Értve vagyunk?

Kaptam az iskolában egy kétoldalas, sűrűn telegépelt papirost, alá kellett írnom, hogy átvettem, mert rend e lelke mindennek. Azt mondták, ezt minden szülőnek jár, mert csak így ismerik meg a gyermekük hit- és erkölcsoktatásával kapcsolatos jogaikat és kötelességeiket.

 

A szöveg a következő frappáns, figyelemfelkeltő címet viselte: „Tájékoztató a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC, törvény 35. § (1) bekezdése alapján az erkölcstan óra helyett választott hit- és erkölcstan oktatás megszervezéséhez kapcsolódó adatkezelésről”.

De ez csak a címe. Ilyeneket olvastam benne: „Az adatkezelés jogalapja az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.) 5. § (2) bekezdés a) pontja”.  Meg ezt is: „Tekintettel arra, hogy a személye adat csak a cél megvalósulásához szükséges ideig kezelhető, az EMMI rendelet 14. § (5) bekezdése alapján az iskolának minden év május 20-áig fel kell mérnie…”.

És így tovább, és így tovább. Közérthetően, világosan, egyértelműen. Csak, hogy anyuka és apuka tisztában legyen a dolgokkal. Értve vagyunk?

Orémus Kálmán

Minek az ENSZ nekem?

Újsághír:  „Az ENSZ nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöbölésével foglalkozó bizottsága (CEDAW Bizottság) a Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesülete árnyékjelentésének feldolgozása után elmarasztalta Magyarországot a szexmunkások biztonságos munkakörnyezetének hiánya miatt.”

Megpróbáltam tájékozódni ebben az ügyben, és vizsgálódásaim közepette egy magát megnevezni nem akaró, de költői lelkületű strici válaszolt a kérdéseimre, méghozzá versben. Az alábbiakban ez olvasható.

Minek az ENSZ nekem?

Magyar strici dala

Az én kedvesem egy olyan lány,

akit jogvédők neveltek

és szexel sok vén ügyvéddel

majd sétál csendesen,

a 41-esen,

ő az én kedvesem.

Az én kedvesem egy olyan lány,

lefügyül minden ENSZ-et,

lényeg, hogy henteregjen,

s táncot lejt a menők közt,

a kedvesem,

a pénze meglegyen,

szexel is rendesen.

Mert nekem nincs most más (bevételem),

csak a kedvesem,

csak a kedvesem,

ő bárhol jár,

az úgy jó nekem, az úgy jó nekem,

Míg mindig rám talál,

az én kedvesem,

minek az ENSZ nekem,

úgy gondolnám,

ez így jó nekem,

ez így jó nekem,

ez a csaj.

Akkor van a tanárnak nyert ügye...

“A tanárnak vigyáznia kell, hogy ne féljenek tőle. Én például szoktam használati utasítást adni magamhoz, és elmondom a gyerekeknek, hogy néha kiabálok, mert ilyen vagyok, de ettől nem kell félni. Akkor van egy tanárnak nyert ügye, ha a diákjai a szemébe néznek. Sok tanár azzal rontja el, hogy harcolni akar azért, hogy tekintélye legyen. Ha nem úgy megy be az órára, hogy azt érzi, már van neki, akkor vége. Tekintélyt pedig úgy tud szerezni, ha a gyerekek tudják, hogy olyat tud nekik mondani, amire rácsodálkoznak, és ha érzik, hogy figyel rájuk, megérzi problémáikat.”

„Ahhoz, hogy egy tehetséges diák ne fussa ki magát gimnáziumban, nagyon rossz tanár kell. Az viszont nem ezen múlik, hogy kiből lesz jó versenyző. Volt olyan, aki elsőben a szemembe hazudott, és éppen, hogy megszerezte a hármast, pedig nem szeretek rossz jegyet adni. Persze ez a hármas máshol simán csillagos ötös lett volna. Aztán összeszedte magát, de amikor a trigonometriához értünk, nem volt hajlandó megtanulni. Azt viszont tudtam, hogy szereti a geometriát. Olyan geometriai feladatokat adtam neki, amelyek a megoldásához trigonometria kellett. Első nap azt mondta, ez csalás. Pár nappal később elkezdte őket megcsinálni. Negyedikben bejutott az OKTV döntőjébe. Ezt én értem el nála, de ezt nem jegyzik. Volt viszont olyan diákom, aki soha egyetlen döntőbe sem jutott be, most viszont az MTA egyik Lendület programját vezeti. Nem mindenkinek való a verseny, és nem ezen múlik, ki milyen jó matematikus. Egy barátom ironikusan azt szokta mondani, hogy azért szereti a sakkot, mert kifejleszt minden olyan képességet, amire a sakkhoz szükség van. Így van ez a versenyekkel is.”

(Surányi László, nemzetközi hírű matematikatanár)

Mindent a hallgatóért

Hallgatom az egyik kereskedelmi rádió kívánságműsorát. Kellemes, ifjú nő hang a telefonvonal másik végén.

Hallgató: Jó napot kívánok. Egy számot szeretnék kérni a barátomnak, pontosabban a volt barátomnak. Egy olyan számot, amely meggyőzi, hogy ő a mindenem, csak őt szeretem és mindenre képes vagyok érte.

Műsorvezető: Mi történt?

Hallgató: Szakított velem, mert azt hiszi, hogy megcsaltam. Pedig sohasem csaltam meg, csak őt szeretem.

Műsorvezető: Hát ez szomorú. Természetesen, mi mindent megteszünk a békülés érdekében. Következzen hát Oláh Ibolya Baby című száma.

Oláh Ibolya: „… mit ér egy férfi, ha nélkülünk senki, elég volt baby az elnyomásból ennyi”, … kevés vagy Ádám, nálam van az alma, mit ér a kígyód, ha nulla a hatalma…”.

Elvégre, mindent a hallgatóért. Mert, aki ettől nem bocsájt meg, az soha nem is fog.

Orémus Kálmán

Egyedül önmagunkkal

"Nem mernek egyedül maradni, mert félnek. Nem is csodálom. Félnek, hogy egyedül maradnak önmagukkal, abban a sötét erdőben, ami a létezés szomorúsága, félnek, hogy leütik magukat egy fütykössel, s elrabolnak önmaguktól mindent, pénzt és életet. Ezért menekülnek a fény felé. Mindenütt ott vannak, ahol lámpák égnek, ahol zene szól, ahol el lehet rejtőzni a másik elől. Szörnyű félelem ez. Sokan a halált is szívesebben vállalják, mint ezt a másik magányt, egyedül önmagukkal."

(Márai Sándor)

Az őzeket lelövik, ugye?

Az eset, a híradások szerint Szombathelyen történt, de bárhol történhetett volna e kicsiny hazában, hiszen temető mindenütt van, őz is akad, a hivatal meg úgy működik, ahogy, a maga átláthatatlan, sajátos logikája szerint.

Szóval, az történt, hogy a városi temetőben éjszakánként rendszeresen látogatást tettek az őzek, de nem ám kegyeleti okokból, hanem, hogy lelegeljék a sírokra ültetett virágokat. A hozzátartozók ezt, természetesen, nem hagyták szó nélkül. 

Kiderült, hogy az őzek egy rozoga kerítésen át jutnak be a temetőbe. És itt jön a negyvenmillió forintos kérdés: milyen intézkedést hozott az ügyben az önkormányzat? No, nem! Aki esetleg azt a választ adta volna, hogy megcsinálták a kerítést, az már ki is esett a versenyből. Erről ugyanis szó sincs.

Először is, felkérték a helyi puskásokat, hogy záros határidőn belül lőjék ki a temetőbe látogató őzeket. Éjszakánként tehát be ne tévedjen valaki a temetőbe, mert könnyen puskavégre kaphatják. Emellett az önkormányzat azt is vizsgálja, hogy kit terhel a felelősség a kerítés állapotáért.

Már látom is lelki szemeim előtt az egész folyamatot. Ahogy az nálunk jó szokás, létrehoznak egy eseti bizottságot a felelősség megállapítása végett. Ez nem olyan egyszerű, ugyanis patikamérlegen kell kimérni, hogy valamennyi politikai erő megfelelő arányban képviselteti-e magát, az alkudozással akár néhány hónap is eltelhet.

Két eset van, vagy megtalálják a felelőst, vagy, a kusza tulajdoni viszonyok miatt, ez nem sikerül. Az első esetben két dolog jöhet szóba, az egyik, hogy a felelős maga az önkormányzat, a másik, hogy valamely magánszemély vagy vállalkozás. Az első esetben az önkormányzat felszólítja magát a kerítés rendbe hozására. Ekkor kiderül, hogy a költségvetésben erre a célra nem különítettek el pénzt, meg kell várni a következő testületi ülést, hogy a munkálatok elvégzésére forrásokat biztosítsanak.

Ahogy ez már lenni szokott, a frakciók jól összevesznek azon, hogy honnan vegyenek el pénzt erre a nemes célra, ám később már a vita nem is a pénzről szól, hanem arról, hogy önkormányzaton belül ki a felelős a kerítés ledőléséért, az ellenzék követeli a bűnösök megdorgálását. Végül kompromisszumos megoldás születik, az idén a kerítéshez hozzá sem nyúlnak, majd a jövő évi költségvetésbe betervezik a szükséges forrásokat. Természetesen, akkor már senki sem foglalkozik majd a kerítéssel, minek rá pénzt költeni, hiszen az őzeket rég kilőtték.

Bonyolultabb a helyzet, ha magánszemély vagy vállalkozás tehető felelőssé a kerítésért. Neki küldenek egy felszólítást, s talán még büntetést is, hogy javítsa meg a kerítést. Ő, valószínűleg, kétségbe vonja ennek jogosságát, s mivel nem tudnak megegyezni, bírósághoz fordulnak. A bíróság aztán két-három éven belül döntést hoz az ügyben, de lehet, hogy a vállalkozás addig csődbe megy és minden marad a régiben.

Ugye, az őzeket lelövik. De jöhetnek még rókák, szarvasok, meg újabb őzek is, mert úgy szaporodnak, mint a nyulak. Tudom, le lehet lőni azokat is. 

Azért bennem még mindig motoszkál egy kérdés: nem lehetne valahogy megcsinálni azt a kerítést?

Orémus Kálmán