2011. december 17., szombat

Majdcsak lelövi valaki!

Tatabánya egyik általános iskolájában egy tizennégy éves fiú pisztollyal fenyegette meg tanárnőjét, mivel az dolgozatot akart íratni, s megrótta az elkéső nebulót.( Bár, nem tudom, nevezhetek-e így egy általános iskolai tanulónak látszó fenyegetőt, nem gázoltam-é bele érzékeny lelkivilágába, nem tapostam-e sárba emberi jogait a jogvédők szerint?)
A hírre -- ez már önmagában is szörnyű – , fel sem kapjuk a fejünket, hiszen szinte hetente hallunk egy-egy tanárverésről. Egy hónap múlva talán nem is emlékszünk majd az egészre. Ám a hab a tortán, akarom mondani, ama bokréta, mely a pedagógia és vezetői tudományok esszenciájából kikristályosodott és összeállt, még csak ezután következett. A tévések ugyanis, mivelhogy ez a dolguk, meg akarták szólítani az ügyben az iskola igazgatóját, mint olyan felelős vezetőt, aki egy személyben felelős az intézményben folyó munkáért.
Ő ugyan nyilatkozni nem kívánt, ám a tévések beszámolója szerint telefonon azt közölte, hogy a szóban forgó tanárnő túlérzékeny és sohasem tudott fegyelmet tartani. Tehát, nem azt mondta, hogy nagyon sajnálja a történteket, illetve ezt a hölgyet, a kolléganőt, akinek a fejéhez pisztolyt tartottak. Akivel ő, ha nem vette volna észre, egy csapatban játszik. És aki, lehet, hogy alapvetően is érzékeny, de ha az ember fejéhez pisztolyt szegeznek, arra egyébként is érzékenyen szokott reagálni. Olyannyira, hogy finoman összecsinálja magát. Persze, nem ismerem az igazgatót, de ebből a rövid nyilatkozatból annyi kollegialitás, sőt, emberi együttérzés sugárzik, hogy az legalábbis elgondolkoztató.
Ám tegyük fel, hogy az igazgatónak igaza van. Tegyük fel, hogy a tanárnő sohasem tudott fegyelmet tartani. Mert nekem roppant módon furdalja az oldalamat a kíváncsiság, vajon mit tett ez ellen az igazgató. Ugyanis, lehet, hogy eddig ezt nem vette észre, de valószínűleg ő a tanárnő munkáltatója. Ha időnként beleolvasna a saját munkaköri leírásába, észrevenné, hogy neki kell számon kérnie a pedagógus munkáját. Nem csupán a gyermekek, hanem a többi pedagógus érdekében is.
Így aztán a kijelentésével nem annyira a tanárnőt, inkább saját magát minősíti. Arra már nem is merek gondolni, hogy így akart megszabadulni a szerinte alkalmatlan tanerőtől, mondván: „Majd csak lelövi valaki!”