Egy elfelejtett székely ezermester

Bodor Péter székely ezermester, mechanikus (Erdőszentgyörgy, 1988. június 22. – Kolozsvár, 1849. augusztus 6.). Anyja Koronka Lídia, apja – a hivatalos iratok szerint – a lécfalvi Bodor József, de a korabeli pletyka szerint a Zeyk család sarja volt.

Középiskolai tanulmányait a marosvásárhelyi református kollégiumban végezte, ahol kitűnt kiváló rajztehetségével és azzal, hogy egy különleges faliórát szerkesztett. Toldalagi József grófnál kertészként dolgozott, majd a főúri Zeyk család támogatásával tíz évig állítólag gépészmérnöknek tanult a bécsi műszaki egyetemen, illetve a kor szokásaihoz híven, inasként járta Európát, és rengeteg gyakorlati ismeretet szerzett az órás és lakatos mesterségben.

1815-ben visszatért Erdélybe. A Jósika család magyarfenesi (ma: románul Vlaha, Kolozs megye) birtokán egy domb ormára gloriettet ( kerti pavilont) épített. Bethlen Lajos gróf birtokán építészként és műszerészként tevékenykedett, és a kerlési udvarház köré díszkertet alakított ki szélhárfákkal, barlanggal.

Házának udvarán, Marosvásárhelyen 1816-ban a mai vidámparkokhoz hasonlító szórakozóhelyet rendezett be hajó- és körhintával, csúszdával és más, saját kezűleg gyártott, elmés szerkezetekkel.

Városi földmérőként, 1818ban felépítette a régi marosvásárhelyi Maros-hidat (az úgynevezett Bodor-hidat). Ez a 8 méter széles, 63 méter hosszú híd teljesen fából készült, vasszög nélkül. A híd 1900-ig volt használatban, amikor vasszerkezettel cserélték fel.

Életének legfőbb alkotása az 1816-ban, mások szerint 1820-22 között épített marosvásárhelyi zenélő kút volt.

Bodor a régi kőkút medencéjére egy kör alaprajzú fa felépítményt készített, és arra karcsú faoszlopokon nyugvó pavilonszerű építményt emelt, amelyet félgömbkupolával fedett be. Az emelvényre két íves lépcső vezetett fel. A vízhajtotta szerkezet reggel 6 órakor, délben, este 6-kor, és éjfélkor népszerű dallamokat (Himnusz, Kossuth Lajos azt üzente és a Rákóczi-induló) játszott, amelyek a korabeli leírások szerint leírása szerint csendes estéken még a környező falvakban is hallhatók voltak. A kupola csúcsán egy nap (24 óra) alatt körbeforgott az aranyozott Neptunusz (mások szerint Apollón) szobor. A kút a vizét favezetéken a várdombról kapta. A zenélőkút falából a négy égtáj felé, egy-egy csövön folyt ki a víz. A kút órája és zenélőszerkezete 1936 decemberéig működött, amikor egy hóvihar ledöntötte a szobrot. Valószínűleg ekkor ment tönkre a zenegép is, amelyet még sokáig őriztek a régi városháza padlásán. A mendemondák szerint, a bankjegyhamisításért kétszer is elítélt (ez tény) Bodor Péter kivett egy csavart, és így működésképtelenné tette a szerkezetet.

1819-ben pénzhamisításért halálra ítélték. A legenda szerint egy Habsburg-ellenes összeesküvés anyagi fedezetét próbálta így előteremteni. A pénznyomó szerkezetet állítólag a küszöb alá rejtette, amelyre ahányszor ráléptek, annyiszor nyomott egy-egy hamis bankót. Elítéltként végzett közhasznú munkáért a halálos ítéletet hét év fogságra változtatták.

1836-ban tíz év börtönbüntetésra ítélték, minden vagyonát elkobozták, a jegyzőkönyv tanúsága szerint egy „magától menő szekeret” is leltárba vettek, amelyet árverésre bocsátottak, de nem akadt rá vevő. Valószínűleg gőzgépről volt szó, amelyet Bolyai Farkas segítségével épített meg.

Szabadulása után orgonát épített a kibédi református templomnak, később Vámosgálfalván épített orgonát.

Épített templomokat (bicskával szárnyas oltárt faragott, festett freskókat), udvarházakat, szerkesztett gazdasági gépeket. Ő építette a marosvásárhelyi vártemplom toronylépcsőjét.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején gyutacsgyárat alapított, majd sokcsövű orgonaágyút szerkesztett láncos golyókkal. 1849-ben érte utol a halál, amikor egy új típusú gyutacsot kívánt bemutatni Bem Józsefnek

A házsongárdi temetőben nyugszik, jeltelen sírban.

Lebontották a Bodor-kutat”, írja Székely Lajos a Marosvásárhely című hetilap 1911 november 15-i számában:

„Ilyen kopott, de nem stílszerűtlen, főleg pedig országos hírességű nevezetessége volt Marosvásárhelynek valaha a főtéren álló zenélő kút. A kúttest egyszerű, rövid henger alakú alsó részéből a világ négy tája felé ömlött a város legjobb ivóvize s a kúttest fölött elterülő nyílt oszlopcsarnokot eredetileg rézzel borított kupola koronázta. A fénylő kupola alatt állott eredetileg Apolló szobra, melyről Borosnyai Lukács János azt írta 1836-ban, hogy: »A Nap után megtette minden 24 óra alatt a maga fordulásait és felette a réz fedél alá rejtett muzsika reggel hat, délben 12, este 6 és éjféli tizenkét órakor is hallattatta magára zengedezését. (…) Arról nem maradt fenn tudósítás, hogy milyen melódiát játszott az a bizonyos »magára zengedező« és »réz fedél alá rejtett muzsika«. Kétségtelen azonban, hogy egy vízerő-hajtásra berendezett zenélő automata mestermű volt Marosvásárhelyen 1816 után, s ennek híre külföldre is eljutott. Tény az is, hogy e mestermű vagy önmagától romlott el, vagy – a monda szerint – a bankóhamisítási pörbe kevert Bodor mester saját kezűleg állította meg a gépezetet, melynek zenéje valóban keserű érzelmeket kelthetett a bebörtönzött alkotóművész lelkében. A szerkezet elrombolása után jó ideig – Orbán Balázs szerint 1870-ben is még – a város »barna művészei« játszottak időnként a kút oszlopcsarnokában. Azután végképp elnémult a kút zenéje, külseje is megkopott, omladozni, porladozni kezdett és most, az ősz kezdetén, Marosvásárhely leghíresebb emlékének romjait is lebontották, elhordották.”

A kút helyén az első világháború után román ortodox templomot kezdtek el építeni, amelyet 61 év után fejeztek be teljesen. A kút pontos mása Budapesten, a Margitszigeten ma is látható, bár ezt nem víz, hanem elektromos áram működteti.