2011. május 31., kedd

Kincs a noteszben

Régi könyveim, feljegyzéseim között keresgélve olykor ritka kincsekre bukkanok, bár ezekért valószínűleg egy ócska petákot sem adnának a piacon. Nemrég egy tenyérnyi, vékony notesz került a kezembe, mely lakodalmas verseket tartalmaz, nem mindig kifogástalan helyesírással, de szépen gömbölyített, gondosan megformált betűkkel írva. Rémlik, hogy valamikor a hetvenes évek második felében adta a kezembe valaki, amikor egyetemistaként népköltészeti gyűjtőmunkát végeztem, de arra már sehogyan sem tudok visszaemlékezni, hogy kitől kaptam.
Az első oldalon a következő bejegyzés szerepel: „Szabó Gyuláé ez a vőfénykönyv, írta 1950 március 5-én, Tiszasalamon.” Majd egy másik beírás: „Etuka megesküdött 1970 augusztus 25-én, Szabó Gyula írta.”
Íme, néhány vers a noteszből.

Kiindulás a vőlegényes házból
Most először is elmegyek próbára,
Amíg el nem jutok dolgaim czéljára,
Kész vagyok mindenkor bátran menni harcra,
Minden jót kívánok a családi házra.

Mert az isten tudja az akaratomat,
Mire fordítottam gondolataimat,
Mert ő irányítja minden szándékomat,
Áldd meg azért kérlek mostani utamat.

Legelső szavammal most hozzátok térek,
Kedves jó szüleim engedelmet kérek,
Bocsássatok immár, mivel hogy eltérek,
Föltett szándékomban míg véget nem érek.

Mert az én szándékom Isten akarata,
Ő segítségével át is esek rajta,
Bocsássatok immár engem most utamra,
Áldás, béke szálljon a ti házatokra.

A menyasszony kikérése a hütre
A menyasszony helyett emelem fel szómat,
Hagyjátok el mostan a ti nótátokat,
Ne zenézzetek, mert a szívnek érzése,
Nagyobb most, mint ama hegedű zengése.

Örömmel virradt fel reám e szép reggel,
Örömmel szemléltem ártatlan szememmel,
De most a keblemet nagy bánat fogta el,
Mert a páros élet útjára lépek fel.

Hosszú az én utam, melyre most indulok,
Azért jó istenem tehozzád fordulok,
Buzgó szívvel tőled kegyelmet esdeklek,
Mert áldást és segélyt csak tőled nyerhetek.

Kérlek, ó, ne hagyj el e nehéz sorsomban,
Szent fiaddal együtt állj mellettem nyomban,
Mert ma változik meg életemnek útja,
Vagy holtig örömre, vagy örökös búra.

Hozzátok fordulok kedves jó szüleim,
Kik itt jelen vagytok, testvérem, rokonim,
Az Istenre kérlek bocsássatok most meg,
Ha valaha bármit vétettem tinektek.

Mert voltam én néktek hűséges lányotok,
Azért utamra most engem bocsássatok,
Míg visszafordulok egy jó hitves társsal,
Áldjon meg az Isten minden javaival.