2011. június 9., csütörtök

Zsebhimnuszt a dizsibe!

Sajtóhír: „Bízik benne a nemzeti erőforrás minisztere, hogy népszerű lesz a Himnusz és a Szózat újrahangszerelt változata, amelyet szerdán mutattak be. A minisztérium közleménye szerint az új változat könnyebben énekelhető….Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter levélben fordult a magyarországi közoktatási intézményekhez 2011. június 7-én, annak érdekében, hogy a Himnusz és a Szózat diákok által szívesebben fogadott, könnyebben énekelhető változatát eljuttassa még az évzáró ünnepélyek előtt az iskolákba - olvasható a minisztérium szerdai közleményében.”
Előbb nem hittem a szememnek. Aztán azt gondoltam, hogy csak vicc az egész, amolyan kész átverés. De nem, a hír igaz. Két nemzeti imánkról, melyekkel eddig nem volt semmi gond, most kiderült, hogy túlságosan bonyolultak a diákjainknak. Az nem jutott eszébe senkinek, hogy esetleg meg kellene tanítani a diákokat énekelni? Merthogy én ismerek olyan volt diákot, aki a gimnáziumban négy évig járt énekórára, de soha egyetlen dalt sem kellett elénekelnie. Persze, elismerem, sokkal egyszerűbb átírni a dalokat.
Sőt, ha már belekezdtünk, írjuk át a szöveget is. Minél gagyibb, annál jobb. Esetleg célozzuk meg az „Add ide a didit, a didit nem adom” szintet, hiszen milyen szép is lenne, ha a dizsiben is a Himnuszt játszanák. Hiszen, ha van Kötelezők, röviden, meg Száz híres regény egy kötetben, mért ne lehetne Zsebhimnusz. Meg aztán egy ilyen átírással ki lehetne gyomlálni a szövegből azokat a nacionalista és keresztény megnyilvánulásokat, melyek esetleg sérthetnék a másként gondolkodók érzékenységét.
Adnék is mindjárt néhány megfontolandó tanácsot az átírást illetően. Kezdjük a Himnusszal!Először is, hagyjuk ki belőle, hogy a „magyar” és a „haza” szavakat! Egyrészt, mert ezzel csak megzavarjuk szegény gyermekeket, másrészt mert sértheti nemzeti színeinkben induló honosított sportolóinkat. Az Istent is hagyjuk ki belőle, mert gondoljunk bele, milyen szörnyű lehet ezt elénekelni egy ballagáson az ateistáknak, afgán származású honfitársainkról nem is beszélve.
Elejét kellene venni a nemzetközi bonyodalmaknak is. Negatív színben tünteti fel a jelenlegi szöveg a mongolokat és a törököket, és vajon milyen lelkiállapotban mosogatja majd valamelyik osztrák vendéglőben a tányérokat az a frissen érettségizett gyermek, aki nemrég még ezt tanulta: „S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára.” Politikailag egyébként sem tekinthető korrektnek a szöveg. Ez a bizonyos Kölcsey csak bal sorsról ír, de a jobb sorsról nem ejt egy szót sem. Meg aztán az egész szemléletmód teljesen elavult: állandóan a népet emlegeti, pedig manapság mindenki csak magára gondol.
Azon is csodálkozom, hogy a Médiatanács még nem tiltotta be ezt az egészet, hiszen vannak bene olyan sorok, melyek igencsak alkalmasak a nyugalom megzavarására. Javaslom, hogy a továbbiakban csak 18 éven felüliek énekelhessék, el este 22 óra után, szülői felügyelet mellett, tekintettel az olyan megfogalmazásokra, mint „ Bendegúznak vére”, „Vérözön lábainál, S lángtenger felette”.
Különben is nagyon hosszú ez a Himnusz. Soha senki nem énekli végig. Akkor meg minek? Arról nem is beszélve, hogy ha megjelenik egy újságban, akkor azon az oldalon már egy normális hirdetést sem lehet elhelyezni.
Ezek után javaslom a szöveg módosítását a következőképpen:

„ Engem áldjon meg az ég,
Humorral, zsozsóval,
Hordjunk haza minden pénzt,
Hat utánfutóval,
Hadd legyek én mindig szép,
Hozzon  rám víg esztendőt,
Elfeledtem én már rég,
A múltat s jövendőt.”

Ennyi elég is, ezt is nehéz lesz betanulni! Esetleg még egy kis refrén a végére, valami "Ingyom-bingyom", vagy valami hasonló. Hasonlóképpen kellene eljárni a Szózattal is. Kíméljük a diákokat, elvégre, egyszer élnek! Gondoljunk arra, hogy ők a jövő miniszterei! És akkor nekik is ilyen szenzációs, észbontó ötleteik lesznek.