(Bauer Tamás közgazdász, volt SZDSZ-es országgyűlési képviselő figyelmébe, aki a trianoni békediktátum aláírásának évfordulóján a galamus.hu portálon Különvélemény jeles napokon címmel írt cikkében többek között azt állítja, hogy Trianon egyáltalán nem volt sorstragédia, sőt nem is volt igazságtalan, valamint, hogy nemzeti összetartozás nem létezik, mert a határon túli magyarok nem tartoznak a nemzethez. Teszem ezt annak reményében, hogy az írás nem a nemzetet, hanem egyedül a szerzőjét minősíti. Úgyszintén ajánlom Kertész Péter nyugalmazott, Tolerancia-díjas (!) újságírónak, aki ugyanezen a napon blogjában kifejtette, hogy az ukrajnai magyarok nem is magyarok.)
"Megértettem, hogy haza nélkül nem lehet élni – a haza nem jó, nem is nagyszerű, nem vonzó, sem eszményi, legtöbbször éppen olyan zavaros, nemritkán förtelmes emberi vállalkozások összessége, mint a család –, mégis, ahogyan család nélkül nincs élet, úgy haza nélkül sem lehet igazi életet élni. Mi volt a haza?… A városok, erdők, a tengeröböl, a pusztaságok? Az emberek a parasztházakban és a kávéházakban? A történelem, véres alakokkal, névtelen tömegekkel és szerződésekkel, melyeket soha nem tartottak be a szerződő felek, mert az idő és az emberi szándék végül mindig erősebb volt, mint a pecsét és a szerződés? A házak és az erdők, pusztaságok végül is helyükön maradtak, s az emberek születtek és meghaltak, s mindig újra megtöltötték a lakásokat és köztereket. Nem, a haza más volt. A haza a tudat volt, hogy van egy nyelv, egy érzés, egy szerződés, valamilyen sehol nem látható, s mégis, minden pecsétes pergamennél, levéltárban őrzött kutyanyelvnél valóságosabb, láthatatlan és tapinthatatlan szerződés, melyet az ember egy földrajzi hellyel, egy éghajlattal, néhány étellel, a vegetatív idegrendszer reflexeivel, régen elhalt emberek tapasztalataival és bűneivel, erényeivel kötött." (Márai Sándor: Jelvény és jelentés)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése