg.
- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
- Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. – mondta az öreg.
A vándor búsan folytatta útját.
Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.
- Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! – válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
- Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! – mondta az öreg bölcs.
A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.
A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
- Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!
Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:
- Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.
2011. október 19., szerda
Népszámlálási kérdőív -- másképp
1. Milyen a lakás jellege?
[ ] Sátor - zöldséges láda, koszlott kutya, sörös üvegek, szociológus
[ ] Vályog putri - korhadt deszkák, kitört üveg, műholdas TV
[ ] Lakótelep régi - padlószőnyeg, nejlonfüggöny, szekrényfal, beázás
[ ] Lakótelep felújított - IKEA bútor, boltív, fikusz, akvárium
[ ] Családi ház - 1-5 szoba, mellékhelyiségek, kert
[ ] Családi ház nagy - 6-15 szoba, fürdőszobák, szauna, úszómedence,
konditerem, lift, teremgarázs, természetvédelmi terület
[ ] Családi ház nagyon nagy - timpanon, ... beverem a pofád, ha még
egyszer idejössz szaglászni
2. Háziállat van-e a lakásban?
[ ] Van, de irtjuk
[ ] Nem tudom, de nagyon viszket
[ ] Megette a gyerek
[ ] Macska, kutya
[ ] Megette a gyereket
[ ] Macskacápa
[ ] Szafaripark
3. Jövedelme?
[ ] Templom egere
[ ] Minimálbér
[ ] Órabér + prémium
[ ] Sikerdíj
[ ] Osztalék
[ ] Közöd?
4. Családi állapota?
[ ] Még nem, de alig várom
[ ] Szerencsére
[ ] Sajnos
[ ] Már nem, alig vártam
[ ] Teknőseim vannak
5. Hol tölti a szabadságát?
[ ] Nincs munkahelyem
[ ] Ha szabira megyek, kirúgnak
[ ] A kiskertben
[ ] Görögbe megyünk busszal
[ ] Befizettem egy űrutazásra
[ ] Teknősökkel a medencében
6. Vallása?
[ ] Dömdödöm
[ ] Isten, haza, család
[ ] Hatalom, siker, pénz
[ ] Mindig attól függ, hol osztanak levest
[ ] Szabadelvű
[ ] Feng-shui
[ ] Fitness
[ ] Zámbó Jimmy
[ ] Fényevő
7. Szexuális preferenciája?
[ ] Ellenkező neművel
[ ] Azonos neművel
[ ] Mindegy
[ ] Melegvérűvel
[ ] Szerves anyaggal
[ ] Domina
[ ] Fétis
[ ] Teknősökkel
8. Gyermekei száma?
[ ] Hálistennek, tegnap megjött
[ ] 1-3
[ ] Annyit mozognak, sose tudom megszámolni
[ ] Itt is, ott is
[ ] Nem tudom, donor vagyok
[ ] Teknőseim vannak
9. Fogyatékosság?
[ ] Nem megfelelő mennyiségű végtag
[ ] Nem megfelelő mennyiségű ész
[ ] Egyedül nevelem
[ ] Nőiesen telt vagyok
[ ] Jóképű vagyok
[ ] Előzetesben vagyok
[ ] Nem tudom, most százalékoltak le, a haver intézte
10. Nemzetisége?
[ ] Magyar
[ ] Turbó magyar
[ ] Piréz
[ ] Szórvány
[ ] Nekem, kérem, az egész családomat elvitték
[ ] Diszkriminált
11. Anyanyelv
[ ] Ősmagyar - paszuly, keszkenő, rokolya, patakvér
[ ] Újmagyar - szoli, hambi, bocsika, király, telcsi
[ ] B-közép - ~!@#$%*
[ ] Technikai - GSM, HSDPA, G3, GPRS, GPS
2011. október 17., hétfő
Mindkét fél téved
Az alapvető hiba, amit a férfiak elkövetnek, hogy
azt hiszik, a nők az évek folyamán nem fognak változni. Ez nagyon nagy
baklövés. A nők a hormonok miatt minden 10 évben megváltoznak, és - mondhatni -
valaki mássá válnak. A nők nagy hibája, hogy azt gondolják, majd ők meg tudják
változtatni a szeretett férfit. Úgy vélik, a rossz tulajdonságok az évek
folyamán elmúlnak majd, sikerül az illetőt formálniuk. Nos, a férfiak nem
változnak. Idővel kövérebbek lesznek, megritkul a hajuk, de ennél több
változást nemigen szabad elvárni tőlük. Így mindkét fél téved a másikról
alkotott elképzelésében. (Allan Pease)
2011. október 14., péntek
Szerelem a négyzeten
Drága, tanár úr! Én nem tehetek
semmiről. Úgy nem lehet tanulni, figyelni, koncentrálni, hogy minden órán,
minden tantárgyból csak őt emlegetik. Csak őt, és senki mást. Nyilván mindenki
látja, milyen gyönyörű. Vallják meg, önöknek is tetszik!
Emlékszik, ön azt mondta a
fizikaórán: „Minden vízbe mártott test, a súlyából annyit veszt, amennyi az
általa kiszorított víz súlya.” Nos, megvallom, nekem akkor eszembe sem jutottak
a tudomány egyszerűségükben is nagyszerű törvényei, inkább elképzeltem őt,
amint gyönyörű teste megmártózik a vízben, légiesen és könnyedén, és a fürge
cseppek boldogan futkároznak bejárhatatlan domborulatain.
Nem volt ez mindig így.
Zavartalanul éltem a kis életemet, a tanulással sem volt semmi baj, amíg ő be
nem lépett az iskolába. Ekkor minden a feje tetejére állt, de leginkább én
magam. Előbb nem értettem, hogy mi történik, de aztán ön, igen éppen ön
döbbentett rá: nem tehetek ellene semmit. Méghozzá akkor, amikor Newton
törvényeiről magyarázott és ezt írta a táblára: „Minden test nyugalomban marad
vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez mindaddig, míg ezt az állapotot
egy másik test vagy mező meg nem változtatja.”
De hasonló a helyzet a többi órán
is. Amikor mértanból azt tanultuk, hogy a párhuzamos egyenesek a végtelenben
metszik egymást, nyomban az jutott eszembe: mégis van remény. Mert bár jelenleg
még észre sem vesz, talán egyszer, a végtelenben még lehet a dologból valami.
És hát az algebra, arról jobb nem is beszélni. Állandóan csak „á négyzet plusz
bé négyzet”. Na, mire gondol ilyenkor az ember? Hát, hogy állunk ketten vele a
pap előtt, és azt mondja neki a tiszteletes úr: „ Á négyzet, elfogadod e
férjedül az előtted álló bé négyzetet?” És ő ott áll, legtöbbször gyönyörű
menyasszonyi ruhában, néha csak egy szál bikiniben mellettem, már éppen nyitná
a száját, hogy kimondja az igent, amikor a tanár felüvölt: „Mi is a megoldás,
fiam?”
Még a testnevelés órán sem
könnyebb a helyzet. Elkezdünk például futni. Az első ötven méter után én már
elképzelem, hogy vele együtt futunk, kézen fogva egy gyönyörű parkban, a
gyönyörű szőke haját fújja a szél, én elfordítom a fejem, hogy a szemébe nézzek,
de csak a kövér Holacseket látom magam mellett, aki kapkodva szedi a levegőt,
mert a többiek már rég a célba értek.
Ám ha ezt lehet fokozni, akkor a
legeslegrosszabbak az irodalomórák. Ott meg szinte állandóan csak róla
beszélnek, róla olvasunk. „Milyen volt szőkesége, nem tudom már.” „Add nekem a
te szemeidet!” „Ahogy az utcán átment a kedves, madarak ültek a verebekhez…” És
még hosszan sorolhatnám. Hát csoda, hogy nem tudok a tanulásra koncentrálni!
Drága, tanár úr! A fentiek
alapján ön is láthatja, én nem tehetek semmiről. Nagyon kérem, intézze el, hogy
csak olyan dolgokat tanítsanak, ami elvonja a figyelmemet róla. Gondolja meg,
az érettségim múlhat ezen. Én hajlandó vagyok mindent elkövetni. A múlt
vasárnap sikerült elérnem, hogy ne gondoljak rá.
Igaz, hétfőre belázasodtam. Elképzeltem,
amint ott ül az ágyam mellett és hűs kezét a homlokomon pihenteti. Valószínűleg
nagyon beteg lehettem, mert egész nap nem jutott eszembe az érettségi.
2011. október 11., kedd
Értelmező szótár társkereső hirdetésekhez
A nők által feladott
hirdetésekben:
Negyvenes éveiben: 49 éves
Kalandvágyó: Több szeretője volt
eddig, mint neked lesz egész életedben
Atletikus alkat: Lapos fenekű
gebe
Átlagos kinézetű: Ronda, mint a
bűn
Gyönyörű: Beteges hazudozó
Ragályos a mosolya: Ha meglátod,
a térdedet vered a röhögéstől
Iskolázott: Kirúgták három
főiskoláról
Érzelmileg stabil: Pszichiátriai
gyógykezelésen átesett
Szabadlelkű: Gátlástalan
pénzvadász
Házias: Már járt a konyhában
Vidám: Idegesítő
Jó hallgatóság: Már majdnem
autista
Modern: Állandóan szőrös a lába
Régivágású: Villany le, kizárólag
misszionárius póz
Nyitott: Mindenre elszánt
Társaságot kedvelő: Lármás
Szenvedélyes: Lármás
Költői: Anyagilag instabil,
depressziós
Rubensi alkat: Dagadt
Romantikus: Csak gyertyafény
mellett néz ki jól
Kéjsóvár: Nagyon dagadt
Arányos alkatú: Baromira dagadt
Özvegy: Halálra szekálta az első
férjét
Szívében fiatal: Fogatlan vén
szatyor
Férfi hirdetésekben:
Negyvenes éveiben: 52 éves és egy
22 éves nőt keres
Sportos: Ül a kanapén és meccset
néz
Átlagos kinézetű: Undorító szőrök
vannak a fülében, az orrában és a fenekén
Tanult: Mindig hülyének fog nézni
Szabadlelkű: Lefekteti a
nővéredet is
Nyitott: Minden nővel kikezd
Jólöltözött: Hetente vált zoknit
Ragaszkodó: Még mindig csak az
anyjára hallgat
Első a barátság: Amennyiben ez
meztelenséggel is jár
Őszinte: Beteges hazudozó
Szeret összebújni: Beteges
hazudozó
Mackós: Túlsúlyos, szőrösebb,
mint egy medve
Vallásos: Egyszer elment a
nagymamájával a templomba húsvétkor
Becsületes: Piti bűnöző, de még egyszer
sem kapták el
Figyelmes1: Azt mondja,
"Kérek", ha sört követel
Figyelmes 2: Mindig észreveszi, hogy mire költöd a pénzt2011. október 8., szombat
A mi kutyánk kölyke
Amikor híre jött, hogy lemondott
a polgármester, és új választásokat fognak kiírni, épp a kocsmában ültek,
közönyös arccal kortyolgatták a langyos sört, melyet Jenő, a kocsmáros oly
nagylelkűen bontott meg hitelbe is. Az időzítésben nem volt semmi meglepő,
hiszen minden délután (ebbe az este is belefoglaltatik), a kocsmában ültek, a
sör mindig langyos volt, és Jenő mindig adott hitelt.
Maga a hír azonban megmozgatta az
egész falut, azon nyomban lábra kaptak a találgatások, hogy vajon kik indulnak
a polgármesteri székért, illetve ki is lenne a legalkalmasabb erre a feladatra.
-- Je…Jenőkém, te lennél… a le..
legjobb polgármester – szólalt meg az egyik ilyen esélylatolgatásnál nehezen
forgó nyelvvel Sánta Jóska. – I… ilyen ember kell.. nekünk!
Jenő hevesen szabadkozott, de a
megjegyzést hallotta az asszony is, és zárás után azonnal elkezdett duruzsolni
a fülébe.
-- El kell indulni a
választásokon! Mégiscsak biztos pénz! Na és, ha csak hat osztályod van? Aki a
kocsmát el tudja igazgatni, az a falut is!
Az ember eleinte hallani sem
akart a dologról, ám később egyre inkább beleélte magát. Álmában sorra elé
járultak a falu lakói. Hol egy kis segélyt kértek, hol meg munkát. Drága,
polgármester úr így, aranyos polgármester úr úgy. Ezt nagyon élvezte. Meg azt
is elképzelte, amint bevonul a testületi ülésre a díszmagyarba. Mert varrat
magának egy díszmagyart, az hétszentség! Amikor meg kellett volna nyitnia az
ülést, akkor mindig felriadt, mert fogalma sem volt, hogy mit mondjon, de úgy
gondolta, hogy ez majd kialakul.
Úgy gondolta, csak akkor fog majd
bemenni a hivatalba, ha nagyon muszáj. Az a sok dohos papír nem is tenne jót az
asztmájának. Meg aztán a kérelmezők megtalálják itt, a kocsmában is. Még a
forgalomnak is jót tenne, mert a ki bejön, az már csak megiszik legalább egy
felest.
Ám a döntő érv, ami miatt a
politikai karrier mellett döntött, leginkább anyagi természetű. Az asszonynak
ugyanis eszébe jutott, milyen könnyű lesz majd behajtani a kocsmai adósságot:
egyszerűen levonják a segélyből.
Egy napon aztán híre ment a
faluban, hogy Jenő ekkor és ekkor szívesen látja rendszeres vendégeit egy
italra. Talán nem meglepő, hogy a kocsma zsúfolásig megtelt, elvégre a potya az
potya.
Mégis halálos csönd lett, amikor
bejelentette, hogy indul a választásokon. Maga Sánta Jóska is meglepődött, nem
gondolta volna, hogy ilyen okosat mondott.
-- Aztán elvárom, hogy mind rám
szavazzatok – szólt rájuk szigorúan a kocsmáros. – Ha nem választanak meg, vége
a hitelnek!
Majd kinevezte a dadogós Pistát
kampányfőnöknek. Másnap pedig a szépszámú rokonságot udvarolta körül, mondván,
nekik is jobb lesz, ha a „mi kutyánk kölyke” a falu első embere.
A választás estéjén ismét megtelt
a kocsma. Itt várták a végeredményt. Sokan azt hittek, lesz egy kis ingyenpia,
de Jenő kijelentette, még nincs mit ünnepelni.
Késő estére járt már, amikor
csörgött a telefon, s megjött a hír: Jenő polgármester lett. Igaz, csak tíz
szavazattal győzött, de ez nem érdekelt senki.
-- Egy kört mindenkinek! –
kiáltott fel az ünnepelt, s földöntúli boldogság öntötte el az arcokat,
csillogtak a szemek. A győzelmi mámor és az olcsó pálinka szaga töltötte be az
épületet. Folyt a bor, csorgott a pálinka, igaz, most már nem ingyen, a polgármesterné
asszony szaporán húzta a strigulákat az adósok füzetébe, de ki törődik ezzel
ily emelkedett pillanatban.
Hamarosan tetőfokára hágott a
hangulat, még egy kis versike is született. Ezt skandálta mindenki:
„ Jenő a mi emberünk,
drága polgármesterünk,
értünk dobog a szíve,
vele jutunk messzire!”
Sánta Jóska hajnalban,
bizonytalan léptekkel támolygott haza.
-- Győztünk! Győztünk! – lépett
be nagy dérrel-dúrral az ajtón.
Az asszony felriadt, bamba
ijedtséggel bámult rá az állára húzott takaró alól.
Jóska álldogált egy darabig a
konyhában, aztán lemondóan legyintett. Ám a legyintés, jelenlegi helyzetében,
túlságosan lendületesre sikerült: elvesztette az egyensúlyát, majd szépen
eldőlt a konyhaszekrény előtt a kopott betonpadlón. Ahogy támaszt keresve a szekrényhez
kapott, leverte a polcon tornyosuló kifizetetlen számlákat és fizetési
felszólításokat, melyek kecsesen hullottak alá, mint sárga falevelek. Teljesen
beborították a fejét, mint őszi temetőn a sírokat.
2011. október 7., péntek
Böjte Csaba: Gondolatok az államcsődről!
(Az írást Szemán Mihály, munkácsi barátom juttatta el hozzám.)
Tanárokkal, közéleti személyekkel beszéltem az elmúlt napokban politikáról, gazdasági kérdésekről. Ami meglepett, az a hatalmas feszültség, harag, elkeseredettség -- és ha nem lennék ferences szerzetes, akkor talán azt is kimondanám, hogy gyűlölet --, mely újból és újból felcsapott a beszélgetés során. Szidták a politikai csoportosulásokat, a bankokat, a gazdasági élet szereplőit, az iskolarendszert, az egyházat, mindenkit.
A beszélgetés újból és újból ugyanabba a témába torkolt: "Kevés a pénz! Meg egyáltalán, mit gondol a kormány, ennyi fizetésből meg lehet élni?" Én próbáltam jópofa lenni, és viccel elütni élét a durva beszédnek. A székely ember régebb is kikacagta a feléje tornyosuló gondokat, és jókedvű, vidám szemmel nézve, legtöbbször kiderült, hogy nem is annyira megoldhatatlanul félelmetes az a fojtogató gond, mely elnyeléssel fenyeget. Meglepett, hogy mennyire nem vették a lapot; nagyon mélyen ül az emberekben a feszültség és a harag. Próbáltam mondani, hogy az állam csak azt oszthatja szét, amit mi termelünk. "Ha nincs elég pénz, kérjenek kölcsön!" -- jön kapásból a válasz. Ennél több kölcsön már könnyen Görögország nyomdokába viheti a mi országunkat is, itt is államcsőd lehet, -- próbáltam mondani. "Kit érdekel? Azért kapják a fizetést, -- mondja egy főiskolát végzett személy, -- hogy nekünk is fizetést adjanak!"
Hazamentem, bekapcsoltam a számítógépet, és szinte minden internetes oldalon vitákról, tüntetésekről, fenyegetőzésekről olvashatok. Jön a fűtésszámla és vele az utóbbi húsz év legnagyobb sztrájkja, mondja egy elkeseredett ember. Nézem a híreket, az indulatokat, és látom, hogy sokan készek politikai érdekekből, egy kis fizetésemelésért szétverni akár saját hazájukat is. Nézem a megbolydult világot és nem értem, hogy okos szónokok miért nem magyarázzák el érthetően, hogy mit jelent, ha egy állam eladósodik, és mivel jár, ha már állampapírjait nem tudja a piacon értékesíteni és emiatt államcsődöt jelent be?
Tavasszal Argentínában voltam, és egy asztaltársaságot megkérdeztem, hogy az egy-szerű emberek számára mit is jelentett az államcsőd? Tudtam, hogy az argentin kormányok folyamatosan átgondolatlanul kölcsönöket vettek fel, végül 2000-ben már nem tudtak több hitelt felvenni, senki nem akart Argentin állampapírokat vásárolni. Az állam nem tudta kiadni a fizetéseket, nem tudták kiegyenlíteni a költségeket, törleszteni az adósságokat. Ezért elismerték, hogy az állam csődben van. Persze ettől az élet nem állt meg, a Nap másnap is felkelt. Addig egy USD egy argentin peso volt, de másnap már csak négy pesoért adtak egy dollárt. Így az emberek nem fizetésük 25%-át vesztették el, hanem egyik napról a másikra mindenüknek 75%-át. A bankokban lévő pénzeket az állam befagyasztotta, és most 10 év után talán kis részletekben kezdik kiadni az embereknek a megtakarításokat. Persze az emberek lázadoztak, hatalmas megmozdulások voltak. Megkérdeztem azt is, hogy a kormány mit tett? Az egyik férfi azt mondta, hogy: "a hatalom mindent megtett!" Mire a felesége csak annyit mondott, hogy: "elég durván tette azt, amit tett". Kíváncsian rákérdeztem, hogy mégis mit tett a hatalom durván? "Hát -- jött a kitérő válasz --, mikor mentem reggel a munkába, biza itt is, ott is le volt takarva 10-20 halott az út szélén". Az élet nem áll meg! Eltelt 10 év, és most minden 5-10 ház előtt egy őrbódé áll, az emberek fizetik az őrt, ki azonnal telefonál ha gyanús alakok jelennek meg az utcán, és akkor nem egy-két rendőr jön, hanem egy állig felfegyverzett különítmény.
Az elszegényedett emberek mit csinálhatnak? Elmentünk a nyomornegyedbe is. Én azt hittem, hogy mindent tudok a szegénységről. Elvittek egy homokbányába, melyből a vizet leszívatták és ahol most is zakatolnak a szalézi szerzetesek által működtetett szivattyúk, mert másképp újból bányató lenne a kisvárosnyi ember otthonából. Ebben a nyomornegyedben most 45-50 ezer ember él, utcák, házszámok, papírok nélkül. Bementünk néhány bódéba. Igaz, hogy Buenos Airesben a higanyszál nem megy 0 fok alá télen sem, de szinte sehol nem láttam ajtót, ablakot, a földön raklapok voltak, és alatta folyt a nagyon zavaros kinézetű víz.
Tizenévesek szopogatták a külföldre eladott finomított kábítószer után visszamaradó kokain malátát, mely nem csak elmezavart, de halált is hoz számukra. Néztem a parttalan nyomort és megkérdeztem a kedves nővérektől, hogy e nagyvárosban körülbelül hány ilyen nyomornegyed van? Velük volt egy jól informált, szociológiát tanító egyetemi tanárnő is, aki bennünket felvilágosított, hogy körülbelül még 200 ilyen negyed van a fővárosban és annak közvetlen környékén. Argentínának jelenleg olyan elnöke van, aki ezelőtt 15 évvel, az őserdőben fegyverrel a kezében gerillaharcot vívott a gazdagok ellen. Félve megkérdeztem, hogy milyen elképzeléseik vannak a kormánynak a nyomor felszámolására? "Sajnos -- jött a szomorú válasz, -- nincsenek tervek, elképzelések ilyen sok tönkrement család felemelésére." Egy szerzetes paptól hallottam -- bár nem jön, hogy elhiggyem --, mikor a nyomornegyedben az emberek elkezdenek hangoskodni, akkor fegyveres dzsipekkel behajtanak álarcos emberek, és akiket elől-hátul kapnak, azokat lelövik. Kegyetlen az élet!
Ez történt, ez van Argentínában, a világ egyik leggazdagabb országában, mely négyzetkilométerben akkora, mint Európa. Persze lehet azt mondani, hogy mi a civilizált világ központjában, Európában élünk, és mindez nálunk nem történhet meg. Adná az Isten, hogy valóban így legyen. De sajnos, ha a világháborúkra gondolok, akkor azt kell mondanom, hogy a hatalomért, a pénzért ennél szörnyűbb dolgokat is követtek el már Európa földjén az emberek.
Angol vendégekkel beszéltem a tegnap. Az elmúlt hetekben szinte megmagyarázhatatlan elementáris erővel tört fel Londonban és sok más angol nagyvárosban a gyűlölet, az erőszak. Tizenéves fiatalok, olyanok kiknek szülei nagy pénzeket fizetnek, hogy előkelő egyetemeken taníttassák őket, kimentek és bandákba verődve törtek, zúztak, raboltak, gyújtogattak. Senki sem érti, hogy honnan van ez a hatalmas feszültség a fiatalságban. A gyermek, a fiatal olyan a családban, mint a kiolvadó biztosíték a házban. Ha nő a feszültség, akkor egyszerűen, ahol a legvékonyabb a hálózatban a vezető a biztosítéktáblában, ott elolvad és megszakad az áramfolyás. Sajnos mi felnőttek játszunk a gyűlölettel, a haraggal, de gyermekeink, fiataljaink szívén is keresztülmegy ez a sok feszültség, mely betölti otthonainkat, intézményeinket, és ez szörnyű következményekkel jár, járhat.
Mi a megoldás? Ha tűz van, nem szabad olajat önteni a lángokra! Választottunk egy kormányt, hagyjuk, hogy dolgozzanak, bízzunk bennük! Kapcsoljuk ki a televíziót, és szépen menjünk el dolgozni.
Nagydiákjainkat elvittük egy-egy napra napszámba krumplit szedni. Egynapi munkabérük egy nagy zsák szép krumpli volt, egy napi munkáért annyi krumplit kaptunk, amennyit egész télen egy fiatal elfogyaszt. A nyári vakációban elmentünk 20 diákkal erdőt tisztítani. Egy heti munkánk után annyi fát kaptunk, amellyel egy 20 fős otthont a télen ki lehet fűteni. Persze lehet veszekedni, háborogni, de tudnunk kell, hogy egy ingatag lélekvesztőben hánykódunk a tengeren, és ha egymásnak esve rúgkapálunk, akkor könnyen felborul a csónakunk, ingatag civilizációnk összedől, és sokunkat maga alá fog temetni.
Meg kell nyugtatnunk magunkat és egymást, ha pánikolva, kapkodva vezetjük az autónkat, rángatva a kormányt, szinte borítékolni lehet a balesetet. Nincs olyan baj, mit ne lehetne nagyobbá tenni az ideges indulatokkal, de nincs olyan nagy gond, mit ne lehetne gyógyítani, mérsékelni békés, nyugodt döntésekkel.
Rajtunk múlik, hogy az elmúlt húsz év felelőtlen költekezése milyen következményekkel jár. Én nagyon szeretném, ha el tudnánk kerülni a társadalmunk alapját jelentő gazdasági élet összeomlását, mert az anarchiánál rosszabb semmi sincsen!
Isten, adj békét az emberek szívébe, add, hogy a nehézségeket elviseljük, és csendes, szorgalmas munkánkkal kis világunk gondjait megoldjuk!
Légy velünk az éjszakában Istenünk!
Szeretettel,
Csaba t.
Csíkszereda, 2011. szeptember 20.
2011. október 3., hétfő
Móricka a zuhany alatt
Móricka egy napon a szokásosnál hamarabb megy haza az iskolából, és hallja, hogy valaki van a fürdőszobában. Odasettenkedik az éppen csak behajtott ajtóhoz, majd bekukucskál. Csodálkozva látja, hogy a nővére áll a zuhany alatt, dörzsölgeti a hasát és azt mondogatja:
-- Férfit akarok, férfit akarok!
Másnap Móricka megint hamarabb ér haza, és gyanús zajokat hall a hálószobából. Bekukucskál, és látja, hogy a nővére ott hentereg egy pasival az ágyban.
Azonnal beszalad a fürdőszobába, beáll a zuhany alá, dörzsölni kezdi a hasát, és azt mondja:
-- Biciklit akarok, biciklit akarok!
-- Férfit akarok, férfit akarok!
Másnap Móricka megint hamarabb ér haza, és gyanús zajokat hall a hálószobából. Bekukucskál, és látja, hogy a nővére ott hentereg egy pasival az ágyban.
Azonnal beszalad a fürdőszobába, beáll a zuhany alá, dörzsölni kezdi a hasát, és azt mondja:
-- Biciklit akarok, biciklit akarok!
2011. október 1., szombat
A magányos embert elhagyta az Úristen
"Mit tudok én arról, ha igazán magányos valaki. Az
olyan, mintha egy üvegházban élnél, üvegbura alatt, hívod az embereket, később
már csalogatod őket, jönnek is, aztán, kopp, neki az üvegnek, csodálkozva
megállnak, hallod is a koppanást, majd látod, ahogy fortyogva távolodnak. Hiába
integetsz. Egy idő után nem integetsz, dögöljenek meg. Olyan, mintha leprás
lennél, apró gennyes fekélyek lepnék el a tested, szivárogna a sárga undormány,
kénes, büdös kis felhők röppennének föl rólad, vagy mintha lenne egy tábla
rajtad, vigyázat, fertőző! Vagy hogy másodosztályú. És ha találkozol egy másik
táblással, úgy viselkedsz, mintha te nem volnál az, ő pedig úgy viselkedik,
mint te. A magányos embert elhagyta az Úristen, fiam." (Eszterházy Péter)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)